Zöld Sasok (1990-2005)
1995 / 2.
2 ______________________ZÖLD SASOK______________________ VA LLOMÁSOK A Fradi öregfiúk csapatának négy játékosa hazatérőben Hawaiiból, a repülőgépen mesélt pályafutásáról, „vallott” ferencvárosi érzelmeiről. HORVÁTH KÁROLY A Fradi saját nevelésű játékosaként Friedmanszky edzősége idején kerültem be az első csapatba. Ifistaként Albert Flórián és Vincze Géza volt az edzőm. Flóri bácsinak különösen sokat köszönhetek. Akikkel együtt nevelkedtem, azok közül Bánki Dodó vitte a legtöbbre. Nekem sajnos nem úgy sikerült a pályafutásom, ahogy azt elképzeltem. A Fradi első csapatában mindössze két bajnoki meccsen játszottam: az MTK ellen (2-2), majd Diósgyőrben. Emlékszem, úgy kaptunk ki 3-0-ra, hogy Kakas Laci volt a mezőny legjobbja és még két 11- est is kivédett! Szóval ezen a két sikertelen meccsen viseltem a Fradi mezt bajnoki találkozón - de ezt a két meccset még így sem adnám oda semmiért. Később, amikor Újpestre kerültem, ott 44 NB 1-es találkozón játszottam, de- hát hangulatában az meg sem közelítette az Üllői úti légkört. Egyébként úgy kerültem Újpestre, hogy a Fradi előbb kölcsönadott az Építőknek, majd a Ganz Mávagnak, aztán jött a katonai behívó és választhattam: Honvéd vagy Újpest... Nem éreztem jól magam Újpesten, és amikor Vincze Géza lett a Ferencváros edzője, telefonáltam is neki, hogy hozzanak vissza. Sajnos azonban az Újpest nem engedett, azt mondták, hogy számítanak rám - azután kiderült, hogy mennyire: abban az idényben összesen 2 meccsen állítottak be... Göröcs edző- sége idején már megkaptam a játéklehetőséget, de balszerencsémre szétszakadt a térdszalagom. Így 23 évesen visszavonulásra kényszerültem! A Fradi öregfiúk csapatával „vigasztalódom” - itt még bírom a terhelést. Ezen a turnén is minden meccsen lőttem gólt, különösen az utolsó, Hawaiiban szerzett találatom sikeredett szépre. Martos jobbról beadta a labdát, mellel levettem a 16-oson, két lövőcselt csináltam, azután beemeltem a labdát a hosszú sarokba. Fradi mezben mindig boldogság a gólszerzés - hát még ilyen távol az Üllői úttól. A sok szép látnivaló lenyűgözött, de az a játékszenvedély is, amivel csapattársam, Bacsa Misi Las Vegasban hajszolta a szerencsét. Valami szédítő gyorsasággal egyszerre négy automatával játszott! Az én szenvedélyem mindig is csak a futball volt - dehát nekem még ahhoz sem volt szerencsém. Az ilyen ne játsszon Las Vegasban... Szóval pályafutásomat illetően nagy keserűség van bennem - így talán nem csodálható, hogy amikor a Fradi öregfiúk mezét felveszem, egy kicsit az FTC címert ott a szívemnél megsimogatom... NEMETH FERENC Franzstadti, Mester utcai gyerek voltam. A Fradiban 14 évet sportoltam, a Bálint Laci féle korosztállyal futballoztam. Edzőim Száger Misi bácsi, Agárdi Ferenc, Bozóki János, majd a tartalékban Zalka András volt. A tarcsiban együtt játszottam Fenyvesi Jóskával és Orosz Palival is. Orosz még idősebb korában is bámulatosan tudott focizni. Centerhalf voltam - így amikor egyszer Mátrai megsérült, majdnem bekerültem az első csapatba. Autóbusszal együtt utaztam a többiekkel Diósgyőrbe, de végül Mátrai úgy döntött, hogy játszik - így kimaradtam. „Bosszúból” a tarcsiban én voltam a mezőny legjobbja - az újságban is áradoztak rólam... Lehetséges, hogy ha akkor bekerülök az első csapatba, másként alakulnak a dolgok. Mert sajnos a Fradiból elküldték - a Bálint Lacival 3-2-re maradtam alul azon a szakmai szavazáson, ahol sorsomról döntöttek. A III. kerületbe igazoltam, majd a katonáskodás alatt a Kossuth KFSE volt az egyesületem. Pályafutásom végül Ajkán fejeztem be. Öregfiúkként a BVSC mezét is viselem - dehát a Fradi a nagy szerelmem. Rab Ti- biék hívásának örömmel teszek eleget, ha tudom, még támogatom is őket. Benzinkutas vagyok a Mexikói úton - most pedig fradistaként immár másodszor is eljutottam Hawaiiba. Talán a tavalyi túra gördülékenyebb volt, de én az idén is jól éreztem magam. Rab Tibiékkel béreltünk egy kis buszt és bejártuk a szigetet. Jövőre is szívesen elmennék, a Fradi Öregfiúkkal egyáltalán mindenhová örömmel csatlakozom. KÓNYA JÓZSEF Én nem számítok tősgyökeres fradis- tának, de immár két éve életem részének tekintem, hogy a Fradi Öregfiúk családjához tartozhatok. Sehol nincs egyetlen csapatnál sem ilyen baráti hangulat, mint a Fradi öregfiúknál. Több egyesületben voltam, így ezt kívülállóként biztosan mondhatom. A Spariban kezdtem focizni, ott voltam serdülő és ifi játékos. Ezt követően az MTK-ban majd a Hon- védban csatárkodtam. Nagyon szívesen emlékszem Nagy Pista bá-ra, kedvenc edzőmre. „Paróka” mintha az apám lett volna, úgy egyengette pályafutásom. Dorogra is ő vitt - ott játszottam az NB II-ben. Az NB I-ben is vidéki csapat játékosa voltam, az Eger mezét viseltem. Nem sokáig, mert Kiss Tibor edzőnek nem voltam éppen a kedvence... Azután Erzsébeten is lehúztam négy évet, majd következett egy kis svájci csapat. Pályafutásom befejeztével Ebed- li Zoli hívott a Fradi öregfiúk közé - és még „keresztapám” is lett. Addig mondogatta, hogy Armandó, Peppinó, Pepe, hogy végül ma már mindenki Pépének hív... Egyébként Ebedli szerintem még ma is nagyon jó játékos, ő a Pogány Laci és természetesen a Nyilasi Tibi viszi ezt az öregfiúk gárdát. Örülök, hogy a játékosok befogadtak és itt Bacsa Misi személyében egy igaz barátra is leltem. Most Amerikában is ő volt a szobatársam, nem akármilyen élmény ez a srác. Belülről jövő humora, sziporkázó improvizálásai óriási hangulatot jelentenek. Őszinte, jószívű ember, örülök, hogy ezen a szép túrán nap mint nap vele lehettem. KELEMEN GUSZTÁV Hogy hogyan emlékszem pályafutásomra? Immár 22 éve annak, hogy a Ferencváros csapatában bemutatkozhattam. A Fradi pálya akkor még nem volt kész, így a Haladás ellen a Népstadionban volt a bajnoki meccs. Csereként léptem pályára és a bizalmat egy góllal háláltam meg. Ez a 6-1-es meccs maradandó emlékem, mint ahogy később az Üllői úton is volt egy olyan FTC-Csepcl meccs, ahol gólt rúgtam a csepelieknek. Akkor még nem gondoltam, hogy jövendő csapatomnak rúgom a gólt. Dehát oda igazoltak, így ott kellett helytállnom. Gondolom, hogy elégedettek voltak velem, hiszen egyszer a válogatottba is bekerültem. Sajnos nem az Üllői útról... Arra mindig büszke leszek, hogy az FTC 1976-os bajnokcsapatának, a „Csikócsapatnak” a tagja lehettem és az 1978-ban nyert MNK is nagy élmény volt. Útiélmények most Amerikában? Tavaly jobban éreztem magam, bár most Las Vegas újdonságként hatott rám. És még 10 dollár nyereséggel is büszkélkedhetek... Ezen a túrán gólt sajnos nem rúgtam, dehát az a fontos, hogy a csapat szerepeljen jól. Két éve rendszeresen járok a srácok közé, jó hogy legalább öregfiúk szinten Fradi-mezt viselhetek. A mez számozását egyébként a mi stúdiónk csinálja, de foglalkozunk zászlók hímzésével, autókra feliratozással - szóval „beírjuk” magunkat napjaink nagy magyar életébe. Az én életem pedig így teljes, hogy az Üllői útra járhatok és időnként egy- egy góllal nosztalgiázhatok... ÖREGFIÚK BUDAPESTI BAJNOKSÁG: 1995-95. évi TAVASZI forduló, KIEMELT csoport 1. március 20. Újpest Senior-Ferencváros Megyeri út 15.30 II. március 27. Ferencváros-MALÉV Üllői út 16.00 III. április 3. REAC-Ferencváros Czabán S.tér 16.30 IV. április 10. Ferencváros-IKARUS Üllői út 16.30 V. április 24. BKV Előre-Ferencváros Lehel út 17.00 VI. május 8. Ferencváros-MAFC Üllői út 17.00 VII. május 15. MTK-Ferencváros Hungária út 17.00 Vili. május 22. Ferencváros-Pénzügyőr Üllői út 17.00 IX. május 29. Római part-Ferencváros Római part 17.00 X. június 12. Csillaghegy-Ferencváros Csillaghegy 17.00
