Zöld Sasok (1990-2005)
2002. július
Legenda volt, legenda lesz... Csatár, hátvéd való igaz, mindkét poszton szerettem és tudtam is játszani, centerként érkeztem az Üllői útra, majd később hátravittek középhátvédnek.- Elég nagy ellentmondás, hogy centerből center- halffá válik valaki.- Ez akkoriban nem jelentett gondot, s nekem nagyon szimpatikus volt mindkét poszt. Helyezkedni tudtam, de egy az egyben sem maradtam alul, s az atlétikából rámragadt gyorsaságot is kamatoztatni tudtam.- Mi volt az oka annak, hogy az FTC-ben középhátvédet, a válogatottban pedig szélső hátvédet játszott?- Csak annyi, hogy az FTC-nek nem volt más cen- terhalfja, a válogatottban pedig biztos helye volt Mészölynek.- Mikor játszotta az utolsó válogatott mérkőzését?- Harmincöt éves koromban. 1968-ban, így viszonylag elég sokáig, tizenkét évet szerepeltem a válogatottban.- Nem fordult meg a fejében, hogy külföldön futballozzon?- Ez akkor lehetetlen volt, bár engem hívtak Ausztráliába játékosedzőnek, de nem vállalhattam el.- Miért?- Több oka volt. Akkor még disszidensnek számított, aki kiment. A pénznek is nagy szerepe volt a döntésemben, mert nagyon keveset ajánlottak, és mivel Ausztráliában akkor nem volt profizmus, még dolgoznom is kellett volna.- Más ajánlatot - mint edző - soha nem kapott?- Egyszer hívtak Békéscsabára, de ezt se vállalhattam el, mert szerintem hiányzott a kellő szakmai tudásom, és nem hagyhattam ott az akkori munkámat. Az enyém volt ugyanis a IX. kerületben az Ali baba borozó.- Eszerint, miután abbahagyta a futballt, a vendéglátás területén dolgozott?- Igen, volt miniszterelnökünk, Boross Péter ajánlotta fel, hogy a IX. kerületben legyen vendéglátós. Hosszú éveket töltöttem itt, és csupán nemrég vezetem a Fradi Szálló bárját.- Mi a véleménye a magyar utánpótlásról?- Úgy gondolom, hogy megpróbálunk Nyugat felé közeledni, de még nagyon- nagyon messze vagyunk onnan. Az Ajax vagy a Milan jó példa, ott az utánpótlás ugyanolyan fontos, mint az első csapat. Ugyanúgy foglalkoznak a játékosokkal, ugyanazt a szisztémát gyakoroltatják, és minden egyes mérkőzésen megpróbálják ugyanazt a légkört kialakítani az öltözőben és a pályán egyaránt. Az FTC is mindig híres volt tehetséges fiataljairól, de mire fölkerülnének az első csapatba, addigra megunják a futballt, vagy polgári foglalkozás után néznek.- A mai fiatalok közül kinek tetszik a játéka, kiben lát fantáziát?- A mai futballt már nem követem annyira, sajnos, nem áll olyan közel hozzám. A Fradiban három igazi spíler van: Lisztes, aki a kedvencem, Telek a játékintelligenciájával tűnik ki, valamint Simon, aki fantasztikus hangulatot tud teremteni, és olyan akarattal, tűzzel játszik, mint régen Dalnoki Jenő.- Önt régen bohókás, vicces embernek tartották...- Igen, ebből sok negatív élményem is származott. Mindig mindenből viccet akartam csinálni, a csapat mókamestere voltam. A mai napig sem tudom, hogy miért, de mindenhonnan elkéstem, akár taktikai értekezletről, akár a busz indulásáról.- Azt hiszem, volt egy eset, amikor késve jött ki a második félidőre...- Az Újpesttel játszottunk a Népstadionban. Mi vezettünk 1-0-ra, s a saját tizenhatosunknál Dunai Anti kézzel ért a labdához, majd mindketten földre kerültünk. A bíró nagy meglepetésemre tizenegyest ítélt. Olyan ideges lettem, hogy dühöngve játszottam végig a félidőt, s egy rossz becsúszásnál a bokám bedagadt, fölszakadt rajta a bőr. A félidőben 2-1-re vezetett az Újpest, és én kijelentettem, nem is vagyok hajlandó tovább játszani. Kiültem a tribünre, ahol Vitray Tamás közvetítette a mérkőzést, és csak ennyit hallottam: „Az FTC kijött, a sérült Mátrai nélkül." Ezt olyan hangsúllyal mondta, mintha nem is lettem volna sérült. Fogtam magam, befásliztam a lábam, és visszamenten szélsőt játszani. 3-2-es állásnál rúgtam egy olyan gólt, hogy azt se tudtam, hol vagyok. Jött a labda, s én „belebi- káztam" egyet. Csak annyit láttam, hogy a kapus feje fölött bevágódik a hálóba. A végeredmény 5-3 lett a mi javunkra.- Milyen érzés volt három világbajnokságon játszani?-Nagyszerű! Egy világbajnokságon ott lenni óriási élmény, teljesen megváltozik minden: akarat, hozzáállás, futómennyiség. Ráadásul három vb-n ott lenni olyan játékosokkal, mint Sípos és Mészöly, és olyan játékosok ellen, mint például Pelé vagy Didi!... Ennyi év után is könnybe lábad a szemem, és csak keresem a szavakat.- Melyik volt a legemlékezetesebb válogatott mérkőzése?- Azt hiszem, a brazilok elleni 3-1, az 1966-os vb-n, amikor Farkas Jancsi olyan gólt lőtt, hogy azt a mai fiatalok megirigyelhetnék. A meccs közben olyan boldog voltam, hogy azon drukkoltam, minél többet hosszabbítson a játékvezető. Felemelő érzés volt, hogy vezetünk, és nem akartam, hogy vége legyen ennek a fantasztikus mérkőzésnek.- Mikor hagyta abba a labdarúgást?- Harminchét éves koromban. Pályafutásom végén levezetésképpen két évet az Egyetértésben játszottam. (Sportissimó - 1996) „Borsódzott a hátam a gyönyörűségtől”- A '65-ös WK-diadal az Aranycsapat gerincét adó Honvédnak is becsületére vált volna.- Az tényleg fantasztikus bravúr, a Ferencváros százéves történelmének egyik legszebb sikere volt. A Duna Tévében levetítettek egy filmet, s néhány kocka azt is megörökítette, hogy csapatkapitányként átveszem a serleget Stanley Sourstól. Újra átélve azokat a pillanatokat szinte borsódzott a hátam a gyönyörűségtől.-A nemzeti tizenegyben, 1956-ban mutatkozott be, vagyis még együtt játszhatott Puskás Öcsiékkel!- A jugók ellen debütáltam, 2-2 lett a végeredmény. Olyan lámpalázasan léptem pályára, hogy a saját bokámat elrúgtam. Az egyik gólt egyértelműen az én hibámból kaptuk. Sebes Gusztáv le is cserélt a szünetben, én meg ott sírtam bent az öltözőben.- Dühében?- Nem, elkeseredésemben, hogy nem futhattam ki a többiekkel a gyepre. Engem az bosszantott leginkább, hogy nem játszhattam. Istenem, mennyi sérülést tagadtam le csak azért, hogy ott lehessek a csapatban. Összeszorítottam a fogam, szenvedtem a fájdalomtól, de így is futballoztam. Nem szeretnék senkit sem bántani, de ahogy a jelenlegi dán bajnoknál nem vagyunk tíz góllal jobbak, úgy ez sem jellemző a mai labdarúgókra.- Azért egy idő után csak visszakerült a legjobbak közé.- De később is nagyon büszke voltam, hogy az általam is csodáit sztárok között is eltölthettem néhány percet. (Fradi újság - 2000)
