Zöld Sasok (1990-2005)

1991 / 2. szám

2 ZÖLD SASOK A KEDVENC KEDVENCEI Ezúttal a Ferencváros újdon­sült, Kijevből szerződtetett já­tékosának Rácz Lászlónak tet­tük fel a kérdéseket. A család­dal kezdtük...- Feleséged, gyermeked neve?- Klári - a kisfiam neve Laci­ka.- Lacika mennyi idős? Beszél már?- Még csak két éves és ter­mészetesen egy-két szót tud, de azt magyarul. Apuka, anyu­ka és - gól... A gyerek egyéb­ként ballábas. Na, ez nekem nem meglepetés, hiszen édesa­pám és én is kimondott ballába­sok vagyunk. A kis Laci is ösz­tönösen bal lábfeje elé teszi a labdát, úgy továbbítja... Jobbal az istennek sem rúgott még a labdába. Szóval ballábas futbal­lista lesz belőle, aminek anyu­kája szívből örül. Én ószintén mondom, nem nagyon örülök neki, hogy esetleg focista lesz, hiszen tudom, hogy egy futbal­lista élete mennyi munkával, le­mondással jár.- Feleséged magyar származá­sú?- Színtiszta magyar és már nagyon várja, hogy Budapesten vagy környékén éljen.- Magyarországon van roko­notok?- Csak egyetlen, aki barátom is - Kutlán András, ót ismeri­tek, hiszen velem volt a szerző­déskötés napjaiban.- Legkedvesebb időtöltésed?- Feleségemmel, kisfiámmal együttlenni, mert bizony a sok­sok aszkéta edzőtábor után ne­kem egy kellemes közös séta is nagy boldogság...- Hol ismerkedtél meg a fel­eségeddel?- Lembergben - tehát Lvov­ban, amikor még NB Il-es fo­cistavoltam, nos, ott ismerked­tünk meg, egész kislány volt. Anyukája senkivel nem enged­te el moziba, csak velem.-Amint említetted Lvovban is játszottál, nos az 6 színük is zöld­fehér. Ezek szerint már játszottál zöld-fehérben!- így igaz - de az igazi zöld­fehér korszakom majd most lesz...- Mikor tervezed a bemutat­kozást?- Sok mindentől függ, de ahogy tőled a Fradi szép múze­umában hallottam, a klub lab­darúgói áprilisban lesz 90 éve, hogy az első bajnoki meccsüket játszották. Nos, én még az „első kilencven” évben szeretnék a Fradi labdarúgóinak névsorába kerülni...- Mit éreztél Pintér Attila nyi­latkozatánál, már amikor Dél- Amerikából a Nemzeti Sporton keresztül olyasvalamit üzent, hogy Isten hozta Rácz Lacit a Fradiban!- Olyan melegséggel töltött el, hogy arra bizony nehéz sza­vakat találni...- Megható, lelkiző, könnyező típus vagy?- Nem. Az érzelmeim felett, talán mert olyan volt eddigi éle­tem, mindig tudtam uralkodni. Soha nem voltam kitárulkozó, könnyező típus.- Egy-két „leg”, legkedvesebb virágod?- A hosszúszárú rózsa.- Legkedvesebb ételed, ita­lod?- Minden magyaros ízű ételt kedvelek - legjobban a húsle­ves és töltöttkáposzta ízlik, no meg a rántott hús.- Igen a rántott húst magam is láttam, hiszen a Fradi étterem­ben borjú bécsit rendeltél- Egy kedves ferencvárosi szurkoló, Marosi János volt az, aki a zsúfolt Fradi étteremben felismert és asztalához invitált, meghívott ebédre, az első „Fra­di ebédre”! Szóval előbb ebé­deltem, mint fociztam a Fradi­ban...- Kedvenc italodról még nem beszéltél?- Nem nagyon vagyok oda az italokért, talán egy-két pohár sör a maximum a szeszes italok közül.- Gondolom a Szovjet­unióban azért vodkát ittál?- Ittam egy-két kortyot, de nem szerettem. Otthon a szülői háznál saját termésű borunkból még szívesebben kortyoltam. Igaz alig volt szeszfoka...- Legkedvesebb városod?- Barcelona, most három hó­napig ott éltem. Életem hátra­lévő részében pedig biztos, hogy Budapest...- Hogy tetszik az Üllői úti sta­dion és a Fradi múzeum, ahol beszélgetésünk zajlott?- A pálya nézőtere köztu­dottan kisebb, mint a kijevi -, de a Fradi múzeum sokkal szebb és hangulatosabb, mint a Dinamo Kijévé.- Ezen a számodra „kis pá­lyán ” mit vársz önmagodtól?- A százezres stadionból egy 20-25 ezresben játszva ezt majd biztos könnyű lesz meg­szokni, hiszen családiasabb. Az egész ferencvárosi légkör ba­rátságosabb, családiasabb. Vi­lághírű csapatba kerültem, ez­zel egy álmom teljesült. Az Ül­lői úton, a Ferencváros futbal­listájaként kívánom pályafutá­som befejezni. A Fradi nagyon korrekt volt velem, ezt sok-sok jó játékkal szeretném meghá­lálni... Nagy Béla Szurkolóink Ide Rácz Laci színes, Fradi mezes fényképét ragaszthat­ják - az első Üllői úti mérkőzését kővetően... Ami majd a Fradi aján­dékboltban vásárolható. RÁCZ MÁR JÁTSZOTT A FRADI PÁLYÁN! Rácz a kijeviek játékosaként már futballozott az Üllői úti stadion­ban! 1987. március 25-én: Dinamo Kijev-FTC 2-1 A gólok ebben a sorrendben estek Blohin, Fischer, Rácz... Rácz a győztes gólt a 81. percben szerezte! Akkor nem tapsolták meg az Üllői úton - most a különbséget majd lemérheti egy zöld mezben szerzett gól­ja után... AZ FTC-PMSC EDDIGI MAGYAR KUPA MÉRKŐZÉSEI 1977. január 30. Bp. Vágóhíd u. FTC-PMSC 3-0 1977. március 9. Pécs FTC-PMSC 2-2 1978. augusztus 20. Népstadion FTC-PMSC 4-2 DÖNTŐ! 1979. március 7. Pécs FTC-PMSC 4-3 1979. április 11. Üllői út FTC-PMSC 3-3 1980. november 26. Üllői út FTC-PMSC 3-1 1984. február 29. Üllői út FTC-PMSC 3-1 1991. március 6. Pécs FTC-PMSC 3-0 Hat ferencvárosi győzelem, két döntetlen! I IS( Ili k PALI bi'köllo/.lK'lolt új lakásába, amely nem isolyan távol van a/ l llúi nttol. A távolban \is/onl a mi I iseberúnk kellemes „ajánlatul" kapott. \ válogatott Dél-amerikai tinaján a Sao I’auloiak ki­jelentettek - Fischer elkelne a csatársorukba... SAROK- Mit szólsz a lap címoldalán látható „tíz-nuü- hoz”? Számítottál ilyen nyitányra?- Egy edző mindig a siker reményében dolgozik, s igyekszik csapatát az általa legjobbaknak ítélt mód­szerek szerint felkészíteni. Nos Szepessy Lacival és Mucha Jóskával mi is így tettünk és örömmel láttuk, hogy a fiúk képesek a jó produkciókra. Ami a négy eredményt illeti, mind más és más „mise”. A németek elleni havas pályán elért gólbő és ke­mény mérkőzésen jó erőben, céltudatosan játszot­tak a mieink. Baján „egy mérkőzéses” kupa-találko­zó volt, így a felszabadult játék elmaradt, de a to­vábbjutáshoz szükséges gólokat elértük. Igaz nehe­zen, mert egy szervezetten jól játszó bajai csapat küzdött ellenünk. A pécsi 90 perc volt eddig a leglátványosabb, időnként pazar dolgokat produkáltak a fiúk. Kár, hogy ezt nem látta sok, futballgyönyörökre kiéhezett szurkolónk. A szép akciók láttán mi is örömmel néztünk össze a kis- padon... Amint azonban Pécsről autóbuszunkkal elindultunk haza­felé már az újpestiek elleni rangadóval foglalkoztunk. Nem volt ne­héz megtippelni, hogy iszonyú nehéz mérkőzés lesz, ilyenkor a táb­lázaton elfoglalt hely szinte semmit sem jelent - ezek a meccsek há­romesélyesek. És nekünk csak a győzelem az egyetlen jó ered­mény... A szukrolók a jó futballra kiéhezetten várták ezt az idénynyitót, s bár nem volt rossz meccs, most egy kis szerencsével nyertünk. Nem játsozttunk jól, görcsösek voltunk. Biztos voltam benne, hogy Ko­vács Feri bácsi kitalál valami olyan taktikát, amely megnehezíti hely­zetünket. így is történt: beálltak mélységben védekezni. Bizony óriási kő esett le a szívemről, amikor a játévezető a meccs végét je­lezte, a sovány, de számunkra lehet, hogy aranyat érő 1—0-lal. Mert ne tagadjuk, hogy a mérkőzés elején akár a lilák is elérhették volna az 1—0-át, hiszen a helyzetük adott volt. (Azt csak a krónikás jegyzi meg, hogy ez lett volna egy évtized után az első újpesti gól az Üllői úti pályán! Szerencsére nem ért hálót a labda, így az évtizedes lila­fehér góltalanság az Üllői úton továbbra is élő rekord.) Tudtuk, hogy itt „élet-halál” küzdelem folyik majd - így a szép já­ték vélhetően elmarad. Ha nem is lehetek a látottakkal elégedett, de a győzelem ténye olyan, hogy az mindenek felett áll. Bár nyertünk, az idegességtől még mindig remeg a gyomrom, gondolom néhány Fradi szurkoló hasonlóan érzett e rangadó láttán. AII. félidő máso­dik felében kóstolhattuk csak meg a játék számunkra édesebb Izét, ekkor már ígéretes akciók is gördültek. A közönséget is ekkor tud­tuk igazán lázba hozni. Bízom benne, hogy a tavasz hátralévő meccsein - bár sok fogcsikorgató 90 perc vár ránk, az első mindjárt Tatabányán - remélem, hogy látványos mérkőzéseink is lesznek. IS VI IÁN Fr adi foci fecnik- Pintér Attila a pécsi Ma­gyar Kupa mérkőzésen először viselte a csapatkapitányi kar­szalagot. „Bemutatkozása” jól sikerült, hiszen a Fradi nullok- ra győzött. Igaz Attilának ez nem volt meglepetés, hiszen már az öltöző folyosón odaszólt Bodnár kapusnak:- Minek melegítesz ilyen lel­kesen? Úgyis kapsz vagy há­rom-négy gólt... Egyet Attila is majdnem rú­gott! Kitűnően, erőtől duzza- dóan rombolt, lőtt - látszott rajta, élvezte a játékot. Nem csak ő egyedül...- A Fradi fiatalok, Szűcs La­jos edző vezetésével Beregszá­szon szerepeltek. A Nemzetkö­zi tornát - annak ellenére, hogy az ellenfelek „túlkoros” fiúkat is játszattak - a Fradi ifistái nyerték. Szűcs Lajos edző el­mondta, hogy „fiai” közül né­gyen - Koller, Kiss P., Sütő, Eles - sérülés miatt a döntőben nem játszhattak, „gyerekei” így is 2-0-ra győztek a döntőben: Ferencváros - Bakta 2-0 G: Kislőrincz, Halász. A döntőben ők képviselték az FTC-t: Már­kus - Tóth, Balogh, Németh, József - Kislőrincz, Boros, An- geli - Halász, Simon, Dialao. Csereként Hajdó lépett pályá­ra. A közönségsikerről, a nép­szerűségről ezúttal nem írunk egyetlen mondatot sem... A Fradi fiatalok játékukkal ezt már megírták... Az ezredfor­dulóig már meghívást kaptak...- Az FTC-Újpest rangadóra két szurkoló, a 23 éves Gazsó Zoltán és a 17 éves Kiss László futva tette meg az utat Szol­nokról Budapestre. Kissé fá­radtan lépkedtek, de amikor azt mondtuk nekik, hogy fussa­nak be az Üllői úti pálya kezdő­körébe és onnan köszöntsék a bemelegítést néző szurkolótár­saikat, nos örömmel léptek a Fradi pálya füvére. A felcsatta­nó tapsot bizony alaposan kiér­demelték. Hazafelé azért már vonattal mentek... Szurgent szerencseszáma a 13-as... Mármint gondolom én, hi­szen a pécsi Magyar Kupa mér­kőzés második félidejére a 13-as számú mezben állt be csereként életében először a Fradi leg­jobbjai között! A 18 és féléves fiú bemutatkozása nagyon szép jövőt sejtet, néhány megmozdu­lása parádésra sikeredett. A Szurgent név a futballkedvelők táborában nem ismeretlen - igen ő a „hajdani” kitűnő játé­kos Szurgent Lajos fia. A Hon­védből egyébként most csak visszaérkezett, katonaidejét töl­tötte ott. A Ferencváros nevelt­je, már nyolc éves korában Ka­szás Pál edző serdülőcsapatá­ban rúgta a labdát. Aztán lassan következtek az új korosztályok, új edzők: Serli Sándor, Pósch Péter, Szűcs Lajos, Horváth László, Vépi Péter - és bizony a kis Szurgentnek már Nyilasi Ti­bor az edzője... Sok sikert Fiú!

Next

/
Thumbnails
Contents