Hertz, Joseph Herman: Zsidó Biblia. Mózes öt könyve és a Haftárák 2. Exodus - Zsidó Biblia 2. (Budapest, 2010)
Exodus magyarázatokkal - III. Bó
110 תומש אב י אלו לכוי תאךל ץךאה־־תא לכאו 1 רתץתא הטלפה תראז&ד םכל לכ^דרבהךמ קה־לכ־דוא ם^לח^!צה 6 :,דךש,דךמ ואלמו ־ףיתב ייבו ץדבן־־ל? יתבו ־לכ1־ םיר^מ ר&א ואך־אל יןיתכא תובאו דןיתבא סודה םודוייד המךאה־לע ךע םויה ןפױהזה >$מ םעמ :הלך® ז ו־ומאױ יך^כ rtnp וילא יתמ־דע .itít .ך ונל זעןלומל ודל# םי^נאה־תא חכעױ ■דוהץתא םהיהלא םך$ך עלת 8 י? הדכא :םידצמ בשוױ השמ־תא ןלהא־תאו ־ליא rthe רמאױ ם״־דלא וכל וךכע הוהץתא םכיהלא ימ יקו 5. elborítja az ország színét. Ez szó szerint értendő, ha sáskákról beszélünk. Lord Bryce így ír le egy sáskarajt: ״Különös látvány, gyönyörű volna, ha nem kellene arra a rettenetes pusztulásra gondolni, ami vele jár. A levegő a földtői 12 vagy talán 18 láb magasságig is tele van rovarokkal: vörösesbarna a testük, széles, fátyolszerű szárnyakkal. Ha a nap sugarai érik őket, olyanok, mint amidőn a tenger ragyog a napfényben. Ha felhővel szemben nézi az ember a rajokat, olyanok, mint a hófúvás sűrű pelyhei. Az ember úgy érzi, mintha azelőtt sohasem tudta volua felfogni a végtelen sokaságot. Egy nagy ünnepélyre összegyűlt tömeg, a hegy lejtőjén lehúzódó fák sudarai mind semmi a rovarok miriádjaihoz képest, amelyek elfedik a napot fent és befedik a földet lent és megtöltik a levegőt, bármerre tekintünk. A szellő gyorsan tovaviszi őket, de új fellegekben jönnek, mint ellenséges had, amelynek nincs vége; minden egyes külön-külön állat egy-egy ártatlan teremtés, amelyet meg lehet• kézzel fogni és össze lehet nyomni, de összességükben rettenetes pusztítást hozó hatalmat jelentenek.“ felfalja a termés megmentett maradványát. Étvágyuk elképzelhetetlen; lásd Jóéi, II. fej. (Sábbát Súva haftárája). Nem csak a leveleket, hanem az ágakat és a fát magát is megtámadják és a fa háncsát megeszik. A ״maradvány“ itt a búzára és a tönkölyre vonatkozik (IX, 32), ami megmaradt a jégeső pusztftása után (Málbim).
