Zöld Sasok (1990-2005)
1996. október 29.
2 ZÖLD SASOK Az FTC első nemzetközi portyájának úticélja Anglia 1911 novemberében napvilágot látott a hír, hogy az FTC csapata karácsonykor Hamburgban, majd Brémában és Berlinben túramérkőzéseket játszik, majd a magyar csapatok közül elsőként Angliában is pályára lép. Egykori kapusunk Ungár Gyula naplójából megtudhatjuk, hogy hogyan teltek 1912 első napjai, milyen volt az angliai megérkezés... Január 1. Január 1-jén a német bajnokcsapat, a berlini Preussen volt az ellenfél. Ez a csapat jobban, szebben is játszott, mint a Hertha, s mivel az FTC is tudása legjavát adta, nagyszerű mérkőzés kerekedett. A közönség nagy tapssal köszönte meg a szép élményt, még azt sem bánta, hogy kedvenceit 7:2-es vereség érte. Este a vendéglátók nagy vacsorát adtak tiszteletünkre, éjfél körül egyenesen a pályaudvarra mentünk, s beszálltunk a hollandiai Vlisingen kikötőváros felé induló gyorsvonatba. Megérkezésünk után átszálltunk a hajóra, amely az angliai kikötő felé hamarosan el is indult. Január 3-án éjfél körül megérkeztünk Londonba. Az Angol Labdarúgó Szövetség képviselői English Wanderers vezetősége és egy pár játékos várt, köztük a híres középcsatár, Wi- wian Woodward. Londoni tartózkodásunk alatt megtekintettük a világhírű British Museumot. Gyönyörködtünk az évezredes régiségekben. Elmentünk a National Galeryba, ott eredetiben láthattuk a világhírű képeket Rubens, Goya és még sok-sok világhírű festő alkotásait. Január 8. Magyar labdarúgócsapat először győzött angol földön! Az FTC-Wo- king mérkőzésről ezeket írták.: „A Woking kezd és Koródy már az első percben kiszabadul az angol védelemből s gólt lő. Öt perc múlva Schlosser 1-2 yarddal gól mellé lő. Ekkor a játék legnagyobb része az angol térfélen folyik, amikor Weisz egy gyönyörű centerét Koródy ismét gólba helyezi. Borbás, kit a Woking közönsége „The Doktor" néven biztatott, gyönyörű lefutás után mellé lő. Rumbold egy könnyű foulja miatt megítélt tizenegyest Alexander, a Woking centerhalfja fölé lövi. Hullámzó játék után a félidő 2:0 a mi javunkra. A második félidőben a Woking erősen belefekszik és a most már erősebb esőben és még jobban felázott talajon a rövid, gyors magyar passzok el-elakadnak a sárban. Védelmünk is hibázza a sárban elakadó nehéz labdát, mindazonáltal Borbás és Pataki is egy-egy helyzetet kihasználatlanul hagynak és Borbás egy centerét Ede a saját kapuba helyezi, majd Bell menti a biztosnak látszó negyedik gólt. Salisbury lero- hanását Ungár fényesen menti, de a jobbszélről a magyar kapuba a 15-ik percben. Ezután adok-kapok játék folyik, melynek végén ismét Kyle centeréből Bevan közvetlen közelről nyomja be az angolok második gólját. Mindkét csapat ezután erősen küzd a nehéz idő- és pályaviszonyokkal, mire Mr. Puliinger bíró, a Surrey Wanderers főtitkára, lefújta a mérkőzést, melyet erősen az angolok javára vezetett, amennyiben sok szép magyar támadást semmisített meg. A mérkőzés után egy kis banketten voltunk a Woking vendégei, melyen teával koccintottunk az elhangzott beszédek után, majd felvonultunk az emeleten levő klubhelyiségbe, ahol zongoraszó mellett énekeltünk." Idehaza rendkívül meleg hangon méltatták a ferencvárosi sikereket. Az FTC eredményeire az egész ország büszke volt. A sok szép írás közül a Nemzeti Sport 1912. január 14-i vezércikkét idézzük dr. Nagy Béla tollából: „A Ferencváros diadalútja. Az FTC futballcsapata diadalmenetben vonult végig a nagy, hatalmas, gőgös birodalmon, s aztán átlépte a csatornát, s a modern sportok tanítómesterein: az angolokon is aratott egy fényes diadalt. E szereplésével arra kényszerített egy félmillió embert, hogy a futballról, odakint egy másik félmilliót, hogy a magyarokról beszéljen. Itthon - mily lélekemelő látvány ez - leomlottak a válaszfalak és klubkötelékek, barát és ellenfél egyformán tomboló lelkesedéssel fogadta a győzelmek hírét. Talán egy árnyalattal pirosabb a Ferencvárosban lakó polgártársaink arca, tán egy hanggal erősebb lelkesedésük, mert hiszen a diadalmas csapat az ő soraikból került ki, ők rajonganak, áldoznak érte hosszú küzdelmes esztendőkön át: ám ezért a győzelem öröme, lelkesedése közös minden magyar szívével, hisz a magyar sport, a magyar erő, a magyar virtus diadalát ünnepeljük. És megdöbbenve, szótlanul állanak azok is, akik eddig ellenségei voltak a futballnak. Soha nem volt jobb alkalom hozzájuk szólani. Ti jámbor emberek, akik ellenségei vagytok, vagy voltatok a sportnak, akik lemosolyogták a mi emésztő, verejtékes munkánkat, akik beszéltetek és írtatok a futball erkölcsi és szellemrontó hatásáról, durvaságairól, tudjátok-e, hogy történt és mit jelent ez a diadalút? Tudjá- tok-e, hogy 15 esztendő rettenetes munkája kellett ahhoz, hogy a magyar futballsport odáig emelkedjék, hogy tanítványból mester lehessen. Gondoljátok el, hogy mennyit küszködött egy külvárosi, elhagyott, pártfogó nélküli egyesület, míg világhódító körútra indulhatott? Mennyit kellett harcolni a közönnyel, elfogultsággal, hánynak volt pénzbeli nehézsége, mikor a labdát sem tudta kifizetni, hányszor akarták elnyomni erősebb, gazdagabb, hatalmasabb egyesületek a zöld mező és a zöld asztal mellett. Sejtitek-e, hogy hány ezer ifjút ragadott ki a kávéházak és még rosszabb helyek kedvteléseiből, míg a győzedelmes 11-et kiképezte. Hiszitek-e, hogy minő munka, lélekvesztő erőlködés kellett ahhoz, hogy közönyös, szabadjegyes társadalmunk lelkesedését oly mértékben megnyerje, hogy az ócska, szűk, elhagyott üres terekről Európa egyik legszebb és legnagyobb futballpályájára költözhessen." Január 10. Nagyon kellemetlen reggelre ébredtünk. A városban átláthatatlan londoni köd uralkodott, a smog. Nem lehetett két lépésre sem ellátni, A játékosok kétségbeesve néztek egymásra, s tekintetük szinte ezt mondta: itt bizony ma nem lesz mérkőzés. Idegesen várakoztunk a szálló halijában. Kedvderítőnek Malaky jó hazai ebédet jelentett be. A szálloda konyhájában felügyelete alatt a magával hozott hazai paprikával fűszerezve, nagyszerű gulyáslevest főzetett. Sajnos nem sikerült a túrát győzelemmel befejezni, igaz tartalékos volt a csapat Rumbold sérülése miatt, továbbá szokatlan, nedves, füves pályán játszottunk. Kikaptunk 4:1-re a kitűnően játszó English Wanderers ellen. Este London egyik legelőkelőbb vendéglőjében volt a bankett, melyen Woodward elnökölt és melyet a két barátságos nemzet uralkodóinak éltetésével nyitott meg, zongorakíséret mellett elénekelt angol és magyar himnusz után Simmons mondott toastot az FTC-re. Még számos beszéd hangzott el az estén, melyet angol és magyar nóták fűszereztek, mire 12 óra tájban felkerestük a fiúk előtt eddig ismeretlen éjjeli Londont, előbb azonban megnéztünk egy előkelő londoni zártkörű táncmulatságot is. Utolsó Londonban töltött napunk vásárlással, a délután pedig az amatőr szövetségnek válogatott Wales elleni mérkőzésének megtekintésével telt el. A mérkőzés az angol csapatnak, különösen a II. félidőben mutatott gyönyörű játéka után 10:0- ra végződött. Érdekes volt a walesi csapat, melynek minden egyes tagja saját klubjának dresszének színeiben játszott, minden játékosnak másmás volt az inge. Az angolok fehér ingben játszottak. Csütörtök este 9 órakor indultunk hazafelé. A vasúti állomáson ismét ott találtuk szeretetre méltó házigazdáinkat, kik az egész ott-tartózkodá- sunk alatt mint vezetőink szerepeltek Londonban. Folkstone-ban szálltunk hajóra, melyen reggel 4 óráig kényelmes kabinokban töltöttük az éjjelt, a vasúti utazást csak Hannoverben szakítottuk meg 2 órára és másnap, szombaton reggel egy órai késéssel érkeztünk Bécsbe, hol a National szállóban már vártak bennünket. Vasárnap reggel 8 óra 55 perckor indult el az FTC Bécsből, s a játékosokat hozó vonat 1 óra 35 perckor robogott be a Keleti pályaudvarra. A kemény hidegben már délben gyülekeztek, 1 órára már olyan nagy volt a tömeg, hogy a kivonult díszruhás rendőrök csak nagynehezen tudták a rendet fenntartani. Az ünneplő FTC, a ferencvárosi polgárság és a sportegyesületek képviselői ez alatt a Ferencvárosi Polgári Körben gyülekeztek, s innen vonultak ki hosszú kocsisorban a fogadtatáshoz. Míg folyt a készülődés, a csapatot az útvonalon már meleg ünneplésben részesítették. Magyar földre lépve üdvözlő táviratot kézbesített az állomásfőnök. Aradról küldték... Hegyeshalomnál a Pozsonyi TE küldöttsége várta a játékosokat, amely átadta a pozsonyi Líceum babérkoszorúját. Győrött volt az első nagy ünneplés. Itt négy babérkoszorúval lepték meg a fiúkat. A Győri ETO, a Győri TE, a győri főgimnázium és a győri sportbarátok kedveskedtek a hála jelvényével. Komáromban nagy közönség élén a Komáromi FC elnöksége köszöntötte a csapatot és nyújtotta át koszorúját. Mialatt a vidék hódolt a csapatnak, s száguldott a bécsi gyors végállomása felé, azalatt a Keleti pályaudvar egész környékén mind sűrűbb lett az embertömeg. Amerre a szem ellát, örömteljes arcok. Megérkeztek a fiúk! Frenetikus hurrázás, taps, éljenzés, zászlólobogtatás köszönti őket. Elképzelhetetlen az örömmámor, ami elfogta az embereket, amikor megpillantották Schlossert, Bródyt, Borbást meg a többieket. Mindenki szeretett volna odafutni kedvencéhez, hogy megölelje és megrázza a kezét. A játékosok megálltak fönt a lépcsőzet legfelső fokán, s onnan köszöntötték az önfeledten éljenző közönséget. Bárczy István polgármester messzire elhangzó hangon gyönyörű beszédben üdvözölte a diadalútjáról hazatért csapatot, majd a dalárda egy pompás győzelmi indulót énekelt. Ezután előlépett az NSC egy ifjú tagja és elszavalta az FTC-hez írt ódáját. Kárpáti Béla fejezte ki az MLSZ hálás elismerését, mire Malaky Mihály a túra szervezője és vezetője mondott köszönő szavakat. Végül elénekelték a Himnuszt, amit a dalárdával együtt zengett el a közönség is. A fogadás ezzel végétért, s megkezdődött az impozáns bevonulás: a Rákóczi úton, József körúton, Ferenc körúton és Mester utcán át az Üllői úti sporttelepre. A játékosokat a tömeg vállaira kapva vitte el a várakozó autókig, lovas hintókig. Alig tudtak a kocsik kihajtani az érdeklődők rettenetes áradatából, úgy hogy a csapatot vivő autók és a zöld-fehér zászlóval díszített fogatok csak nagy üggyel-bajjal indulhattak meg. A menetet díszbe öltözött lovas rendőrök nyitották meg. Utánuk jött a vége-hossza nélküli lobogós kocsisor, szám szerint vagy 150! A zászlókkal és szőnyegekkel díszített házak ablakaiból integető és az útvonalon várakozó kövolt! zönség lelkes éljenzésétől követve jutott ki a díszmenet az Üllői úti pályára, ahol a fejedelmi fogadtatás utolsó mozzanatai játszódtak le. A tribünök egy érdekes mérkőzés képét nyújtották, annyian voltak rajta. Lent a salakpályán gyülekeztek az ünnepeltek, s hatalmas embergyűrű fogta körül őket. Elsőnek egy galambősz úr, lelkesedéstől áthatott szavakban a szurkolók nevében köszöntötte a csapatot és ezüstkoszorút nyújtott át. Maleczki Román hatásos beszéd kíséretében a BTC üdvözletét tolmácsolta és a klub díszített ezüstérmeivel tüntette ki a túra résztvevőit. Sorra kifejezték jókívánságaikat az UTE, az FSC és a JAC, majd az MTK nevében Heteés Antal dr. pazar, ezüstből készült babérággal jelképezte a baráti együttérzést és elismerést. Az FTC érzelmeit játékosai iránt Springer Ferenc dr., a klub elnöke tolmácsolta olyan megható, kedves szavakban, hogy könnyek gyűltek az ünnepeltek és az ünneplők szemébe. Elismerésének apró babérkoszorúkkal adott látható kifejezést. Malaky Mihály mondott köszönetét a megindulástól alig hallható hangon, mire a nagyszerű ünnep véget ért. A babérerdőt behordták a klubházba, s az úttól kissé megviselt játékosok el- széledtek övéik körében. A hódolatot kifejező koszorúk között az MLSZ remek babérkoszorúja volt a legimpozánsabb. Vagy három méter az átmérője, s pompás hímzett szalagon ez állt: KÜLFÖLDI DICSŐSÉGES SZEREPLÉSE EMLÉKÉRE AZ FTC-NEK - és a hat külföldi mérkőzés dátuma. A csapat érkezéséről, a bevonulásról, az Üllői úti ünnepségről az Apolló vállalat filmet készített... Arról nem készült film, de való igaz, hogy az FTC tiszteletére Kalocsán hatalmas máglyát gyújtottak, s a sorozatos győzelmek hatására Kassán, Győrött és Temesváron FTC Baráti Körök alakultak. A dicső bevonulás után az ünneplés még hónapokig tartott. A Nemzeti Színház, a Magyar Színház és a Royal Orfeum díszelőadást rendezett az FTC tiszteletére! Mai szemmel nézve már nem tűnik rendkívülinek az FTC hat mérkőzésből álló túrája. De akkor ez sportszenzációnak számított! Az FTC sikerei révén olyanok is felfigyeltek a labdarúgásra, akik addig közömbösen szemlélték a gyerekcipőben járó magyar sportot. Az FTC ezáltal híveket szerzett a magyar sportnak, s óriási elismerést a zöld-fehér színeknek. Nemhiába írták: Ami ma az FTC-nek sikerüli, sikerülhet holnap másnak, s csak egyet nem lehet tőle soha sem elvitatni. Az úttörő dicsőségét!
