Hertz, Joseph Herman: Zsidó Biblia. Mózes öt könyve és a Haftárák 3. Leviticus - Zsidó Biblia 3. (Budapest, 2010)

Leviticus magyarázatokkal - VI. Ácháré Móth

XVIII, 7LEVITICUS—Ácháré M6th

177

örökkévaló. 7. Atyád mezítelenségét és anyád mezítelenségét föl ne fedd; anyád ő, föl ne fedd mezítelenségét. 8. Atyád feleségének mezítelensé-Ezekre a törvényekre égető szükség volt abban a korszakban. Sok, az itt említett vérfertőző házasságok közül el volt térjedve az akkori népek közt, és el voltak ismerve a római világ egyes részeiben még a korai középkorban is. !Egyiptomban gyakori volt a nővérrel kötött házasság, különösen a királyi családokban. A görögök kedvelték a félnővérrel kötött házasságot. A perzsáknál az anyával, nővérrel vagy saját leánygyermekkel kötendő házasságot különösen helyesnek tartották, mivei ezáltal érdemet lehet szerezni az istenek előtt. Tehát nemcsak a barbár, vad törzseknél voltak elterjedve ezek a szókások' amelyek nem ismerték az erkölcsi korlátozásokat, hanem az ókor kultúrnemzeteinél is. ,.Világos, hogy a Mozaismus a világnak új tant hozott a házassági kérdésben“ (Dillmann). Ha tekintetbe vesszük c fejezet befolyását a nyugati és közelkeleli népekre, el kell ismernünk, hogy a zsidóság valóban élő, hatástkifejtő vallási civilizációt adott az emberiségnek.

vérrokonához. Szószerinti ״hús az ő húsából“; húsa és vére. A közös vér bizonyos fokán belül két rokont egy húsnak, egy személynek tekintenek.

hogy fölfedje mezítelenségét. Ezt a kifejezést a ״feleségül vegye“ helyett tudatosan használja az ilyen eseteknél, hogy hangsúlyozza az erkölcsi förtelmességét és állatiasságát annak, aki ezt cselekszi (S. R. Hirsch).

7. Atyád. Megtiltja a viszonyt anya és fia közt, mert az megbecsteleníti mind az apát, mind az anyát.

8. Atyád feleségének. Megtiltja a viszonyt a mostohaanyával. Mivel a házasság egyesíti a férfit a növel (Gen. II, 24), a mostohaanya legközelebbi vérrokonnak számított.

Szokás volt keleten jogos örökösöknél, hogy birtokba vették atyjuk feleségeit, s ezzel egyúttal kidomborították igényüket és jogukat a trónra, minthogy ez a cselekedet azonosította őket a nép szemében az elhúnyt uralkodó személyével. Ez magyarázza meg Reúbén magatartását Gen. XXXV, 22-ben és Absálomét II. Sám. XVI. 20—22-ben.

1.2