Zöld Sasok (1990-2005)
1991 / 5. szám
9 lés már lefutott, de a határok még nyitva voltak, mikor Mün- nich magához rendelt és megkért, hogy Jugónál messzebb ne túrázzak a csapattal. Megígérte, ha betartom, később kérhetek, amit akarok. Játszottunk is pár meccset - hazajöttünk, Mün- nich pedig állta a szavát. Amikor 1957-ben kérelmeztem, hogy Ausztráliába mehessünk, bólintott. Nekivágtunk huszonketten, pénz nélkül. Ausztráliában már semmire sem volt szükségünk, mindenütt vendégek voltunk, de egy napig étien- szomjan járkáltunk Rómában. Kivel futunk össze? A legendás fra- distával, Sárosi doktorral. Az egész csapatot meghívta vacsorára! A replülőúton magyar nótákat tanítottam a gyerekeknek, mikor ezeket a meccsek utáni fogadásokon előadtuk, szívükbe zártak a kinti magyarok. Tizenhét meccset játszott a csapat. Nagy közönségsikert arattunk a pályán kívül is. Mindenütt tetszett, hogy 22 ember egyforma, szép ruhában, nyakkendőben, fehér ingben, fegyelmezetten mozog... Hajrá Fradi! Erre az indulóra lépett a moszkvai világkiállításon, nem sokkal bukása előtt Hruscsov a pesti bisztróba, oldalán Kádár Jánossal. Onódy Lajos rendelte a zenét, és Lakatos Sándor népi zenekara húzta lelkesen. A Vasas szurkoló Kádár János csippentett a szemével, ahogy az emelvényről szokta. Ettől a csippentéstől sokáig mosolyra randult az ország arca, jókedvű az öreg, még nincs semmi baj.- Öt perc volt a protokollban erre a látogatásra, de három és fél órán át jól érezték magukat nálam - mondta Onódy. - Az MTK-s Kovács feleségét raktam be felszolgálni, mert ő volt a legcsino- sabb nő... * Hajrá Fradi! Onódy lakásán az üvegezett veranda falán, szemben a bejárattal, a Ferencváros 1957-es csapatának tablója, lehet úgy méterszer kilencven centi. Az alsó sorban, középen Lali bácsi, a szakosztályvezető mosolyog.- Akkor ezekkel a fiúkkal léptünk először zöld-fehérben a hazai pályára. Két évvel korábban a becsi Práterben botrány lett a zöld- fehér mezből... * ötvenhatban elhelyeztem a fiúkat a Margitszigeti Nagyszállóban. Rajtunk kívül Krisna P. Menőn ENSZ-nagykö- vet dekkolt még ott, ő is közénk ült - együtt étkeztünk. A játékosok útlevelét is kihozattam a belügyből, letettem eléjük, és azt mondtam: tessék, aki akar, menjen el. Onódy nem tart vissza senkit. De akkor útlevéllel, tőlem ne szökjetek el. Kertész Tamás jelentkezett egyedül, ő is csak azért, mert Bécsben rekedt a barátnője és holt szerelmes volt belé. Kiküldtem valakit a lányért, hazahozattam, úgyhogy a Fradiból nem ment ki senki. A forradalmi népfelkeEgy oldal -egy kérdés Onódy Lajos az FTC örökös tagja. A kitüntető címet mikor kapta meg? Gondolkozási idő, amíg a kedves olvasó a 11. oldalra ér...- Ott kezdeném, hogy a Komorettó Béla, a Bp. Kinizsi akkori elnöke kért, hogy jöjjek segíteni - a futballistákhoz. Én megmondtam, hogy akkor jövök segíteni, ha azt érzem benned is, a többiekben is, hogy mindenki küzd a zöld-fehér mezért, a Fradi visszaállításáért. Ezt az akkor eléggé népszerűtlen kijelentést nem vették jó néven. Felhivattak az ÁVH-ra is - volt néhány kellemetlen órám... A zöld-fehér mezre visszatérve, Páhr Nándi bácsi, a gondnokunk tudhatott róla, hogy mire készülök, de ezt a Karakas vagy a Nöhrer ha megtudta volna, biztos megakadályoznak abban, hogy Bécsbe kivigyük álmaink mezét. A Száraz Istvánt időnként bevontuk, beavattuk a dolgokba, hiszen mint ÉDOSZ sportosztályvezető, elég közel állt a fiúkhoz. Na, persze arról, hogy a Kinizsi az 1955- ös Húsvéti tornán Bécsben Fradi-mezben játszik - erről ő sem tudhatott... Mi pedig a Práterben zöld-fehérben játszőttünk - és erre örökké büszke leszek. Amikor hazajöttünk, másnap vacsora volt az ÉDOSZ- ban. A fiúkkal együtt ültem az asztaloknál, maid nyílt az ajtó és bejöttek az EDOSZ-veze- tők. A Karakas azzal kezdte, hogy a Bécsben történtekért felkér, hogy azonnal hagyjam el a termet... Kimentem, nyomomban az egész csapatjött utánam - kínos szituáció volt... Megkértem a fiúkat, hogy menjenek vissza. Szóval leváltottak a szakosztály éléről, sőt, ha nem a Bognár a miniszter, a vállalatom éléről is eltávolítanak, ö megkérdezett, hogy mi az a politikai tett, ami miatt fekete bárány lettem? Amikor elmondtam, hogy a zöld-fehér szín miatt váltam „feketévé”, csak annyit mondott, hopy ez nem lehet főbenjáró bún. Aztán kiderült, hogy jó ideig mégis az volt... Elfordultak tőlem az ÉDOSZ nagyhatalmú vezetői, magamra hagyott a sok-sok addigi „barát”... Aztán jött 1956 augusztusa. Gáspár Sándor a SZOT- ba felhivatott egy beszélgetésre. Elmondta, hogy tudomást szereztek arról, hogy apámn a Ganzban 45 év óta(!) kazánkovács... Azt sem tudtuk, hogy te is vasipari dolgozó voltál - de hát most az a javaslatunk, hogy visszaállítunk vezető pozícióba, arra gondoltunk, hogy a Vasas elnöke lehetnél. Természetesen azonnal visszautasítottam, hiszen nekem semmi közöm a Vasashoz, érzelmileg köztudottak a kedvenceim. Nem szaporítom a szót, „visszakaptam” a Fradit, amit akkor még mindig Kinizsinek hívtak. Sőt, még azt a lehetőséget is megadták, hogy az EDOSZ-ba ugyanúgy, ahogy 1955-ben - ott hívják össze egy vacsorára a csapatot és engem behívnak ugyanazon az ajtón - ugyanazok,akik kiküldtek... Kértem, hogy a csapat előtt néhány mondatban helyezzenek vissza a pozícióba. Karakasnak mindez nem nagyon tetszett, hiszen így a játékosok előtt ő pironkodni kényszerült. Az lett a vége, hogy hívás nélkül bejöttem, leültem, minden beszed nélkül megvacsoráztunk. A fiúk megértették, hogy miről van szó... Mindez nagy késéssel történt, már október tizedikét írtunk! Aztán 13 nap múlva már mindenki mással foglalkozott... Eljött azonban az az idő is, amikor vagy húszán - immár zöld fehérben - elnökök akartak lenni. A Németh Jamesz még lökdösött, „fojtogatott” is a klubházban - és lehordott ÉDOSZ- kádernek, mindennek. Felszólítottak, hogy adjam át a csapatot!- Dehogy adom! - mondtam. - Most kaptam vissza 13 napja... Szóval a csapat változatlanul hozzám tartozott, engem követett. A fiúkat végül nagy titokban a Margitszigeti Nagyszállóban helyeztem el. Együtt voltunk, a körülményekhez képest jó hangulatban, ételre sem volt semmi gondunk. 1956- hoz még annyit, hogy Kisépter Misát is mikrofonhoz szólították azon a bizonyos Ferencváros név kimondásakor. Mindannyian örültünk „új” nevünknek, színünknek. Nos, a Kispéter örömteli mondata, később nem maradt következmény nélkül. A Minisztériumból elbocsátották, a pártból kizárták, majdhogynem földönfutóvá tették. Végül elhelyeztem az And- rássy úton a Különlegességek cukrászdájába üzletvezető-helyettesnek, így anyagilag azért valahogy rendbejött. * 1957- ben készült az a nevezetes tabló - azokról a játékosokról, akik először viselték a zöld-fehér mezt. Az eredeti tabló az irodám falán volt egészen addig, amíg el nem vittek a börtönbe. Utódom „lehelyeztette” a pincébe, és bizony a hajdani dolgozóimmal együtt mentettük meg később a teljes pusztulásról. Három évtized múltán „restauráltuk" és lakásom egyik kedves díszének tartom. Nagyon jó érzés a régi fiúkat nap mint nap látni Sajnos közülünk nó- hányan már nem is élnek... A szép emlékeket nem veheti el tőlem senki. Sajnos a sanyarúakat sem... Lejegyezte; Nagy Béla HAJRA FRADI!
