Zöld Sasok (1990-2005)
1993 / Ajándék szám
1993 lemes játéka érdemelt vastapsot, úgy a Ferencváros szünet utáni feltápászkodása a padlóról is dicséretes teljesítmény volt. A második félidőben fél órán át csodát sejtetett a Fradi-szív. Láttunk hét gólt, köztük három látványosnak minősíthetőt. (Lipcseié élményszámba ment!) A pályán két elszántan küzdő csapat emelte az örökrangadó nívójára a 90. percet.” (Nemzeti Sport) Török Ferenc a Kurír újságírója a sikertelenségeket követően felkereste Nyilasi Tibort. Ez a kitűnő interjú nem maradhat ki a krónikából... Nem olyan rég még éltek az esélyek a bajnoki cím megvédésére, de aztán jött Győr, majd kicsit később a BVSC, a Békéscsaba, az MTK elleni zakó, és a zöld-fehér álmok szertefoszlani látszanak. Ezzel együtt az Üllői út környékén nincs pánikhangulat. Még él a remény, hiszen döntőbe jutottak a Magyar Kupában és a bajnokságban is ott lehetnek a dobogó valamelyik fokán. Tény és való, ilyen sorozattal bármelyik más klub kiegyezne, de hát a Fradi azért Fradi, mert az ilyen „botlásokat” nehezen bocsátják meg nekik. Bár tudom, hogy az elmúlt hetekben még a csapból is Nyilasi Tibor folyt, mégis örömmel vállalkoztam egy beszélgetésre a bálványként tisztelt edzővel.- Nem unja még a sok interjút? Hiszen jó ideje már nap mint nap a Fradi eddigi szereplésével vannak teli a lapok.- Miért unnám? Egy edzőnek tudomásul kell vennie: nem csak a sikerek idején kell vállalnia a szereplést. Bár azt mondom: azzal együtt, hogy azért, mert az utóbbi időben kikaptunk háromszor, nem kell megkongatni még a vészharangot.- Úgy érzi, sikerült megadnia az érdeklődőknek a megfelelő választ a vereségekre?- Tökéletes magyarázat nincs, hiszen minden éremnek két oldala van. Ezzel együtt azt mondom: a válaszaimban igyekeztem reális maradni. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy el akarom kendőzni a bajokat, de pánikhangulatot sem akarok mesterségesen szítani.- Két évtizede van a Fradinál. Meg lehet-e szokni az ilyen szintű népszerűséget, hogy valamiért mindig reflektorfényben van az ember?- A sikereket mindenki szívesen vállalja, hiszen ahogy mondják: a sikernek sok szülőanyja van, de kudarcokban egyedül marad az ember. Egy nagyon jólesik, a kispadon ülve nem érzékeltem, hogy kiestem volna a szurkolók piksziséből. Sőt. A kispad mögött ülő közönségünk gyakran kórusban bíztat, bátorít, hogy ne adjuk fel, ne keseredjünk el, és ez rendkívül jólesik. Bizonyára ők is érzik, tudják, hogy ez a gárda két és fél éve menetel, és ez a rossz széria nem más, mint egy pillanatnyi megtorpanás. Eddig a siker volt a társunk, most megismertük a kudarc keserű ízét. De pánikra nincs ok. Azért kell tenni, hogy minél kevesebbszer legyen okunk szomorkodni.- Jól értettem, amit mondott? Egy ilyen két és fél éves menetelés után törvényszerű egy ilyen széria?- Ha nem is törvényszerű, de bekövetkezhet. Biztos én is hibás vagyok ebben, és biztos vannak külső körülmények, amelyekre nincs jobb szó, mint a szerencse.- Kicsit ellentmondásosnak tűnik nekem az utóbbi időben. Nyilatkozataiban azt mondja: túl jóllakottak a játékosok, azért nem játszanak úgy, ahogy kellene, ugyanakkor pedig tudom önről, hogy éjszakákat nem alszik. Ebből nekem az következik, hogy a vereségekért nemcsak a jóllakott játékosokat hibáztatja, hanem keresi a hibát önmagában is.- Ha mint edző örömmel fogadom az ünneplést, akkor az a legtermészetesebb: ha rosszul megy a játék, felteszem a kezem és azt mondom: uraim, a rám eső részt vállalom. Ha egy csapat sztárjátékosai nem úgy húznak egy bajnokságban, ahogy elvárható tőlük, akkor annak egyenes következménye az, ami velünk történt. Mert ezek a fiúk igenis kényelmesebbek lettek, mint voltak egy évvel ezelőtt, és tudat alatt ott van bennük, hogy megcsinálják az edzést, de korántsem olyan intenzitással, mint korábban. Elfelejtették már, hogy milyen út vezetett a tavalyi bajnoksághoz. Azt hiszik, az ellenfél nem tud futni, az ellenfél nem tud kapura lőni, elfelejtik, hogy nem csak mi vagyunk a pályán. Az, hogy én 8