Zöld Sasok (1990-2005)
1993 / Ajándék szám
ZÖLD SASOK 9 GYŐZTESEK VOLTAK Albert Flórián: Két évvel ezelőtt én sem játszhattam a döntőn, mert becsípődött a derekamban az idegem, s kisugárzott a fájdalom a lábamra. Nehéz meccs volt, a második félidőben nagyon nagy nyomás nehezedett a kapunkra, de megtudtuk őrizni az egygólos előnyt. Szóval a Vác is kemény dió volt, mégis feltörtük. Szombathelyen Glázer jó kis társaságot hozott össze, biztos vagyok benne, hogy feljutnak az élvonalba, bőven megértek már az NB I-re. És ott is meg fogják állni a helyüket, hiszen a Békéscsabát és a Kispestet is kiverték a kupából, s ez óriási bravúr. Több bravúrt azonban nem érnek el, mi megszakítjuk ezt a sikersorozatot. Az első meccs óriási küzdelmet hozott, az ott kivívott döntetlen egyértelműen a mi esélyeinket növelte a visszavágó előtt. Nyilván zsúfolásig telt ház lesz az Üllői úton, s nem szeretnénk csalódást okozni. Ha a bajnoki címünket nem is tudtuk megvédeni, minden szurkolót kárpótolhatnánk a kupadiadallal. A lelkünket is kitesszük a pályán, hogy az sikerüljön. Keller József: Emlékszem, éppen a Vasas elleni utolsó bajnoki meccsen sérültem meg, így nem léphettem pályára a két évvel ezelőtti kupadöntőn. A nézőtérről figyeltem végig az eseményeket, de pontosan ugyanolyan boldog voltam a lefújás után, mint akik játszottak azon a felejthetetlen mérkőzésen. Mivel a finálét megelőző menetelésből én is alaposan kivettem a részem, magaménak is éreztem a Vác elleni sikert, ez volt az első igazán komoly eredményem zöld-fehérben. Az idei kupasorozatban is tisztességgel küzdöttünk, nem vitás, megérdemelten kerültünk a döntőbe. Úgy érzem, a Haladás bármilyen bravúrokat is hajtott végre tavasszal, mi így is jobbak vagyunk. A két mérkőzés alapján nem tudom elképzelni, hogy ne mi hódítsuk el a serleget. Örülök, hogy Szombathelyen az én találatommal sikerült kiegyenlítenünk, de hogy mennyire fontos volt ez a gól, csak a visszavágó után derült ki. Tavaly a bajnokság megnyerését ünnepeltük, most remélem, a kupadöntő után sem marad el a fieszta. Szenes Sándor: Két évvel ezelőtt is hasonlóan parádés menetelést produkáltunk, s akkor az i-re fel is tettük a pontot. Sajnos, én sem lehettem ott a Vác ellenjátszó csapatban, nem sokkal a diósgyőri finálé előtt megsérültem, s még nem voltam teljesértékű, így a kispadról szurkoltam a fiúknak. Persze sajnáltam, hogy onnan nem tudtam segíteni nekik, a lényeg azonban az, hogy mi hódítottuk el a kupát. Természetesen ez most is így lesz. Egyszerűen el sem tudom képzelni, hogy az Üllői úton csődöt mondjunk, főleg a szombathelyi döntetlen után. Szerintem egy kicsivel ott is közelebb álltunk a győzelemhez, mint ellenfelünk. Jómagam az idei sorozatban jónéhány mérkőzésről hiányoztam, egy gólt lőttem. Szép lenne, ha a visszavágón újból lehetőséget kapnék. Társaimmal egyetemben nagy elszántsággal készülünk a június 23-ra, a bajnoki aranyról már lecsúsztunk, s emiatt nemcsak a szurkolóink, mi magunk is éhesek maradtunk a sikerre. Csillapítanunk kell ezt a farkasétvágyat! Idén ők lesznek a kupagyőztesek? Álló sor balról: Fodor, Gregor, Szekeres, Simon, Szűcs, Horváth. Elöl: Telek, Albert, Wukovics, Vani- csek, Keller (józsa ernő felvétele) Szekeres Tamás: Azon a diósgyőri döntőn játszottam harmadszor a Fradi első csapatában. A 25. percben álltam be csereként a sérült Patkós Csabi helyett, Zirkót kellett lefognom. Mikor megtudtam, hogy beküldenek a pályára, pár pillanatra elkapott a lámpaláz, de ez az első labdaérintésre elmúlt. Meghatározó élmény volt számomra az a meccs, valamint a kupa átadása utáni önfeledt ünneplés. A szurkolók ott is fesztivált rendeztek örömükben. Jó lenne, ha ugyanez most idén is megismétlődhetne, s erre azt hiszem, minden esélyünk meg is van. Jó csapat a Haladás, tiszteletet parancsoló eredményeket ért el sorozatban, de mi így is kicsikartuk a döntetlent otthonukban. Ismerem Glázer Róbertét, kiváló edzőnek tartom, egy számunkra ilyen fontos mécsesén mégsem vezérelheti győzelemre a tanítványait. A Haladásnak mindenképpen győznie kell, vagy gólzáporos döntetlen is elég lenne a sikerhez, ám mi ezt nem engedhetjük meg magunknak itt az Üllői úton. Már csak közönségünk miatt sem. Nem szeretek jósolgatni, de nem mi fogunk búslakodni a hármas sípszó után... Vanicsek Zoltán: Óriási dolog volt számomra, hogy be tudtam kerülni a kezdőcsapatba a két évvel ezelőtti kupadöntőn. Az volt a második ilyen alkalom, azt megelőzően csak csereként jutottam szóhoz. Mint az újoncok általában, kissé szorongtam egy ilyen létfontosságú mérkőzésen, de nem hiszem, hogy ez a játékomra rányomta volna a bélyegét. A lámpalázam akkor múlt el véglegesen, amikor Nacer bevágta, amint később kiderült, győztes gólt. Az ünneplés mindenkit magával ragadott, letépték a szurkolók a cuccainkat, fantasztikus volt a hangulat. Az idei menetelés alatt egy meccsen játszottam, az MTK elleni elődöntőben, ahol gólpasszt is adtam Lipcsei Petinek. S mások szerint sem játszottam rosszul. Én is azt mondom, hogy nekünk innen már nem illik kiengedni a kezünkből a kupát. Szó sincs róla, hogy eleve elkönyveltük a győzelmet. Tartunk a Haladástól, s becsülettel felkészülünk belőlük. Szombathelyen egy rövid ideig ott lehettem a pályán a többiekkel együtt, szeretném, ha az Üllői úton több időt kapnék. Meghálálnám.
