Zöld Sasok (1990-2005)
1993 / Ajándék szám
ZÖLD SASOK 15 Kupagyőztes-bajnoki ezüstérmes lányok „Sok van mi csodálatos, de az embernél nincs semmi csodálatosabb”. Szop hokiész idézete persze nem a Budapest Sportcsarnok tömött lelátóján jutott az eszembe, azon a május 25-i, egyszerre felemelő és keserű kedd estén csak arra tudtam koncentrálni, hogy ne adjak szabad utat a torkomban egyre ma- kacsabbul feljebb kúszó gombócnak. Utólag aztán a kép egyre újabb és újabb darabkái kerülnek elő az agytekervényekből, és két héttel a történtek után is csak tamáskodva hiszem el magamnak, amit a saját - megengedem, kissé fátyolos - szememmel láttam, több ezer ember ünnepelte a bajnoki címet éppen elveszített Herz-FTC női kézilabdacsapatát. A Fradi szurkolóit ezúttal nem a vesztes meccsek után megszokott vak gyűlölet vezette, hanem éltették és vigasztalták saját, zokogó kedvenceiket. Először tapasztaltam, hogy ez a máskor mindent maga alá temető, mindent elborító zöld-fehér hullám, képes gyengéden simogatni is. Megszállta volna őket valami? Esetleg a Budapest Sportcsarnok igenis létező szelleme, amely a legádázabb jégkorongderbik után is mindig megakadályozza a BS-ben a rombolást? Talán igen. De a fő érdem, a dicsőség biztosan a csapaté, amely a tavalyi 12. hely után megteremtette a lehetőséget arra, hogy bajnoki döntőben ötezer szurkoló bíztathassa a Ferencvárost. Az a csapat siratta az aranyérmet, amely néhány éve nemhogy bajnoki dobogóról, de még a nagyon közeli jövőről sem álmodott. A megszűnés sza- kadékának szélére sodródott szakosztályt csak a fúzió mentette meg, és bár időközben a partner, a Budapesti Húsipari Vállalat csődbe jutott, a ferencvárosi lányok ezzel az ezüsttel újra saját kezükbe vették sorsukat. A közelmúlt Hamupipőkéjéhez dőlnek a kérők, a „szponzorhercegek”, mostantól szinte minden elképzelhetetlen a Fradi nélkül. Vegyünk nagy lendületet, ugorjunk fejest a múlt kútjába, és bukkanjunk a felszínre kora tavasszal. A Fradi a bajnoki alapszakasz után minden várakozást felülmúlóan első helyen végzett csoportjában, díszlépésben sétált be a legjobb nyolc közé, ezzel az eredeti célkitűzést máris teljesítette. Németh András edző, a lányok és a szurkolók azonban olyanok lettek, mint az igazi hegymászók. Ahogy felkapaszkodtak egy csúcsra; ahelyett, hogy visszanéztek volna a völgybe, azonnal észrevették a következő ormot is: aha, szóval ott is van valami gyerünk tovább! Németh András elmondta, hogy a negyeddöntőben a Pécset, az elődöntőben a Szegedet várja ellenfélül, és márciusban-áprilisban az edzői vágyak valóssággá értek. A csapat két kettős győzelemmel bejutott a bajnoki döntőbe, olyan területre lépett, ahol másfél évtizede nem járhatott ferencvárosi kézilabdás. * A finálé első mérkőzésére vártunk a népligeti csarnokban, és arról beszélgettünk, hogy minden túl szépen és tükörsimán alakul. A Herz-FTC az elmúlt hónapokban háromszor is megverte döntőbéli riválisát, a Vasast, az ellenfél nemcsak a Magyar Kupát, a BEK-et, hanem súlyos térdsérülést szenvedett válogatott átlövőjét, Varga Mártát is elveszítette. Ráadásul a bemelegítés előtt Tóthné Szabó Melinda vérnyomása is felszökött, az öltözőben ápolták, míg társai falfehéren készülődtek az erőtől és hittől duzzadó Ferencvárossal szemben. Mi jöhet még? - tettük fel a szónoki kérdést, de a következő másfél óra, a valóság válaszára egyikünk sem számított. Nem vagyok híve az élveboncolásnak, meg aztán ilyen idény után megengedhetjük magunknak, hogy csak a szépre emlékezzünk, ezért érjük be most egy tőmondattal: kikapott a Ferencváros. Bővítményként csak annyit: többször megnyertnek hitt mérkőzés, és a játék szellemétől idegen hetespárbaj után. Már elnézést a hasonlatért, de mintha egy tucat húsvéti nyuszi jött volna ki az öltözőből; csupa fehér arc és piros szem, mondani sem kell, utóbbi a sírástól. Néhány perces beszélgetés után aztán kiderült, nyúlnak itt híre- hamva nincs, éppen ellenkezőleg. Mindenkinek van lelki ereje magába nézni, a kritika helyett az önkritika fegyverei dörögnek. A feltámadásra és a csodára ezúttal is három nap adatott, vasárnap a Fáy utcai visszavágón már nem a bajnoki cíKökény látványos gólja a bajnoki döntőn sések folytatódtak. A rendes játékidő ismét 14-14-es döntetlent hozott, megint következhettek a büntetők. Fiedler Adrienn kezébe temetett arccal hitetlenkedett, aztán odasétált a gólvonalra, és egymás után fogta ki Simics és Erdős hetesét! Az FTC-ből viszont Tóth Bea, Kertész, Takács és Krammer is betalált, a piros-kékeknek ötödszörre már nem is kellett dobniuk, hiszen az esetleges gól is legfeljebb csak kozmetikázhatta volna a ferencvárosi győzelmet. Szándékosan szakítottam a bevett gyakorlattal, amikor azoknak a ferencvárosi játékosoknak a neveit soroltam, akik belőtték a büntetőt. Meggyőződésem ugyanis, hogy nincs hálátlanabb feladat, mint dönA kupagyőztesek a nevezetes trófeát az Üllői úti publikumnak is bemuta- ták. Kökény és Fiedler A. a kupával, mögöttük Pádár és Kulcsár Szép lányok ne sírjatok... Szomorkás fradisták a bajnoki döntő után. A „Kupagyőztes, kupagyőztes" dübörögve szólt ekkor is... És a lányok integettek az őket ünneplőknek. Szép volt lányok - szép volt szurkolók! mért, hanem a túlélésért kellett mérkőzni. * A hazai pálya mellett az esélyesség terhe is átszállt az angyalföldiekre, és hogy a szereposztásy tökéletesen fordított legyen, a mérkőzés tizenötödik percében megsérült a Fradi válogatott beállósa, Pádár Ildikó. A csapás kétgólos, 5-3-as hátránynál érte a csapatot, de most a Vasas ült le ugyanúgy, mint a Népligetben a Fradi. Szünetben már 9-7-re a zöld-fehérek vezettek, csakúgy, mint az első mérkőzésen, és a kísérteties egybeetetlen után odaállni az apró fehér vonalra és szembenézni a kapussal. A góllövő csak kötelező feladatát teljesíti és neve feledésre ítéltetik; aki hibázik, azzal viszont azonnal tele lesz a sajtó. Hiába tündökölt X vagy Y a rendes játékidőben, a vesztesnek mindig nevet kell adni. * A Fáy utcai győzelemmel kivívott harmadik mérkőzés óriási dilemma elé állította a pályaválasztó Fradit. Őrizzék meg a hazai, népligeti csarnok előnyeit, és rekesszenek ki párezer szurkolót, vagy varázsoljanak kézilabda- ünnepet a Budapest Sportcsarnokba, és a fair play-díjas cselekedetért cserébe hagyják el az évtized legfontosabb meccsére a Fradi- fészket? A BS-t választották, pedig a magyar sportban egyáltalán nem ez lenne a papírforma. A Lehel HC jogko- rongozói, a Sopron női-, a Körmend férfi kosarasai semmi pénzért nem költöztek ki soha saját, szűkös barlangjukból, a szemrehányásokra, neheztelésekre válaszul pedig felmutatták később a bajnoki aranyat. Hatásos ellenérv. Soha nem tudjuk már meg, vajon a Herz-FTC a Népligetben nyert volna vagy sem, ami tény: a Budapest Sportcsarnokban 18-12-re kikapott. Összesen mintegy ötezer ember előtt, a magyar kézilabda eddigi legmonu- mentálisabb körítésű, legfelejthetetlenebb hangulatú bajnoki mérkőzésén, de - tegyük hozzá - a győzelem igazi esélye nélkül. A Vasas rutinosabb, Litvániát, Bécset, Brémát megjárt válogatottjai jobban viselték a felhajtást, a zöldeket viszont „megfogta” az éppen az ő ünneplésükre, dicsőítésükre összese- reglett, soha nem látott és józan ésszel nem is várt tömeg. Az ellenfél 6-2-es vezetése után még sikerült 6- 5- re feltápászkodni, a szünetre újjáéledt álmokat azonban a második félidő eredménye hamar eltemette. A bevezetőben leírt ováció így is olyan csoda volt, amely egy szerencsésebb sportoló életében is jó, ha egyszer megadatik, de a Fradisták - játékosok és szurkolók - duplázásra készülnek. A lehetőség adott, a csapat együttmarad, remélhetőleg a szurkolók sem feledik el őszre tavaszi „felfedezettjeiket”. Sírni pedig ezután csak győztes könnyeket szabad. ZÖLD SASOK A Ferencvárosi Torna Club lapja Felelős kiadó: Dr. Szívós István az FTC ügyvezető elnöke Lapigazgató: Deák László az FTC ügyvezető elnökhelyettese Felelős szerkesztő: Nagy Béla Művészeti szerkesztő: Orbán László Fényképek: Pozsonyi Lajos, Magdics László, Fradi fotótár Szedés, tördelés, nyomdai előkészítés: PRINTSELF Kft. Felelős vezető: Dr. Kassay Árpád Nyomta a STATIQUM Nyomda Felelős vezető: Szehr György
