Hertz, Joseph Herman: Zsidó Biblia. Mózes öt könyve és a Haftárák 2. Exodus - Zsidó Biblia 2. (Budapest, 2010)
Exodus magyarázatokkal - II. Váérá
IX, 17 EXODUS—Váérá 99 met az egész földön. 17. Még mindig zsamo* koskodol népem fölött, és nem bocsátód el őket! 18. Azért, íme, hullatok holnap ilyen időtájban igen nehéfc jégesőt, amilyen nem volt még Egyiptómban alapításának napja óta mostanig. 19. Azért küldj ki most embereket és tereltesd be jószágodat és mindazt, amid van a mezőn; minden ember és állat, amit a mezőn találnak és nem vitték be a házba, azokra leszakad a jégeső és elpusztulnak. 20. Aki félte az Örökkévaló szavát Fáraó szolgái közül, az beterelte gyorsan szolgáit és jószágát a házakba. 21. Aki pedig nem vetett ügyet szívében az Örökkévaló szavára, az künn hagyta szolgáit és jószágát a mezőn. 22. És szólt az Örökkévaló Mózeshez: Nyújtsd ki karódat az ég felé és támadjon jégeső Egyiptom egész országában emberre és állatra és a mező minden füvére Egyiptom országában. 23. És kinyújtotta Mózes botját az ég felé és az Örökkévaló adott mennydörgést és jégesőt és tűz cikázott a földre és hullatott az Örökkévaló jégesőt Egyiptom orelpusztulnak. Isten csak a növényzetet akarta elpusztítani, de megkönyörült emberen és állaton, mert még a bűnösöket is kíméli (Náchmánidesz). 20. Aki félte az Örökkévaló szavát. Ez az első jele annak, hogy a figyelmeztetések üdvös hatással voltak az egyiptomiakra. 22. emberre és állatra. Sújtsa azokat, akikre nem hatottak az előbbi figyelmeztetések. 23. tűz cikázott a földre. A jégeső bizonyára villámlással járt. Ezt nevezi ״tűznek“. 7*
