Zöld Sasok (1990-2005)
1994. április 23.
3 ZÖLD SASOK Csak a Fradiban kellett volna játszania Bánki „átállt” a másik oldalra Egykoron nagyszerű játéka miatt cikkeztek Bánki Józsefről az újságok, hiszen a Fradi játékosaként számos felejthetetlen pillanatot szerzett a szurkolóknak. Napjainkban ismét egyre többször tűnik fel a neve a Népszava hasábjain. Nem mint játékosé, hanem mint újságíróé.- Nem tettek megjegyzéseket öhre az egykori csapattársak, hogy átállt a másik oldalra?- Dehogynem. Amikor lementem a Fradi-pályára, volt részem néhány megjegyzésben, persze csak vicces szándékkal. Bízom benne, van annyi becsületem, hogy elfogadják a véleményemet. Bár a Fradiról soha nem fogok írni. Úgy érzem, nem lenne etikus.- Hogyan került kapcsolatba az újságírással?- Eleinte a nagybátyám noszogatott, hogy próbáljam meg. Megvoltak az ismeretségeim, bátorítottak. Úgy gondoltam, megpróbálom.- Arra nem gondolt, hogy a szakmájában helyezkedjen el?- Nem, ez eszembe sem jutott. Én vendéglátó-ipari szakközép- iskolát végeztem, de bevallom, nem igazán éreztem hajlandóságot e szakma iránt.- Milyen érzés volt az ellenkező oldalt is megismerni?- Furcsa világ az biztos. Nem könnyű szakma. Korábban kifejezetten negatív véleménnyel voltam az újságírókról.- Ha változtatni tudna, mit tenne a magyar labdarúgásért mint újságíró?- Először is őszintén írnék.- Most nem ez történik?- Vannak néhányan, akik nem így gondolkodnak. Úgy érzem, túl sok a pocskondiázás. Nem kellene ilyen bulvárstílusban írni. Mindenféleképpen szemléletváltásra lenne szükség. Bár igaz, hogy a rosszról nagyon nehéz jót írni.- Utoljára akkor hallottunk önről, amikor a Fradiból Svájcba igazolt...- Igen, egy másodosztályú csapatban, a Kriensben játszottam. Flarmadikak lettünk a bajnokságban, és úgy érzem, hogy nekem is jól ment a játék.- Akkor miért nem maradt kint?- Ennek sok összetevője volt. A svájciak felajánlották ugyan, hogy kössünk hároméves szerződést, de volt egy kikötésük. Azt akarták, hogy az edzések mellett még dolgozzak négy-hat órát. Úgy éreztem, hogy ez nem lett volna méltó hozzám. Másrészt meghalt az édesapám, ez nagyon megviselt. Még játszottam egy fél évet Veszprémben, és azután döntöttem úgy, hogy abbahagyom.- Nem akart egy másik csapatnál próbálkozni?- Nem, semmiképpen. Sőt, most utólag már bevallhatom, hogy nekem soha sehol nem lett volna szabad játszanom, csak a Fradiban. Nagy Péter (SAJTÓFIGYELŐ - MAGYAR HÍRLAP) Emléksorok - „Taki” bácsiról... Emlékezetemben mindig úgy fog élni, ahogy utoljára láttam: zöld-fehér Adidas melegítőben, napbarnított arccal, rövidrevágott deres hajával, ezüstös Jávor-bajuszával, csöndes mosollyal, egy pohár borocska mellett. Akkor mát túl volt két komoly betegségen, fáradt gerincét kímélnie kellett, de még el-elsétált a váci Remény-pálya büféjének teraszára, s valami kimondhatatlan sóvárgással nézte a smaragdzöld gyepszőnyeget. A futballpályát, melynek környékén telt el a fél élete. Talán eltűnődött azon is, milyen gyorsan iramodtak el fölötte az évek, de a sok élmény mellett, melyeknek részese volt, nem is ért rá odafigyelni. Tragédiával beárnyékolt gyermekkora után, mint vasúti árvát, a MÁV taníttatta, s képzett távírászként, biztos kenyérhez segítette. Közben futballozott a váci Vasutas-csapatban is. Mikor abbahagyta az aktív sportolást, játékvezetői vizsgát tett, de rádöbbent, hogy az nem az ő világa. Ám, hogy ne szakadjon el a futballpályák imádott környezetétől, szívós munkával, olthatatlan tudásszomjjal, elsajátította a sportmasszőri tudományt. Az alapokat a legendás váci masszőrtől, Varsányi mestertől tanulta, de neves fővárosi türdőgyógyászok mellett is dolgozott, és a Testnevelési Főiskola szaktanfolyamán, elméleti síkon is mesterévé vált új szakmájának. Először, az akkor NB ll-es váci labdarúgók izmait gondozta, majd a Budapesti Vasutas SC csapatánál tevékenykedett. Hotter József és Kapocsi Sándor ifjúsági labdarúgó vezetők „fedezték fér tehetségét, és munkatársukká fogadták. Évtizedeken keresztül, sorozatban vett részt az ifjúsági Európa-bajnokságon, vagy, ahogy akkor hívták, az UEFA-tornákon. Kevesen tudják, hogy egy időben a híres-neves, férfi kosárlabda-válogatottnál, Simonék Gremingerék mellett is dolgozott. 1958-ban pedig, a Svédországban rendezett labdarúgó VB-n, a nagyválogatott masszőrje volt. Ezután csendesebb évek következtek, ismét a BVSC-nél működött, míg nem régi jó kollégája, és katonatársa, Dóka György halála után, átvette helyét a gyúrópad mellett a Ferencváros öltözőjében. Sok éven át segítette a legnépszerűbb magyar csapat szereplését, kiváló és lelkiismeretes munkájával. Bejárta velük a világot, kevés országban nem fordult meg pályája során. Nyugdíjazása után, úgy tervezte, hogy békés, kertészkedéssel átszőtt pihenéssel telnek majd évei. Ám az élet, a „nagy főrendező", másképp alakította sorsát. Több nagy betegség után, kíméletre szorulva vegetált. Ez idő tájt láttam utoljára. Hosszú hetekig viaskodott szervezete az életért, úgyszólván csak lebegett a földi és az égi lét határán, míg azután csendesen elment. 71 évet élt. Brezovich Károly A Fradi futballmúzeum Sporttörténeti stúdiójának április 7-i összejövetelén kisorsolták a Kilenc kérdés a könyvből c. kiadvánnyal kapcsolatos rejtvénypályázatot. A meghívott kapusok 3-3 nyertes nevét húzták ki a szerencsekerékből. Balogh Tamás nyertesei: Fradi poszter naptár: Galamb Margó - Felsőpakony Fradi nyakkendő: Szűcs István - Göd Alsó Fradi kiskönyvtár: ifj. Nagy Lajos - Kisújszállás Szeiler József nyertesei: Ebéd a Fradi étteremben dr. Szívós Istvánnal: Fabók Péter - Bp. Színes fénykép egy mai futballkedvenccel: Tóth Gábor - Főt Az első 25 Fradi forint: Szász István - Salgótarján Dr. Géczi István nyertesei: Fradi falióra: Érsok Béla - Nyékládháza Fradi esernyő: Boti Károly - Monor Fradi futballévszázad c. könyv: Ecker Lajosné - Bp. A nyeremények a Fradi ajándékboltban átvehetők. Ok nyertek!
