Zöld Sasok (1990-2005)

1991 / 3. szám

ZÖLD SASOK 3 A KEDVENC KEDVENCEI LIPCSEI PÉTER az FTC já­tékosa 19 éves korára a közön­ség egyik kedvence. Pontosab­ban lapunk megjelenésének napján - március 28-án - lesz 19 éves. Úgy érzem tolmácsol­hatom, e születésnaphoz na­gyon sok fradista szívből gratu­lál és további sikereket kíván. Születésnap - virág, melyik a kedvenc virágod?- A sárga rózsa.-Kinek nyújtottad átalegtöbbet?- Édesanyámnak.-Meghatódós, lelkiző típus vagy?- Azt hiszem, inkább igen, mint nem. Hatnak rám az ese­mények.-A Te nagy „eseményed" ta­valytörtént...- Igen, végtelenül boldog voltam, hogy a Ferencváros le­szerződtetett, hiszen apró gyer­mekkorom óta a Fradinak szur­koltam.- Szüleid is szerették a futballt?- Édesapám a Kazincbarcika játékosa volt - így a futballista élet a családban megszokott.-A budapesti életet megszok­tad?- Már 1979-ben is pesti gye­rek voltam, hiszen egy évig a Rákoskeresztúri iskolába jár­tam. Aztán apu leutazott Ka­zincbarcikára játszani - a család pedig követte. Most, hogy visszatértem Budapestre, az Üllői úti élet számomra maga a boldogság...- A csapatból kik a legjobb barátaid?-A Vaszil Gyula és a kis Flóri.- Mikor, kitől kaptad az első elismerő szavakat, no már mint ferencvárosi játékos...- Az augusztusi Ferencvá- ros-Újpest rangadó életem el­ső NB I- es meccse volt. Na­gyon jól esett és soha nem fo­gom elfelejteni, hogy a találko­zó után Limperger odajött hoz­zám gratulálni és azt mondta: - Fiú, még ezer ilyen bajnoki meccset kívánok neked...- Az első Fradi mezt, amiben játszottál - eltetted? Gyújtód a pályafutásoddal kapcsolatos dolgokat?- A mezt is eltettem, és a ró­lam, sőt még az apámról koráb­ban írt cikkeket is összegyűjtöt­tem.- Csupa szív, lendületes játé­kod a szurkolóknak, maga a bol­dogság. A gólszerzés örömét ed­dig egy bajnoki meccsen ízlelted. Gondolom a tatabányai kapufá­ra haraggal gondolsz...- Nagyon bánt, hogy kihagy­tam a helyzeteket - dehát majd csak javítok még néhányszor, hiszen támadó feladatköröm is van.- Most néhány kedvencedről kérdezlek. Kedvenc riportered?- Vitray Tamás és Gulyás László.- Kedvenc tévébemondód?- Bay Éva.- Kedvenc televíziós műsorod?- A krimiket szeretem.- Kedvenc újságod?- Nemzeti Sport és Mai Nap.- Kedvenc énekesed, együtte­sed?- A Demjén koncert nagyon tetszett...- Kedvenc politikusod?- A politikával egyáltalán nem foglalkozom.- A közönség bekiabálása a pályára foglalkoztat?- Szerencsére kikapcsolok, csak a játékkal törődöm.- Az eddigi rövid pályafutá­sodnak egy érdekes, játékos pillanata volt az, amely a szur­kolóddal kapcsolatos. Mon­dom a dátumot: 1990. decem­ber 2.- Ja, igen! Amikor a Fradi születésnapi tortáját kiosztot­tuk a szurkolóknak. Azt hi­szem, ilyet kevesen csináltak a klub történetében...- Ismered a klub történetét, a Fradi nagyjait?- Rendszeresen olvasom a „Fradi-irodalmat” - no és ami filmen, vagy videón még meg­maradt, a Flóri bácsiék játékát is élvezettel néztem. Nyilasi Ti­bit gyerekfejjel láttam játszani. Soha nem gondoltam, hogy Ti­bi, a hetvenszeres válogatott Nyilasi az edzőm lesz...-A címeres mez következő fe­rencvárosi várományosa vagy. Nagyon várod?- Szép lenne 19 évesen a válo­gatottba kerülni, s ott éveken át szerepelni Mondjuk vagy ötven- szer - a Fradiban meg vagy öt- százszor... Az Üllői úton a múlt­kor, a bemelegítés alatt, amikor felhangzott a Fradi induló, szinte éreztem, hogy minden tagom megpezsdül és kimondhatatla­nul vártam a játék kezdetét jelző sípszót Annál már csak az a síp­szó a szebb, amely a 90 perc vé­gén a mi ferencvárosi győzel­münket jelzi Mert egy ferencvá­rosi futballista életében a győze­lem a legnagyobb dolog. Győzni pedig az Üllői úton, csak nekünk szabad... Nagy Béla Azt nem tudjuk, hogy a repülőgépen Vaszil, Albert, Balogh és Lipcsei kártyacsatájában ki nyert. Azt viszont tudjuk, hogy ők négyen - nagyon jó barátok... Siófokon született Vaszil Gyulát még a Videoton játékosaként ismerték meg a lab­darúgó szurkolók, alaposan ki­vette a részét a fehérváriak bra­vúros UEFA-kupa menetelésé- bőL Talán az ott nyújtott teljesít­ménynek is nagy szerepe volt ab­ban, hogy Dalnoki Jenő edzősé- gének idején a Ferencvároshoz került. Azt azonban kevesen tudják a 27 éves védőjátékosról, hogy Siófokon született, s ott is kezdte pályafutását-12 éves koromban mentem le Veres Mártonhoz a serdülő­be, két évvel később már bemu­tatkoztam a felnőttcsapatban - emlékszik vissza a kezdeti idők­re... - Soha nem felejtem el, a Honvéd Táncsics SE ellen ját­szottunk a salakos pályán, vol­tak vagy nyolcszázan a lelátón. 2-1-re nyertünk, én rúgtam a győztes gólt a 83. percben.- Milyen poszton játszottál?- Szinte mindenhol kipróbál­tak, azt hiszem, csak a kapuba nem állítottak be. Csatárt is szerettem játszani, olyan mécsesünk is volt, hogy 7-0-ra győztünk, s mind a hét gólt én szereztem. Persze csep­pet sem bánom, hogy végül a hátvédsorban kötöttem ki.- Hanyadosztályban szerepelt akkoriban a Siófok?- A megye I-ben. Később megindultak felfelé, de én már nem voltam közöttük. 18 éve­sen vitt el a Vidi, Tieberrel cse­réltek el. Nagyon szurkoltam nekik, amikor NB II-esként megnyerték a kupát és egy évre rá feljutottak az élvonalba.- Gondolom, teljesen feles­leges megkérdeznem, milyen szurkoló vagy. De kíváncsi va­gyok, melyik a második csapa­tod, a Siófok vagy a Videoton?- Természetesen mindig zöld­fehér volt a szívem, ha minden­áron döntenem kellene, a Vidít választanám másodikként Pedig rengeteg minden köt Siófokhoz, a szüleim ma is ott élnek, heten­te, kéthetente meglátogatom őket. A nyaraimat is a Balaton partján töltöm. De hiába, a 84- 85-ös kupasorozat életem egyik legszebb élménye, s azt a fehér­váriakkal küzdöttük végig.- Hányszor játszottál szülővá­rosod csapata ellen? Lipcsei Péter A 90 éves szakosz­tály törté­netének egy rend­hagyó per­ce: a szur­kolók a já­tékosoktól tortát kapnakl Lipcsei és Fischer „édes éle­tét” jó kis foci kővette. (Ferencvá- ros-Erdély vál. 4-3)- Nem is tudom, talán négy­szer. Dalnoki és Rákosi ideje alatt jobbára csak a kispadon ültem. Kupameccseken azon­ban szóhoz jutottam ellenük.- Milyen érzés volt „ hazai ’’pá­lyán játszani?- Örülök, hogy a siófoki szurkolók nem feledkeztek meg arról, honnan származom. Sokukat személyesen is isme­rem, a jó viszony megmaradt közöttünk. Hallottam a nézőté­ri bekiabálásokat, még olyan is előfordult, hogy megkérdez­ték, miért nem megyek vissza. Elvégre ott születtem, oda tar­tozom. Ez igaz, csak hát jelen pillanatban ezt a Fradit semmi pénzért nem hagynám ott.- Mi a véleményed a mostani Siófokról?- Erős középcsapat, ezt a szin­tet valószínűleg tartam is tudják. Főleg, ha az anyagi háttér rende­ződik. Ősszel megszenvedtünk ellenük, most sem lesz könnyű dolgunk. De az Üllői úton min­denképpen győznünk kelL Itthon egyetlen pontot sem veszthetünk.-A csapatba kerülésért egy vá­logatott játékos, Simon Tibi lesz a vetélytársad, aki úgy tűnik, ki­heverte a sérülését.- A mai Fradiban nemcsak a középpálya jobb oldalán, ha­nem minden poszton legalább két, nagyjából egyforma képes­ségű játékos áll rendelkezésre. Hogy melyikünk játszik, azt a pillanatnyi forma dönti el, no meg az edző, Nyilasi Tibor. Minden meccsen változhat az összeállítás, sok függ attól is, ki ellen, és milyen taktikával lé­pünk pályára. Remélem, nem szorulok ki a kezdőcsapatból.- A csapat „KISZ-titkárától” ez nem is lenne ildomos...- Ja, igen. Nálunk a fiatalabb játékosokat csak KlSZ-esek- nek hívjuk, s engem választot­tak meg titkáruknak. Óriási megtiszteltetés ez számomra. Van két helyettesem is, Albert és Lipcsei. Balogh, Telek, Szur- gent, Báder, Nagy Zsolt, Fonnyadt és Páling pedig a köz­katonák. Elég rendes a társa­ság, meg vagyok velük eléged­ve. Ha bajnokságot nyerünk, lehet, hogy előléptetem őket. Naszály György

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents