Hertz, Joseph Herman: Zsidó Biblia. Mózes öt könyve és a Haftárák 2. Exodus - Zsidó Biblia 2. (Budapest, 2010)
Exodus magyarázatokkal - IV. Besállách
XIV, 13 EXODUS—Besállách 157 szolgálni, mint elveszni a sivatagban. 13. És szólőtt Mózes a néphez: Ne féljetek, álljatok nyugodtan és nézzétek az Örökkévaló segítségét, amit ma értetek cselekszik, mert amint ma láttátok az egyiptomiakat, nem fogjátok többé őket látni ezentúl soha! 14. Az Örökkévaló harcol érettetek, ti pedig hallgassatok! 15. És szólott az Örökkévaló Mózeshez: Mért kiáltasz hozzám? — Szólj Izráel fiaihoz és indúljanak! 16. Te pedig emeld fel botodat és nyújtsd ki karodat a tenger fölé és hasítsd ketté és Izráel fiai menjenek be a tengerbe száraz földön. 17. És én íme megkeményítem az egyiptomiak szívét és utánuk nyomulnak és dicsőséget szerzek Fáraón és egész seregén, szekérhadán és lovasain. 18. És megtudják az egyiptomiak, hogy én vagyok az Örökkévaló, midőn dicsőséget szerzek Fáraón, szekérhadán és lovasain. 19. És elvonult Isten angyala, aki előbb Izráel tábora előtt haladt és ment mögöttük és elvonult a felhőoszlop előlük és megállott nyomukban. 20. És Egyiptom tábora és Izráel tábora közé került nem kívánom a bűnös halálát, hanem azt akarom, hogy térjen meg gonosz útjáról és éljen (Szfornó). 19. Isten angyala. Lásd XIII, 21-hez szóló magyarázatot. Izráel tábora előtt haladt. Azaz Isten angyala és a felhőoszlop, ahelyett, hogy az izraeliták előtt lenne, mint eddig, most mögöttük állott. A felhőoszlop az angyal eszköze. A vers má sodik fele, ״és elvonult a felhőoszlop előlük és megállott nyomukban“ párhuzama a vers első felének.