Zöld Sasok (1990-2005)

1991 / 2. szám

8 ZÖLD SASOK JUHÁSZ KÁROLY kupára vágyik Juhász Károly eggyel jobbra csú­szott a kispadon, a tavalyi vezető edző, Dr. Szívós István helyére ke­rült. Aztán a Szeged elleni vízilabda Magyar Kupa elődöntőben alkalma volt tapasztalni: mennyivel kemé­nyebb itt az ülés. A csapat idegen­beli háromgólos hátrányát végül öt­gólos előnnyé fordította és tovább­jutott. Juhász Károlytól mégis azt kérdezem: mit érzett volna, ha be­mutatkozásként kiesik a tavalyi ku­pagyőztessel?- Mélységes csalódást - szólt a válasz. - Két hónapon át rengeteget edzettünk, az élet igazságtalansága lett volna, ha kiesünk.- Hogyan telt el a négy negyed Szí­vós doktor nélkül, magányosan?- Szokatlanul. Régebben meg­osztottuk a feladatokat, egyikünk ezt figyelte, a másikunk azt. Most át kell állnom arra, hogy minden az én nyakamba szakad.- A hivatalos célkitűzés szerint mind a bajnokságban, mind a kupá­ban a legjobb négybe kell vezetni a csapatot, de gondolom, nem mon­dok újat: csak az számít sikernek, ha az egyik serleget meg is nyerik... Me­lyiket?- A kupát könnyebb lenne, hi­szen itt csak négy meccsen kell jól játszani és nyerni. Három éve kinn vagyunk a nemzetközi porondon, és ez olyan önbizalmat, rutint ad a já­tékosoknak, ami feltétlenül előny az ellenfelekkel szemben. Loványi az egyik legjobb itthoni úszóbekk, Csizmadia az egyik legjobb álló- bekk, két centerünk, Pardi és Faze­kas is „dobogós”, Vad és Bíró is vá­logatott szintű játékosok - azaz, az egyéni képességekkel sincs baj.- Nemcsak csapatot, hanem ét­termet is vezet. Nem érzi úgy néha, hogy az egyket hagynia kellene a fe­nébe? Egyáltalán, hogy fest egy nap­ja?- Kezdjük az utóbbival. Hat óra­kor, fél hétkor kelek, bemegyek az étterembe, onnan indulok a kilenc­kor kezdődő edzésre, aztán irány megint az étterem, és este hattól új­ra az edzés. Ha marad erőm, követ­kezik még egy kis vendéglátás. Né­ha ugyan elfáradok, de a vízilabda a nagy szerelmem, mindig ez az első, mellette bármi más legfeljebb passzió lehet. A legalsó szinten kezdtem, tizenöt éves edzősködé- sem során nyolc bajnoki címet nyer­tek a csapatok, amelyeknél dolgoz­tam. Gyerekkorom óta Fradista va­gyok, de az FTC mellett szól az is, hogy itt a legjobbak a feltételek. Akar az anyagiakat nézem, akár a szurkolótáborunkat.- És akkor még nem is szóltunk a klub elnökségéről... Dr. Szívós Ist­ván ügyvezető elnök a hajdani edző, Deák László pedig az ex- póló szak­osztályvezető. A Fradinál a vízilabda nem lehet mostohagyerek Szívós Ist­vánnal megbeszélik a csapat ügyes­bajos dolgait?- Szívós Pistával nemcsak fő­nök-beosztotti a viszonyunk, bará­tok is vagyunk. Magánemberként is mindenféléről beszélgetünk, ter­mészetesen vízilabdáról is. Pista azonban elvtelenül soha nem támo­gatna semmit. Tehát ha a pólósok nem azt nyújtják, amit várnak tőlük, A ferencvárosiakon kívül felte­hetően senki nem gondol vissza szí­vesen az épp magunk mögött ha­gyott hokiidényre. Volt meccs, amelyik elmaradt, volt, amelyik fél­beszakadt, a játékosok a bíró és egy­más orrát is tördelték, a legaktívabb nézők gázspray-vel fújták le a hoki­sokat - röviden szólva, nehéz csak a szépre emlékezni. A fradisták viszont miért ne ten­nék ezt? A csapat megnyerte a baj­nokságot és a kupát, méghozzá mindkettőt „rajt-cél” győzelemmel. Ha zöld-fehér szemüvegen át minő­sítenénk az elmúlt szezont, talán úgy fogalmazhatnánk: a szovjet­magyar vegyesvállalkozás éve. A Ferencvárosban tudniillik koráb­ban soha nem kaptak akkora szere­pet az idegenlégiósok, mint 1990/91-ben. Már az edzőt is im­portálta a klub, Vlagyimir Rep- nyov, a Krilja Szovjetov hajdani el­ső ligás játékosa ült a kispadon. Il­letve folyamatosan állt, hóban, szél­ben, napsütésben is elmaradhatat­lan kék-szürke dzsekijében. Valamelyest érthető, ha honfi­társaiban bízva, szovjetekkel kíván­ta megerősíteni a csapatot. Törek­véseit felerészben kísérte szerencse. A félelmetes hírű center, a „Tűzgo­lyó”, Szkvorcov egyetlen tétmeccset sem játszott. A felkészülést záró, nincs jutalom. A mérce nagyon ma­gas, a kupagyőzelemért jelentős prémiumot kapna a csapat, de ha nem jutunk a döntőbe, már nem jár semmi. A cél tehát a döntő. Most még csak a Magyar Kupa döntője...f Ju­hász Károly szomorúan emlékezik rá, hogy egy' BEK- és egy KEK-fi- náléban is az utolsó pillanatban puskázott el a Fradi. Az egyiket Barcelonában, a másikat Moszkvá­ban. A legutóbbi, hollandiai kiesés­ről pedig jobb nem beszélni. Az új vezető nem titkolja: e három nem­zetközi szereplés a legnagyobb szív- fájdalma. Valamit tenni kellene el­lene. Nem árt, ha ilyen fiatal korban az embert még elkerülik a szívpana­szok. csehszlovákiai kiruccanáson arcon csapták, és onnantól kezdve már nem a csapatba kerülésért, hanem a szeme világáért harcolt. Amikor nyilvánvalóvá vált, hogy nem léphet jégre, Repnyov javaslatára Alek- szandrovot szerződtették helyette. Addigra azonban már egy másik játékos körül sűrűsödött a levegő. Az illető neve Kabanov, különös is­mertetőjele pedig, hogy a magyar játékosok egybahangzo állítása sze­rint még az itthoni első osztályú szintet sem ütötte meg. (Erre per­sze azt lehet mondani: az is valami, hogy ő legalább nem ütött meg semmit és senkit.) Kabanov próba­időt kapott a bizonyításra, kikerült a csapatból, de hazaküldeni egysze­rűen nem merték, annyi volt a sé­rült. A két hátvéddel, Ricskowal és Kulikowal viszont mindenki a leg­messzebbmenőkig elégedett volt. Egészen addig, amíg egyikük, Alek- szandrov társaságában, el nem szö­kött szovjet öregfiúk csapatának tú­rájára. Reprnyov szégyenében el­sírta magát a csapat előtt, Szűcs Já­nos pedig kijelentette: a két szöke­vény számára nincs visszaút. A túra végeztével Alekszandrovék mégis visszasompolyogtak, 35 százalékos fizetésmegvonással bűnhődtek, és megígérték: életüket és vérüket ad­ják a Fradi győzelméért. A play off első és negyedik mér­kőzésén aztán nem volt már szó életről sem, vérről sem. Győzelem­ről meg a legkevésbé. A négy győze­lemig tartó sorozat 3-2-es ferencvá­rosi vezetésre állt, amikor a Fradi- tábor ünnepelni érkezett Jászbe­rénybe. Az első harmad után - az ellenfél 2-0-ás vezetésénél - aztán a kedvencek lagymatag játékát látva, a pokolba kívánták Szajlaiékat. A fiúk a köd elől bevonultak az öltözőbe, ott feltehetően összedug­ták a fejüket, és rájöhettek: így nem mehet tovább. A várakozási idő le­teltével az ólommadarak ismét jég- korongozóvá váltak. Alekszandrov szépített, és a rendes játékidő 2-2- vel ért véget. Következett a „hirte­len halál”, amelyből még egy perc sem telt, amikor megszületett a győztes gól. A magyar bajnokság utolsó találatát Alekszandrov ütöt­te be Mihonyik kapujába;*' A Magyar Kupát, ha lehet, még egyértelműbben nyerte az FTC. A kedvét vesztett Generál-Lehel he­lyett ezúttal az Újpest jutott a dön­tőbe, és 12-3 arányban maradt alul a Fradival szemben. Happy end? Már amennyire. A szovjetéit ugyanis tartogattak még egy csavart a végére. Mivel keve­sellték a kapott prémiumot, sértő­dötten vágtak neki a tavaszi pihenő­nek. Azt hiszem, nem túl kockáza­tos a jóslat: magyar pályán nem lát­juk őket viszont. A jászberényi szovjetek azonban feltétlenül ma­radni szándékoznak, így valakinek fel kell vennie ellenük a kesztyűt. Különben könnyen megfázhat a bajnokcsapat... Ballai Attila Búcsúsorok... Kalovits Istvánra bús merengés­sel emlékezünk. Emlékezünk egy kiváló, a szó igazi értelmében sportemberre, egy a sport szelle­mét hittel valló és úgy is élő ember­re. Markáns egyénisége volt az FTC atlétikai életének, hiszen nem kevesebb, mint fél évszázadon át szolgálta azt. Alakja 1929-ben tűnt fel az FTC-ben és a lelkes futóatlétából, a múló évtizedek lelkes ferencváro­si edzőt, majd vezetőt varázsoltak. Ez az igaz sportember nem csak testben, lélekben is szolgált a szel­lem oltárán a magyar sportot. Adatgyűjtésével, rendszerező ké­pességével és hihetetlen szorgal­mával e témakör művelői között is a legnagyobbak közé került. Tette mindezt olyan alázattal, annyira a háttérben dolgozva, hogy sokan nem is tudták, hogy kinek a személyé­hez fűződik a mérhetetlen munka. Az FTC módszertani csoportjának tagjaként is végezte mindezt az értékes tevékenységet - természetesen a rá jellemző névtelen egyszerűséggel. Élt és alkotott a Ferencvárosban hajdanán egy Mailinger Béla nevű kiváló atléta majd futballvezér. Természetesen ismerték egymást Kalo­vits István barátunkkal, s bizony Mailinger legendás önzetlensége, egy­szerűsége és ügyszeretete példaként hatott az olyan szívűekre és érzel- műekre, mint Kalovits István volt. A harmincas években egyesületi sportkönyvtárat létesített és az Üllői úti fatribünök árnyékában kis helyisége a klubtársak százainak volt szel­lemi menedéke. Sok hajdani ferencvárosi eredmény, és versenyzői tett merevedett történelemmé Kalovits István munkásságaként. Kevés a szó, hogy az FTC örökös tagja, mert még hozzátehetnénk: minden idők legszerényebb tagja. Pedig tettei az idők végtelenjén át maradandók, s azt a Fradi tábor szeretettel és tisztelettel őrzi. SZOVJETEK A FRADI JEGÉN... NÉMETH BÉLA az atlétikai szakosztály edzője, a harmin­cas évek kiváló, válogatott hosszútávfutója, a későbbiek­ben nagyszerű eredményeket felmutató edzó, az FTC örö­kös bajnoka - február 16-án a Magyar Atlétikai Szövetség közgyűlésén több évtizedes eredményes munkásságáért a MAGYAR ATLÉTIKÁÉRT kitüntetés ARANY FOKO­ZATÁT kapta. Megérdemelt kitüntetéséhez az egész Fradi tábor elismeréssel adózik és szívből gratulál. Dr. Szívós István az FTC ügyvezető el­nöke, egy díszes FTC vázával külön is köszöntötte az atlé­ták szeretett Béla bácsiját. Az FTC tavaszfbajnoki mérkőzései március 30. Szeged-FTC Szeged 11.00 április 6. FTC-Siófok Üllői út 16.30 április 13. Pécs-FTC Pécs 16.30 április 20 FTC-Bp. Honvéd Üllői út 17.00 április 27. MTK-VM-FTC Hungária krt. 13.00 május 4. FTC-Vác Üllői út 19.00 május 11. Videoton W.-FTC Székesfehérvár 19.00 május 15. FTC-Veszprém Üllői út 19.00 május 18. FTC-Rába ETO Üllői út 19.00 május 26. Volán FC-FTC Czabán S. tér 17.00 június 8. Békéscsaba-FTC Békéscsaba 17.00 június 15. FTC-Vasas Üllői út 17.00 Jegy és újságelővétel minden Üllői úti bajnoki mérkőzés­re hétfőn 11- tői a stadion elővételi pénztárában. Nyitva minden munkanapon. 11-től 17 óráig. A régi bérlettulajdo­nosok hétfőtől szerdáig biztosíthatják belépőiket szokott helyeikre. Szurkolók, éremgyűjtők ajándékozók! 1999-ben lesz száz éve, hogy a Ferencvárosi Torna Club megala­kult. E jubileumi évfordulóig min­den évben kiadásra kerül egy-egy emlékérem (összesen 10 db), a klub történetének évtizedeihez kapcso­lódó tartalommal. Az érmek védet­tek, szabadalmi oltalom alatt állnak és évente meghatározott mennyi­ségben készülnek. 500 db arany (átm. 23 mm). 4000 db ezüst (átm. 42,5 mm) és 5000 db bronz (42,5 mm). MÉG KAPHATÓ a sorozat első darabja (I.), amely az alapítás első évtizedét idézi. Az ér­me egyik oldalán a klub alapításáról hírt adó újságcikk kivonata, a másik oldalon pedig - arra emlékeztetve, hogy a klub az egész világon ismert - az öt kontinens és az FTC első há­rom szakosztályát, a labdarúgást, a kerékpárt és az atlétikát képviselő egy-egy figura látható. Az érmek műszaki jellemzői és ára: Arany: 23 mm átm., 987 ezrelék fi­nomságú, PROOF kivitelű, 9,28 g nettó színsúlyú, 30 000 Ft. Ezüst: 42,5 mm átm., 925 ezrelék finomságú, PROOF kivitelű, 29,0728 g nettó színsúlyú, 6000 Ft. Bronz:42,5 mm átm., 500 Ft. Bronz:23 mm átm., 200 ft. Megvásárolható az FTC-klubházá- ban (FRADI-pálya) naponta 9-17 óráig. Megrendelhetők: a MEDA­ILLON Kft-nél (Budapest, Pf.: 248.1476) a vételárnak a Kft. MHB 215-15 956 szám számlájára törtő- nő egyidejű befizetése mellett. Ugyanitt előjegyezhető a sorozat következő darabja. A FERENCVÁROS LABDARÚGÓ-SZA KOSZTÁLY HIVATA­LOS TURULMADA­RAS JELVÉNYE HOSSZÚ ÉVTIZE­DEK UTÁN 1991. március 1-jén ki­adásra került. A JEL­VÉNY VEDETT, az Állami Pénzverőben készült, s csak a Fra­di ajándékboltban kapható. Ara: 65 Ft. ZÖLD SASOK Az FTC labdarúgó-szakosztály és a Fradi futballmúzeum lapja Felelős kiadó: Magyer Zoltán ügyvezető igazgató Felelős szerkesztő: Nagy Béla Művészeti szerkesztő: Orbán László Fényképek: Pozsonyi Lajos, Magdics László, Fradi fotótár Szedés, tördelés: PRINTSELF Kft. Felelős vezető: Dr. Kassay Árpád Készült a SZÖVORQ Nyomdában Felelős vezető: Bodnár Tamás

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents