Zöld Sasok (1990-2005)

1993 / 3.

MELLÉKLET 3 magyar klub mezét hordhatta, s tagja lehetett az 1949-es csak szuperlativuszokban emlegetett bajnokcsapatnak. Ez nem akár­milyen rangot jelentett, hiszen Hennivel, Rudassal, a felejthetet­len Kispéter Mihállyal, Lakattal, Kérivel és a félelmetes ötösfogat­tal: a Budai, Kocsis, Deák, Mé­száros, Czibor villámcsatársorral együtt kergetni a labdát, együtt örülni a sikereknek, minden spor­tember nagy vágya volt. Külön fejezetet érdemlő, meghatározó tényező. A labdarúgó pályáról ereje teljében távozott, akkor, amikor még tudása cseppet sem kopott meg. Felmérte, hogy most más területen is helyt kell állnia, s így szegre akasztotta a stoplisci­pőt, hogy fiatal diplomásként a jövő tanárait, labdarúgó-edzőit készítse fel élethivatásukra. Hosszú éveken át a Testnevelési Főiskolán a sportjátékok tanszé­két vezette. Ám a Ferencvárossal egyetlen percre sem szakította meg a kapcsolatát. Ha kellett, szaktanácsadóként, és ha úgy hozta az élet edzőként a kispadról szolgálta klubját. Az utolsó talál­kozás alkalmával, a kórházi ágy­hoz kötve, lesoványodva, még mindig felcsillant a szeme, ami­kor a Ferencváros került szóba. Meggyőzően fantasztikus hittel és szeretettel tudott beszélni a zöld-fehér színekről, a régi játé­kostársakról, a sportbarátokról, mindazokról az emberekről, epi­zódokról, amelyek ide, az Üllői úti pályához kötötték. Az olimpiai mozgalom iránti vonzódását, mint elmondta, egy­Dr. Csanádi Árpád 1983. március 7-én hunytéi... A sportvilág elismert, köztisz­teletben álló személyisége távo­zott el, aki széles körű felkészült­séggel, sokoldalú ismereteivel és mindenekelőtt fáradhatatlan munkastílusával vívott ki elisme­rést itthon és külföldön egyaránt. Hatvan éves korában, élete teljé­ben ragadta el a halál, azt a sport­vezetőt, aki az ötkarikás játékok népszerűsítésében, az olimpiai mozgalom kiteljesítésében pótol­hatatlan érdemeket szerzett. Nem túlzás leírni azt a jelzőt, hogy ki­vételes kvalitású, széles látókörű sportvezetőt vesztettünk dr. Csa­nádi Árpád személyében. Klubunkhoz való ragaszkodá­sa, a Ferencvároshoz való kötő­dése közismert volt róla és ezt ő sohasem titkolta. Büszke volt ar­ra, hogy az egyik legpatinásabb kori tanárának, a szellemi olimpi­át nyert dr. Mező Feri bácsinak köszönheti. O plántálta belé az olimpiai eszméhez való ragasz­kodást, s azt a szándékot, hogy egész munkássága alatt az olim- pizmus szellemének megvalósu­lásáért tevékenykedjen. Már 1948-ban, a londoni olimpiai já­tékok előtt részt vett a sportolók felkészítésében és négy esztendő múlva, amikor a magyar sport óriási diadalát érte el Helsinki­ben, - a 16 aranyérem idején, - a magyar delegáció technikai veze­tője volt. S az elmúlt 31 esztendő­ben nem volt olyan olimpiai já­ték, amelyen dr. Csanádi Árpád ne vett volna részt a maga tökéle­tességre törekvő munkastílusá­val, egyedülálló precizitásával. 1958-ban a Magyar Olimpiai Bizottság főtitkárává választot­ták, majd 1962-ben kinevezték a sporthivatal elnökhelyettesévé. Kivételes kvalitását, sportvezetői képességét, tapasztalatát elismer­ve 1964-ben a NOB is méltányol­ta, amikor tagjai közé választotta. Száz százalékosan igazolta a sze­mélyéhez fűződő bizalmat, hi­szen később mint a végrehajtó bi­zottság tagja, majd a program-bi­zottság vezetője hatalmas mun­kát vállalt magára, amelyet mara­déktalanul teljesített. En­nek köszönheti, hogy a moszkvai játékok után Samaranch elnök szemé­lyesen kérte fel a NOB sportigazgatói tisztére. Dr. Csanádi Árpád nemzetkö­zi tekintélyére jellemző, hogy halálhírére azonnal reagált Peter V. Ueberroth, a Los Angeles-i olimpia szervező bizottságának elnöke és közölte, hogy Csanádi Árpád temetésének napján, az ő emlékére a Los Angeles-i Colli- seumban fellobban az olimpiai láng. Dr. Csanádi Árpádot a ma­gyar és a nemzetközi sportmoz­galom kiemelkedő személyisé­gét március 16-án helyezték örök nyugalomra a Farkasréti temető­ben. A Ferencvárosi Torna Club sohasem felejti el örökös bajno­kát, aki a zöld gyeptől, az Üllői úti pálya salétromrágta öltözőjé­től hivatása csúcsáig jutott. Büsz­kék voltunk sikereire, bármerre is járt a nagyvilágban, hiszen ő egy volt a népes Fradi-család tag­jai közül... Emlékét kegyelettel megőrizzük. Gyenes J. András Évtized múltán... Emlékezés az Üllői úton A MÚLTBÓL IGENIS MERÍTENI KELL BENSŐSÉGES, családias han­gulatú megemlékezésre voltunk hi­vatalosak hétfőn délután. A Ferenc­város Üllői úti kiubházának első emeleti nagy tanácsterme ma már dr. Csanádi Árpád nevét viseli. Zala Jenő, a klub elnökhelyettese a névadó hatvanötödik születésnap­jának előestéjén kegyelettel emléke­zett a kiváló sportember példamutató életútjára. A mai korszerű techniká­nak köszönhetően, a Sportmúzeum televíziós adásának videofelvételén maga Csanádi Árpád is megszólalt, aki - mily fájdalmas és szomorú ezt leírni - lassan már öt esztendeje ha­gyott itt bennünket. A Csanádi-termet azután az egy­kori játékostársak, tisztelők, barátok töltötték meg. Ha mind eljöttek vol­na, akik szerették és becsülték, akár a Stadion lelátói is megteltek volna. Nem véletlen, hogy először éppen a Ferencváros állított méltó emléket e kiváló sportembernek, hiszen Csaná­di Árpádfradista volt. Ahogyan egy­kori iskolabeli padszomszédja és ké­sőbbi játékostársa, Mészáros Dodó emlékezett rá, annak idején hány­szor, de hányszor látta az Epreser­dőn át (a mai József Attila-lakótele- pen) a Forinyák utca felé futni, ahol a zöld-fehérek utánpótlása nevelő­dött. Másik játékostársa, Rudas Fe­renc, akivel a bajnokcsapatban is együtt játszott, azt emlegette, hogy Árpiban - ahogy mindenki szólította - már akkor, fiatalon is valami elhi­vatottság érződött A futball köreiben valaha megszokott közös kiruccaná­sok. baráti tréfálkozások helyett in­kább a könyveket forgatta, tanult, képezte magát, mintha valóban tudta volna, milyen szerepet szán neki az élet. A FRADI-CSALÁDBAN nőtt fel. Innen indult, s lépett előbb a professzori katedrára, majd emelke­dett a magyar, később a hatvanas évek közepétől, a nemzetközi sporté­let vezérkarába. De sohasem felej­tette el, hogy honnan indult. Életét, munkásságát a szülői házban, s a zöld-fehéreknél megtanult becsület, korrektség, ha úgy tetszik, az igazi sportszellem vezérelte. Ezért szeret­tük, tiszteltük idehaza, s ezzel vívta ki a sportvilág általános megbecsülését. Felesége, az egykori válogatott atlétanőből lett halk szavú testnevelő tanárnő, aki manapság az egyetemi hallgatókat igyekszik rászoktatni a rendszeres sportolásra, a családtól megszokott szerénységgel, fényes tekintettel mondott köszönetét a meg­emlékezésért, majd átadta Rátkai György grafikusművész ajándékát, amelynek egyik példányát Lausan- ne-ban, a NOB múzeumában őrzik. Egy órácskára emlékeztünk, s ahogy a feleség említette: „Bölcsek azok, akik a múltból próbálnak me­ríteni... ” Árpád életútja erre nagyon alkalmas. S mily boldog lenne, ha valahonnan messziről láthatná, hogy két, akkoriban még csak pályakezdő fia egyre jobban helytáll az életben. Az idősebb, Péter közgazdászdiplo­májával előbb a Rádió sokoldalú hír- szerkesztője volt. Ma az adidas Bu­dapest marketingmenedzsere. Négy nyelven beszél, s apjától örökölt dip­lomáciai érzékkel tárgyal, intézke­dik. A kisebb, Árpád gyakorló állat­orvos, a tudományos pálya felé von­zódik. Így van ez rendjén. A MAI NAPTÓL, ha csak egy pil­lanatra is, de bizonyára dr. Csanádi Árpádra emlékeznek majd azok, akik átlépik a klubház tanácstermének kü­szöbét. A Fradi-család méltó emléket állított egyik kiváló, világhírű fiának Vad Dezső, az olimpiai eszme ta­lán legnagyobb magyar sajtóképvi­selője mindezeket a sorokat még 1988. február 24-én a Népsportban írta. Az immár Fradi futballmúze- ummá váló termet öt éve 1988. feb­ruár 22-e óta - díszíti a Csanádi Ár­pád felirat... Fradisták a fűben: Csanádi, Henni... A FRADI FUTBALLMÚZEUM EMLÉKOLDALA

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents