Zöld Sasok (1990-2005)
1994.
4 ZÖLD SASOK A FRADI HÍRADÓTÓL A ZÖLD SASOKIG Akinek a családi címere is „sasos”! Pallavicini András Az MLSZ 1901 januárjában alakult - 90. születésnapjához érkezett. Amikor az MLSZ elnökök nevét végignézzük, egy érdekes nevűre is rábukkanunk: Őrgróf Pallavicini György. (Az őrgróf jelentése egyébként: a grófnál magasabb, a hercegnél alacsonyabb rangú külföldi főnemes.) Ez a bizonyos Pallavicini ugyanis Olaszországból származott. 1916. március 5-én lett az MLSZ elnöke, s már-már hadiserleg felajánlásával foglalkozott, amikor 1917. február 11-én sértődötten lemondott. Személyeskedések már akkor is voltak.. . Soha nem gondoltam volna, hogy a Pallavicini család egyik sarja meccsrejáró fradista! Pedig Pallavicini András, az egykori MLSZ elnök unokája mindezt büszkén vallja. Meglepetésemre azt is közölte - csak mintegy fél éve tudja azt, hogy a nagyapa MLSZ elnök volt -, a családban ugyanis erről soha senkitől nem hallott semmit. Apropó, család. Tudtommal nagyon régi família a Pallavicini...- Több mint ezer éves. A legrégebbi olasz és magyar családok közé tartozik. • Pallavicini András Fradi- szeretete hány éves?- Amikor 11 éves voltam, akkor játszották a Magyarország- NSZK mérkőzést, és a filmhíradóban láttam azt a csodálatos Albert gólt. Tehát 1959-ben elhatároztam, hogy annak a csapatnak szurkolok, amelyiknek ilyen kitűnő játékosa van. (A sors ritka érdekes pillanatainak egyike: Flóri nevének kiejtésekor Albert lépett a Lakat-terembe, ott, ahol Pallavicinivel a beszélgetést folytattuk... A szerk.) A régi Fradi-pályán minden meccsen ott szurkoltam az állóhelyen. Kivéve a Ferencváros-Galataszeráj BEK-mérkőzést, mert akkor a László-kórházban voltam, ott feküdtem skarláttal. Borzasztó érzés volt, hogy a pályától tulajdonképpen karnyújtásnyira vagyok, és mégsem láthatom a meccset... • A régi meccsrejáró osztálytársak közül kire emlékszel?- Olyan is van, akit igen sokan ismernek: Tarján Tamásnak hívják, egyetemi tanár és közismert színikritikáiról, no és a Ferencváros iránti szeretetéről is. Vele nemcsak meccsre jártam, hanem tanítás után együtt gombfociztunk Ráday-utcai lakásunkon. Mindig azon vitáztunk, hogy melyikünk gombfoci-csapata viselje a Fradi nevet. • Hová jártatok iskolába?- A Lónyai utcába. Sajnos egy nagyon szomorú, vagy inkább dühítő emléket őrzök innen. A házunkban az egyik napon egy idős bácsitól turulmadaras Fradi- jelvényt kaptam, amit büszkén tűztem fel arra a zöld zakóra, amit a csomagból kaptunk kinti rokonainktól. Ezt a zöld, úgynevezett klubzakót úgy szerettem, hogy mindig ebben jártam a meccsekre is. Rongyosra hordtam... Tehát amint kitűztem a jelvényt, mentem az iskolába. Az osztályfőnök amikor meglátta, hisztérikusan kitépte a jelvényt és a tanterem vaskályhájába dobta. Nem szólt semmit, csak vészjóslóan nézett rám. Tanítás után, akkor is Tarján Tamáshoz mentem gombfocizni - így kicsit később értem haza. Anyám szomorúan fogadott és elmondta, hogy itt volt az osztályfőnök és a turulmadaras jelvény miatt nagyon kikelt magából, s őt leszidta azért, hogy a fia ilyen múlt rendszerbeli jelvénnyel jár az iskolába. Majdnem sírva mondtam anyámnak, hogy az egy régi-régi Fradi-jelvény - semmi köze a politikához. • A különös jelvény-história után van valami különös emléked a Fradi-pályáról?- Amikor a B-tribünt elkezdték bontani, egyik osztálytársammal úgy döntöttünk, hogy két deszkadarabot elteszünk emlékbe. Amikor 1973-ban Kanadába mentem, egy kis darabot elvittem magammal Torontóba. Akkor még nem tudtam, hogy lát- hatom-e valaha a Fradi-pályát, így cselekedtem, azt hiszem, érthető. Egyébként még mindig látható torontói lakásomban. Az Üllői útról nemcsak deszkát, púpot is őrzök. Mégpedig itt, a homlokomnál. Az történt, hogy az egyik csodálatos rangadó után mennyországban voltam, ahogy a pályáról kimentünk, nem láttam, nem hallottam. Megbotlottam a pálya melletti sínben és az éles kövek közé fejjel estem. Ömlött a vérem, az István kórházba vittek, ott kötöztek be. Anyám nem akart többet meccsre engedni. • Gondolom, a Népstadionba is csak ki-kimentél?- A középső felső szektorba 15 forintért lehetett jegyet venni, amit mindig a hét elején a Sportpropaganda jegyirodában vásároltam. Persze, ha késtem, már csak a stadionóra alá kaptam jegyet. Akkor 60-70 ezren is buzdították Albertékat. Ha az ellenfél vezetett, mondjuk 2-0-ra, akkor sem voltunk túlságosan idegesek. Majdnem mindig jött az egyenlítés, aztán a győztes gól. Például 1964-ben egy pécsiek elleni meccsen már 2-0-ra vezetett az ellenfél. Flóri három góllal fordított... Örülök, hogy abba a korosztályba tartozom, akinek még sikerült a Fradi nagyszerű játékában, góljaiban gyönyörködni. A kapusok közül az Aczél fantasztikus volt - nem véletlenül nevezték „Gumiembernek”. Az élet később összehozott vele. Én is a Fradi-pályával szembeni Filmgyárban dolgoztam mint berendező, ő is ott kereste a kenyerét. A melósok nem mind ismerték Lacit, ő sem nagyon dicsekedett kapusmúltjával. Aztán amikor a forgatási szünetekben fogadásból 11-es rúgó versenyek voltak, ő bizony lezseren hárította a „büntetőket”... • Te Albertet igen, Nyilasit nem láthattad játszani - hiszen Tibi pályafutása alatt végig külföldön voltál. Nem sajnálod?- Dehogynem! Flóri visszavonulásának a híre Bécsben ért, és elszomorított. Elmerengtem azon, hogy ezt a világklasszist én már soha nem láthatom a pályán, mit mondjak, rossz érzés volt. A barátommal a császárvárosban, pontosabban a Grinzingben egykét pohárral ittunk is, Albertet, a „Császárt” sűrűn búcsúztatva. • Amióta visszajöttél, rendszeresen jársz a mérkőzésekre?- Mindig a Kruj Fradi Shopjá- ban vásárolom a meccsjegyet, bérletet is váltottam volna, de nekem az már magában egy ünnepi esemény, hogy én most Fra- di-jegyért megyek. • Állandóan egy helyen ülsz? -Mindig az ötös szektor 7. sor 5-6. hely a miénk, ugyanis a feleségemmel jövök az Üllői útra. Azelőtt azt sem tudta, hogy mi a foci, de most már kívülről tudja még a Fradi-történelmet is. Kocsival vidékre is járunk, így két éve minden Fradi-meccset láttunk. • A mai csapatból ki a kedvenced?- Azokat a játékosokat szeretem, akikben érzem a Fradi-szí- vet. A játékmodora miatt is Simon Tibi feltétlen ilyen. Kellert és Józsát hasonlóan nagyra tartom. Bánkit pedig sajnálom, hogy elment. Vele egy igazi fradista távozott az Üllői útról. Fischer gólereje és a kis Fonnyadt játéka sokat ígérő. És mi, szurkolók sokat is várunk. A mindenkori Fradi-játékosok arra gondoljanak, hogy a sasok mindig magasan repülnek, és amikor le-lecsapnak, mindig ők a győztesek. így legyetek ti is „Zöld Sasok”... Nagy Béla (1991) * Pallavicini András azóta is lelkes meccsrejáró szurkolónk, akit munkája immár végleg Magyar- országra szólítja... A KÖNYV A FRADI FUT- BALLTEMPLOMA CÍMŰ KIADVÁNNYAL EGY KÖTETBEN - OKTÓBERBEN - JELENIK MEG, S AZT AZ FTC NYUGDÍJAS BÉRLETESEI, VALAMINT A MUNKANÉLKÜLI BÉRLETTULAJDONOSOK INGYEN KAPJÁK.
