Zöld Sasok (1990-2005)

1990. december 3.

í. 42 ZÖLD SASOK 13 + 1 perc a Lakat Károly teremben Dr. Lakat Károlyról, a magyar labdarúgás és az FTC kiemelkedő egyéniségéről a Fradi futball- múzeumban termet neveztek el. Láthatók ott a teremben a hajdani trófeák, Lakat sikereit hir­dető érmek, kupák, emléktárgyak. A klub úgy is tisztelegni kíván emlékének, hogy a neveze­tes teremben esetenként 13 perces interjúkat rögzít a meghívott vendégekkel. Hogy miért ép­pen 13 percesek ezek a beszólbetések? Nos, Lakat Károly 13 alkalommal viselte a címeres mezt... A plusz 1 perc pedig az emlékezés a Fradi örökös tagjára... Most egy kicsit fájóbb az emlékezés, mint évközben - ugyanis az újság pontosan halálának második évfordulóján jele­nik meg... Dr. Lakat Károly a labdarúgószak­osztály születésnapján - hunyt el...- Monostori Karcsi bácsit na­gyon szerettem. Bűbájos, aranyos intéző, remek ember volt. Halálhí­re nagyon megrázott. Különösen az, hogy az Üllői úti klubház előtt, a pályán halt meg.- Visszatérve a hetvenes évek kupamérkőzéseire, elég szépen hintetted a gólokat...- Kár, hogy soha nem sikerült kupát nyernünk, pedig sok jó mérkőzést produkáltunk. A Bra­unschweig ellen az egész csapat brillírozott, de a Fenerbahcse elle­ni mesterhármasomra is sikerként gondolok. BRANIKOVITS LÁSZLÓ- Laci! A Fradi ifi évek emlékei közül me­lyik az, amelyik a legjobban megdobogtatja a szíved?- Az ifiben Csanádi Feri bácsi volt az edzőnk és az olaszországi Caligaris tornán jó játékkal sorra győztünk. Nagy rangja volt en­nek a trófeának. Ez szép emlék, mint ahogy a sokifjúsági válogatott mérkőzés is. Sajnos az 1965-ös UEFA tornán nem tudtam résztvenni- az indulás előtt egy héttel, az utolsó edzőmérkőzésen eltört a lábam...- Bemutatkozásod a felnőttek között?- Az 1966-os alapozáskor már az Autóbusz pályán én is játszottam a legjobbak között. 17 éves voltam... Az igazi, nagy premier a Néps­tadionban, a DVTK ellen volt.- Albert is a DVTK ellen és szintén a Nép­stadionban mutatkozott be újoncként. Apropó, Albert mozgását utánoztad vagy ösztönös volt?- Ami a diósgyőriek elleni bemutatkozá­sunkat illeti az tény, de csak ennyiben hasonlít egymáshoz pályafutásunk. A mozgásom, hogy hasonlított Flóriéhoz az teljesen véletlen- őt nem lehetett utánozni. Sajnos a góllövés­ben sem.- No, azért 1967 és 1976 között 150 hiva­talos gólt szereztél - ez azért szép teljesít­mény! Liverpooli gólodra gondolom mindig megkülönböztetett módon emlékezel...- Sok volt a sérült a csapatban, így várható volt, hogy bekerülök a Liverpoolba utazó gár­dába. Varga Zoli napokon át buzdított, báto­rított - felkészített a kupameccsre. Nagyon so­kat köszönhetek neki és jó szívvel gondolok rá ma is.- És az idősebb fradisták közül ki férkőzött szíved csücskébe?- Legemlékezetesebb bajnoki gólod?- Gondolom arra nagyapa koromban is büszke lehetek, hogy az új Üllői úti stadion­ban én szereztem az első Fradi gólt! Nagyon készültünk az örökrangadóra és jóval nyugod- tabbak voltunk mint a Vasas elleni pályaava- tón. örültem, hogy sikerült a gólszerzés és ha hiszed, ha nem, eszembe jutott, hogy én sze­reztem az elsőt...-Aztán lassan eljött az utolsó Üllői úti gó­lod ideje is. Miért mentél el a Fradiból? Te, aki az Üllői útra születtél!- A sok mellőzés után idegileg kikészültem, levelet írtam az elnökségnek, hogy engedje­nek el ha nincs szükség rám. A válasz: nekem csak itt szabad játszanom, én ide tartozom, a Fradi gyereke vagyok - szóval mindenképpen maradjak. Ha egy fél év múlva is így gondo­lom, akkor viszont elegnednek oda, ahová én szeretnék távozni.- Fél év múlva?- 1976 nyarán a szabadság utolsó napján táviratot kaptam, hogy az FTC klubházában várnak - írjak alá a Csepelhez. Akkor volt a Fradi és a Csepel között egy szocialista szer­ződés, egymás segítésére. Engem a csepeliek kértek, a ferencvárosi vezetők pedig adtak... Nem írtam alá az igazolást, bementem az MLSZ-be Kutas Istvánhoz és elsírtam a bána­tom. Elmondtam, hogy ha a Fradiból elme­gyek, akkor Győrben szeretném a pályafutá­som folytatni. A válasz: vagy Csepelre igazo­lok, vagy sehová... így 26 évesen belekény­szerültem egy ilyen klubcserébe. Ma is fájó emlékem.- Pályafutásod nem is tartott sokáig.- Két év Csepelen. 1 év az Építőknél, 2 év a Dunavarsányi Petőfiben. Közben elvégez­tem a Közgazdasági Egyetemet és a futballnak lassan teljesen hátat fordítottam. Tíz éve a Ke- nézlői Dózsa Tsz budapesti irodájának a rész­legvezetője vagyok.- A Fradi pályán ritkán látunk...- Nem járok mérkőzésekre, játszani is csak ritkán szoktam. Legutoljára a Lakat Károly sírkövének javára szervezett öregfiúk meccsen rúgtam a labdát...- Szeretted Karcsi bácsit?- Hát lehetett őt nem szeretni?! Csodálatos nagy edzőnek, kiváló embernek ismertem. Fanatizálta játékosait, ha kellett barátkozott, ha úgy adódott kegyetlen humorával minden­kibe „belecsípett”. Intelligenciája minden helyzetben megmutatkozott. Örülök, hogy elmondhatom: Dr. Lakat Károly játékosa voltam! Branikovits egy 1970-es ferencvárosi csapatképen. A Népstadionban, balról: Bálint, Juhász, Géczl, Páncsics, Vépi, Megyesi. Elöl: Szőke, Branikovits, Albert, Mucha, Füsi.

Next

/
Thumbnails
Contents