Hertz, Joseph Herman: Zsidó Biblia. Mózes öt könyve és a Haftárák 1. Genezis - Zsidó Biblia 1. (Budapest, 2013)
Genezis magyarázatokkal - II. Nóé
110 GENEZIS—Nőé hám, a bálványromboló, ősatyja lett annak a népnek, amelynek feladata lön kiirtani a bálványimádás gondolatát az emberiség köréből; annak a népnek, amelynek mindent el kellett szenvednie, mindent el kellett viselnie, és mindent túl kellett élnie a testet és lelket elnymmó zsarnokság elleni harcban; annak a népnek, amelynek hivatása volt a történet folyamán az igaz vallás megörökítése az emberiség számára. Az isteni szózat Ábrahámhoz az emberiség magasabb szellemi fejlődésének kezdete. II. Ábrahámmal megváltozik a Genezis-könyv jellege. Eddig az első tizenegy fejezetben, beszámolt a világ és az emberi társadalom hajnalhasadásáról. A könyv hátralevő részében elbeszéli azon nép alapítójának a történetét, amelynek rendeltetése lett az egyistenhit gondolatának terjesztése. A zsidó nép megalapítói nem isteni vagy félisteni lények, mint a görögök, rómaiak vagy teutonok mitikus hősei, ök csak földi lények, egészen közönséges emberek, hasonló érzésekkel mint mi, jó és rossz tulajdonságokkal. ״Ábrahám az Isten barátja“. Nem több. De nem is kevesebb. Az ő történetében kifejezésre jut minden vallás alapvető igazsága, hogy Isten nem hagyta el a világot; hogy az ö műve tovább épül azon eszközök által, melyeket ö választott; hogy a jó emberek nemcsak az ö teremtményei és szolgái, hanem barátai is“ (Stanley). Az ősatyákkal elhagyjuk a homályos ősvilágot és belépünk a történeti korszak teljes napfényébe. Még egy nemzedékkel előbb a bibliakritikusok az ősatyák történetét mesék szővevényének tekintették, legjobb esetben legendáknak, de semmiesetre sem megbízható történelemnek. Semmiféle elmélet sem volt túlzottan fantasztikus vagy eléggé istenkáromló ahhoz, hogy ne szerepelhetett volna a bibliai elbeszélés komoly érteimezőseként. Az egyik kritikus kijelentette, hogy Ábrahám ״az öntudatlan művészet szabad alkotása“; a másik őt ״kőfétissé“ változtatta; a harmadik azonosította őt ״a csillagos égbolttal“; és a negyedik ״szent helyet“ csinált belőle. Ezeknek a bibliakritikusoknak egyik legnagyobbika (Dillmann), aki egy ideig helyeselte eilte kalandos nézeteket, végre kényszerült kijelenteni, hogy ״nincs jogunk a Genezis-történeteket tiszta meséknek felfogni; lényegében megbízható történeti emlékezeten alapulnak.“ Ez ma minden bizalomraméltó bibliakutató felfogása. ״Az ősatvák korszaka annyi világosságot nyert a legújabb fölfedezések által“* mondja Genezis könyvének magyarézója, az ״International Critical Commentar“-heo, ״hogy
