Zöld Sasok (1990-2005)
1994. október 20.
3 mondani, hogy milyen boldog vagyok, hogy ilyen remek játékban le tudtuk győzni nagy ellenfelünket. De ami a legnagyobb örömet okozta nekem, az volt, hogy Blum Zoltán, a Ferencváros edzője a meccs után odajött hozzám, és lovagiasan gratulált a győzelmünkhöz. És „ hallgassunk” meg egy ferencvárosi játékost is - Polgár Gyula:-Alig álltunk a lábunkon ezen a mérkőzésen. Előző nap érkeztünk meg Afrikából, egy viharos tengeri út volt mögöttünk. Ólomlábakon járt az egész csapat. De még így is örültünk, hogy otthoni csapattól kaptunk ki és nem valamelyik idegen ellenféltől. Elvégre is hét idegen csapatot győztünk le túránk során. Az egyik csapat, amelyet a Ferencváros legyőzött, éppen a tornát rendező FC Porto volt. A mérkőzést 1935. újév napján játszották: Ferencváros-FC Porto: 2—1. A Portói Kupa zárómérkőzése volt ez a találkozó, s a portugál csapat már döntetlen esetén is tornagyőztes lett volna. A hazai bíró minden elkövetett, hogy így történjen: Mikest és Kovácsot még az I. félidőben kiállította, a 40. percben pedig Korányit valósággal leterítették, de még szabadrúgást sem adott! A Fradi a félidőben így 8 emberrel volt kénytelen küzdeni! A Porto egyetlen gólja ekkor esett - egy jogtalanul megítélt tizenegyesből... Ez az egy gól is elegendő volt a portóiak 2. helyéhez. A végeredményt ugyanis gólarány döntötte el. Mindhárom résztvevő 2-2 pontot szerzett, de az Újpest gólaránya volt a legjobb, éppen a Ferencváros elleni sokgólos győzelme miatt. A Porto Kupát így az Újpest nyerte, az FC Porto és a Fradi előtt. „PUSKAPOROS” PORTUGÁL PORTYA 1936-37 A Ferencváros 1936-37 telére három portyaajánlatot is kapott. Végül Egyiptom és Málta után a spanyolportugál túra mellett döntött a vezetőség. Nem tudhatták, hogy a spanyolországi polgárháború kitörése miatt a portya megcsonkul és csak a portugál meccsek kerülnek lejátszásra. Nagy volt az anyagi veszteség, pedig még vezetőt sem vittek az útra! Egyedül Blum Zoltán, az edző intézett mindent... Azt azonban ő sem tudta elintézni, hogy Bordeaux- ból a hajó végül ne tetemes késéssel induljon a portugál partok felé. Részint a nagy köd, részint a spanyol hadihajók mozgása miatt. A rossz nyelvek szerint a fradisták erre az útra nem zöld-fehér, hanem csak fehér zászlót vittek, a háborús viszonyok miatt... Végül a Jamaica gőzös éppen a Fradi miatt indult a megadott esti időponttól eltérően már a déli órákZÖLD SASOK ban. A többnapos késés miatt a zöldfehérek ugyanis csak így érkezhettek kitűzött meccsükre... A hajóút csütörtök déltől vasárnap hajnalig tartott! A fiúk reggel négykor érkeztek Lisszabonba, és délután már pályára is léptek. 1936. december 27. Lisszabon: Ferencváros-Belenenses- 2-0. A mérkőzés végig szakadó esőben folyt le. Az első gólunkat Jakab a 20. percben szerezte: pompásan kitört, majd lapos lövéssel megszerezte a vezetést. A félidő utolsó negyedórája hullámzó játékot hozott. Hol a Ferencváros, hol a Belenenses támadott. A 30. percben Toldi messziről küldött lövésével sikerült az újabb gólt elérni. A Ferencváros, a portugáloknak a mérkőzés végéig tartó nagy fölénye ellenére nagyobb gólaránnyal is győzhetett volna - hiszen helyzetei szép számmal adódtak. Góltalan évkezdet A túrát a Sporting Lisszabon szervezte, velük az 1937-es év első napján történt a találkozás. Keserű kilencven perc volt - és az év Fradi gól nélkül kezdődött: Sporting Lisszabon-Ferencváros 2-0. A pártos bíráskodást - hja, az Ibériai-félszigeten ez mindig általános volt - Jászberényi nem tűrte szó nélkül, amiért is a játékvezető a 63. percben kiállította. A megítélt lesgól után, a reklamáló Lázár a 76,. percben került a kiállítás sorsára. A portugálok a második gólt csak ezután, pontosabban négy perccel a befejezés előtt érték el... Portói „örömnyolcas” 1937. január 3. Porto: Ferencvá- ros-Porto 8-2! Az első gólt a portugálok szerezték, de azután így alakult félidőig az eredmény: 1-1, 2-1, 2-2, 3-2, 4-2. A második félidőben már csak ferencvárosi gólok születtek! Egyébként ezen a meccsen Porto is „bevonult” azon városok közé, ahol Sárosi Gyurka öt gólt szerzett! A számunkra szép győzelemről szépen írtak a portugál „OS SPORT" hasábjain is: „A Ferencváros játéka rakétaszerű, a legszebb, amit itt láttunk. A technikai tudás nagyszerű csapatát láttuk. Sárosi kiváló játékos, a legszebb dolgokat ő mutatta be. Társai úgy helyezkednek játéka körül, mint a bolygók a nap körül. O a központja mindennek, őt szolgálja mindenki. Mindent egybefoglalva: a Ferencvárosban nagyszerű csapatot ismertünk meg. Excel- lente gruppo!” Jó lenne ezt hallani az idei kupa- mérkőzés után is... A „Zöld Sasokat” az Antas-stadionban a portói „Sárkányok” fogadják A Porto akkor alakult, amikor egy bizonyos Jose Monteiro da Costa visszatérve angliai utazásáról, lelkes futballbaráttá vált. A portói kertészeti társaság igazgatója volt, és így könnyen sikerült neki az egyik faiskolai területet sportpályává alakítania. A pálya a Campo da Re- inha (a királynő palotája) nevet viselte és a mai Rua Antero de Quen- tal-on helyezkedett el. Az első mérkőzést 1906. decemberében játszották a Boavista ellen, amely három évvel korábban alakult, és a mai napig is a Porto helyi riválisának számít. 1913. január 26-án új pályát avattak. A pályaavató tornán a Portón kívül, a Benfica és a Real Celta Vigo vett részt. Ez a pálya a Campo da Constituicao még megvan, Porto egyik legforgalmasabb utcáján található. Érdemes felkeresni mindazoknak, akiket érdekel, hogy hogyan nézett ki egy tipikus századeleji latin pálya... Csak a Football Club de Porto felirat - a bejárat fölött - hirdeti, hogy ott található egy fehérre meszelt fal mögött. Belül pedig mint egy régi udvar, fákkal és az egykori lelátó részeivel... Ezen az „udvaron” nyerte az FC Porto első bajnokságát (1922), és ezután vált a két nagy lisszaboni klub vetélytársává. Akárcsak a Benfica és a Sporting, a Porto is az ötvenes években költözött jelenlegi stadionjába. Ez a város északi részén, az Antas kerületben épült egy magaslaton. (A magaslaton egyébként a múlt század végén őskori sírokat fedeztek fel...) Az Estadio Antas modernebb, de valamivel kisebb változata a lisszaboni Estadio Nacionalnak. Volt még egy C alakú atlétikai pályája is és akkor csak ötvenezren fértek be a stadionba. A megnyitó mérkőzésre a Benficát hívták ellenfelül. A Portónak 1952. május 28. ugyanolyan gyásznapja lett, mint a Ferencvárosnak 1974. május 19. A portóiak pályaavató mérkőzése is nagy kudarccal, vereséggel zárult - 8-2-re kikaptak a Benficától! A stadion a hatvanas években villanyvilágítást kapott, már akkor esti mérkőzéseket rendezhettek. Ezt követte 1976-ban a ráépítés, így a lelátók négy emelet magasságúak. A lelátó befejezése után a stadion befogadóképessége 70 ezerre bővült. Telt házat „toborozni” a Porto számára soha nem volt probléma. Egy nagyobb stadiont viszont létrehozni annál nagyobb. A már meglévő lelátókat körbevették a bevezető utak, ezért csak a stadionon belül terjeszkedhettek. Mialatt a csapat a riválisnál, a Boavistánál talált átmeneti menedéket, a gyepet addit szó szerint felgöngyölítették, 110 ezer köbméter földet hordtak el, ezáltal 6 méterrel mélyebbé vált a belső szint, és így lehetővé vált további 20 ezer hely létesítése, a korábbi futópálya helyén. Amikor a stadion üres, az új, világosabb színű, mélyebben fekvő üléssorok jól elkülöníthetők az eredeti felső soroktól. De ha a stadionban telt ház van - immár 90 ezerre kiegészítve -, látható, hogy olyan ügyesen vannak az új helyek elrendezve, hogy könnyen azt hihetjük - a stadion mindig ilyen volt. Az Antas 1986. december 17-én nyílt meg ebben a formájában, ismét egy Benfica elleni - de már győztes - mérkőzéssel. A Ferencváros természetesen ebben az új stadionban még nem játszhatott, de remélhetőleg folytatódik az egykori jó portói mérleg. A fradisták eddig vonattal vagy hajóval érkeztek a híres kikötővárosba. Telek „Manciék” lesznek az első zöld sasok, akik repülőgéppel landolnak Portóban. De a „sasok” már csak ilyenek...
