Zöld Sasok (1990-2005)
1990. december 3.
30 ZÖLD SASOK Nem akármilyen Ifi csapat volt... Álló sor balról: Lukács, Sebestyén, Muzslal, Páncsics, Száger, Rátkal János, Elöl: Kovács, Popov, Varga, Rátkal, Dinnyés Új sorozatunk szereplőit szurkolóinknak választják ki. Mi mondunk egy betűt és azzal a betűvel kezdődő játékosnevet kérünk a megkérdezettől. Egy kikötésünk van: legalább 10 évnél régebbi játékost mondjon a megkérdezett szurkoló. Az első szurkoló, akit felkértünk, Murányi István, úgy a negyvenes éveiben járó - nos és rendszeresen meccsre járó - fradista. Érdekes módon egy hasonló korú és sokak által nem is annyira ismert hajdani nagyon tehetséges ferencvárosi játékosra volt kíváncsi.- Tehát, mondjon egy játékost P-betűvel... POPOV JÓZSEF Gyermekéveimet a VIII. kerületben, a Horváth Mihály téren és környékén éltem át. A téri fiúkkal együtt fociztunk, én mindig játszottam a csapatban, mert a labda az enyém volt... Fradi-meccsre úgy 6-7 éves koromban mentem ki először, méghozzá Kemenessi Sándor fia társaságában! Kemenessi a Fradi egyik régi futballvezére volt, akivel egy házban laktunk és a fiával együtt mentünk az Üllői úti pályára. Egy FTC - Újpest rangadót játszottak akkor, és én annyira szerettem volna, hogy a Fradi győzzön, hogy a meccs délelőttjén elmentem a templomba imádkozni a ferencvárosiak győzelméért... Nem jól imádkoztam... Na, nem is lett belőlem valami vallásos ember. Leszámítva persze a „Fradi-vallást”, mert az egy életen át elkísért. Egyszer a Népligetben fociztunk és egy férfi megszólított, hogy lenne- e kedvem a Kinizsiben futballozni? Ez már persze az ötvenes évek elején volt - de amint később kiderült, nem a nagy kedvencemről, a Bp. Kinizsire keresztelt Fradiról, hanem a Kinizsi Dohánygyár csapatáról volt szó. Ez a kis csapat leigazolt - méghozzá feketén, hiszen csak 11 éves voltam. Villámgyorsan kikerültem a serdülőből, majd az ifiből és következett a “nagy bemutatkozás”. Amikor Mészöly a ül. kerületben játszotta az első meccsét, akkor mutatkoztam be én is a felnőttek között. Mindkettőnket tehetségesnek tartottak - bizonyítandó, amikor a Dohánygyár feloszlott, engem azonnal az Üllői útra igazoltak. Mindez már 1958-ban történt, mondanom sem kell, hogy mily nagy örömömre. Az FTC tartalékcsapatában Mészáros Dodó és Gyetvai Laci bácsi volt az edzőm. Aztán mégis az akkor induló országos ifjúsági bajnokságban szereplő FTC ifiben játsszattak - hiszen koromnál fogva még oda is befértem. Jól ment a játék - szerénytelenség nélkül, a Fradi-szurkolók egyik kedvence voltam - hiszen az előmérkőzéseket akkor az ifi játszotta. Az ifi-válogatottba is meghívtak, benne voltam az UEFA-toma 25-ös keretében. Azt hittem, hogy ezentúl már természetes dolog lesz, hogy bekerülök a nagy Fradiba. Kicsit fejembe szállt a dicsőség. Az ifi-válogatott egyik mérkőzésén én voltam a balösszekötő, majd szünetben lecseréltek. Aki bejött helyettem, az szegény Farkas Jancsi volt... Ezután már mindig ő játszott a “helyemen”. 1960. májusában az FTC ifivel Olaszországban, a híres Caligaris-tomán szerepeltünk. A nálunk 2- 3 évvel idősebb játékosok között a harmadik helyezést szereztük meg. A Barcelona ifit 3- 0-ra vertük! A Fiorentinában Albertosi védett- aki pár hónap múlva az olasz A-válogatott- ban is helyet kapott! Én viszont még a Fradi felnőtt csapatában is csak edzőmérkőzéseken kaptam játéklehetőséget, pedig az ifiben gólkirály voltam. Rákosit, majd Juhász Pistát kellett volna a csatársorból kiszorítanom... ötünket: Szágert, Gombkötőt, Rátkait, Verebest és engem a felnőtt csapat kereténél is számításba vettek. De azért sokszor pénteken a tartalékban, vasárnap az ifiben is játszottunk. Akkor 20 év volt a korhatár! Végül a csatárok közül Verebes kapott az első csapatban játéklehetőséget- engem pedig, hogy megússzam a katonaságot, rábeszéltek, hogy menjek Oroszlányba, ott “eldugnak” és majd visszajöhetek. A Honvéd azonban megtudta, hogy nem vagyok “bányász” - nincs mentelmi jogom, így miniszteri paranccsal a Szentendrei Honvédhoz vezényeltek azzal, hogy a Bp. Honvéd majd jelentkezik értem. Egyszer megnéztek, aztán ott felejtettek. Két évet lehúztam. 1964-ben a leszerelést követően kerültem Szegedre. Fél év kivárás után játszhattam - mivel nem onnan vonultam be... Hajós, Nemes, Gilicz társaságában lőttem néhány gólt - egyet a Fradinak is majdnem... A Népstadionban volt a meccs, kicseleztem mindenkit, de Géczi kivédte a labdámat. Ezután Oroszlányba költöztem - akkor ott már Tátrai Sanyi bácsi volt az edzőm. Annak idején ő nem tett be a Fradi első csapatába. .. Oroszlányban viszont, úgy érzem, a kedvence voltam. Az NBI B-ben a 4. helyen végeztünk - de én már lassan a visszavonulás gondolatával foglalkoztam. Az Egyetértésben fejeztem be pályafutásom. így vendéglátói képesítésem révén ma is a Baross téri Derby éttermet vezetem. Immár 15 éve. Az Üllői útra, az új stadion felépítése óta rendszeresen kijárok. Korábban Judik, Ebedli, Nyilasi, napjainkban Bánki, Pintér és Fischer a kedvencem. Bár nekem sikerült volna úgy a pályafutásom, mint nekik... A Fradi- emlékeken azonban így is sokszor elmerengek. Mondjon egy játékost Popov gól a régi Fradi-pályán P-betűvel
