Zöld Sasok (1990-2005)
1991 / 2. szám
ZÖLD SASOK 5 A halhatatlan A Fradl-futballmúzeum öreg orsós magnóján egy kopott szalag tekereg. Ez a szalag a múzeum egyik kincse: Dr. Bor- bás Gáspár hangját, mondatait őrzi! 1972. tavaszán kerestem fel Hlmfy utcai lakásán. Akkor 88 éves volt, de a szellemi frissessége, érdeklődése egészen magával ragadott. Ügyvédi dolgozószobájában telepedtünk le egy kis beszélgetésre, amelyre, - megmondom őszintén - mindörökre büszke leszek. Hogyne lennék az, hiszen a sors nagy ajándékának tartom, hogy találkozhattam és beszélhettem az FTC és a magyar válogatott első hivatalos gólszerzőjével, a századelő híres balszélsőjével! Ő volt Magyarországon az első DR- labdarúgó, és Borbás érte el a magyar futballisták közül elsőként a "bűvös" 25. válogatottságot... A békebeli évek legendás labdarúgójával nem szokványos interjú készült. Csak arra kértem, hogy meséljen, meséljen... A szomszéd szobában rádió szólt, így a beszűrődött hangfoszlányok mintegy kísérőzeneként hallhatók Borbás mondataihoz. A felvételt egy idő után halk déli harangszó teszi még meghittebbé... Én pedig elmerengtem: - Istenem! Aki velem szemben ül,' már a Milleneum idején hallgatta a déli harangszót... *- Mint hetedikes gimnazista, tornatanárom hívására kimentem a Városligetbe. Az egybegyűlt gárdát - valamennyien 15-16 évesek voltunk tanárunk bemutatta egy idősebb úrnak, akit Stobbe Ferencnek hívtak. Miszternek becézték, hiszen sokáig Angliában élt, és egyike volt a futball magyarországi meghonosítóinak. Stobbe mutatta meg nekünk a bőrlabdát és a szabályokat játék közben magyarázta. Megszerettük az új sportot, s szinte minden szabad időnkben futballoztunk. Hamarosan én is kaptam egy labdát a születésnapomra, s azzal a Gellérthegy oldalában, a Búsuló Juhász mellett lévő grundon játszottunk. Egyszer egy keménykalapos úr odalépett hozzám és megkérdezte, lenne-e kedvünk egy igazi futballpályán játszani? Ez az úr Malaky Mihály, az FTC egyik futballvezetője volt. így kerültünk a hajdani Fradi- pályára, a Soroksári útra. Társaim közül engem ítélhettek a legjobbnak, mert azonnal az első csapathoz irányítottak. így, én soha életemben nem játszottam ifjúsági csapatban, már 17 évesen az FTC felnőtt csapatában rúgtam a labdát. Eleinte jobbszélső is voltam, később már mindig balszélen játszottam. A balösszekötőm az első időkben Kovács Géza volt, aki szintén középiskolába járt ekkor. Schlosser, a későbbi "párom", csak később jött az FTC-be. Vele igazi nagy balszárnyat alkottunk, mind az FTC- ben, mind a válogatottban. Schlosser önzetlen játékos volt, rendkívüli technikával rendelkezett. Nagy cselező volt, de soha nem lépte túl azt a határt, amellyel a csapatnak ártott volna. Mindig érezte, hol áll a Pataki, a Weisz Feri, vagy mondjuk én, és adta a labdákat a társaknak. Ő is az angol stílust játszotta, a hosszú, gyors passzokat, a szárnyakon való gyors lerohanásokat forszírozta. Ez volt az FTC stílusa, ez a gyors támadó játék. A taktikánk nagyon egyszerű volt, a szélsők az alapvonalig futottak és a beadott labdákat Schlosser vagy Pataki kapura lőtte vagy fejelte. Nekem a gyorsaságom fejlesztése érdekében az akkori idők speciális tréningjét kellett végeznem. Gannon, a csapat angol erőnléti edzője egy labdát adott, és az oldalvonal mentén 100 métereket kellett futnom pace-makerek (iramdiktá- lók) társaságában. Ők labda nélkül vágtáztak, én pedig labdát vezetve futottam - és nekem kellett gyorsabbnak lenni... Gannon ügyelt arra is, hogy a labda szinte ragadjon a rüsztömhöz, nem lehetett túlságosan hosszan szöktetni, csak a beadáskor rúghattam megfelelően nagyot a labdába. AZ ELHANGZOTTAKHOZ EGY SAJTÓ- "BIZONYÍTÉK” AZ EGYIK SPORTLÁPBÓL: „SCHLOSSER SZÖKTETI BORBÁST; AKI ELFUT, HÁTRA CENTEREZ; SCHLOSSER ÁTLÉPI A LABDÁT, MIRE PATAKI AZT A KAPUBA HELYEZI... ” MINDEZ A TIZES ÉVEKBEN... De hallgassuk tovább a magnószalagot: Életem egyik legemlékezetesebb időszaka 1913 tavasza. Bécsben, az osztrákok ellen 4-1-re győzött a válogatott, amelyben 9 (!) FTC-játékos szerepelt. Másnapra volt kitűzve az ügyvédi vizsgám a Kúrián, a híres Grecsán Károly előtt, így rögtön a bécsi mérkőzés után haza kellett utaznom, egy lelkes Fradi-drukker hozott haza autóján. A vizsgabizottságban ott ült Bedő Mór, egy igen sportkedvelő, kiváló jogász. Vizsgáim végén ő szólalt meg elsőnek: - Borbás dr. tegnap Bécsben nagy dicsőséget szerzett a magyar sportnak. Előbb ahhoz gratulált, és csak aztán a vizsgához. Engem nagy boldogsággal töltött el ez az eset, hogy teljesítettem mind a két célkitűzésemet, a sportot és az élethivatást is. Három év múlva kineveztek a főváros alügyészének. Bárczi István, akkor Budapest főpolgármestere, baráti szóval győzött meg arról, hogy a tekintélyes állás egész embert kíván, és a végén így szólt:- Kérlek, gondolkozz, gladiátor maradsz-e, vagy ügyész? Azt feleltem Bárczinak: - Pista bátyám, jövő héttől már nem leszek gladiátor. Levelet írtam dr. Springer Ferencnek, az FTC elnökének, és tájékoztattam visszavonulási szándékomról. Szombatonként pedig hazautaztam Kerekegyházára, szüléimhez, hogy minden hívást, "kísértést" elkerüljek. Harminckét éves voltam... Borbás "szuper-visszavonulása" ritka kuriózum labdarúgásunk történetében: szinte hihetetlen, hogy az az ember, aki majd két évtizedig a futballnak élt, ezután több, mint két évtizedig még nézőként sem látogatta az FTC és a válogatott mérkőzéseit! * 1974. május 3-ra, az FTC 75 éves jubileumára, díszközgyűlésre, és az FTC örökös bajnoka kitüntetésre hívtuk. Gazsi bácsi helyett felesége egy pár soros levéllel érkezett: A Ferencvárosi Torna Club Tisztelt Elnökségének! Örömmel, de egyszersmind nagy szívbéli bánattal köszönöm az FTC jubileumi közgyűlésére szóló meghívásukat Örömmel, mert 90 éves korom legszebb emlékei közé tartoznak az FTC csapatában eltöltött fiatal sportéveim -, bánattal azért, mert mindkét csípőizületi gyulladásom lehetetlenné teszi számomra az emeletekre való kiszállást, s így a személyes megjelenést Ezért angyali jóságú feleségem viszi ez üdvözlő soraimat Önökhöz, és Ö fogja helyettem elmondani szívböljövő szavaimat Minden sporttársamat üdvözölve, maradtam régi baráti szeretettel és vonzalommal: Dr. Borbás Gáspár Az FTC örökös bajnoka kitüntetést, a jubileumi plakettet így Borbás néni vette át a dísz- közgyűlés tagságának vastapsától kísérve... Két év múlva -92 éves korában^) - elhúnyt Dr. Borbás Gáspár, a magyar labdarúgás hajdanvolt csillaga. 1976. szeptember 20-án az első íradisták utolsó élő tagja lelkét visszaadta teremtőjének. Kívánságára legszűkebb családjának tagjai kísérték utolsó útjára a Kerepesi temetőben. Most, 1991. április 21-én az első Fradi-gól szerzőjének sírkövénél egy zöld-fehér szalagos koszorúval tisztelgünk... Nagy Béla balszélsó
