Zöld Sasok (1990-2005)

1993 / 2.

MELLÉKLET

3

Hudák Gábor, az FTC jégkorong bajnokcsapatának kapitánya akár két oknál fogva is ünnepelheti magát. Egyrészt, mert ötödször nyert aranyat, másrészt, mert számára idén a részvétel legalább akkora siker volt, mint a győzelem. Közelmúltbeli sérülései után egyre többen hajtogatták már: szegény „Lónak” (Hudák beceneve) vége van. Valóban, elszakadt itt, elszakadt ott - csak a pályafutása nem szakadt szét. Beszélgetésünk elején azt kérdeztem tőle, kálváriája kellős közepén megfordult-e a fejében, hogy tényleg vége a hokinak?- Tulajdonképpen nem, hiszen akkor abba is hagytam volna. Sérülésemig meghatározó játékosa voltam a Fradinak, kiesésem után pedig megjelentek a külföldiek, megváltoztak az erőviszonyok. Ezért nem lehetett egyértelműen lemérni, mennyit estem vissza én, illetve mennyit javult a színvonal.- Ha életed legjobb szezonját százszázalékosnak vesszük, a mostani mennyit ért?- Körülbelül hatvanat-hetvenet. Az elmúlt idényekben is akadt egy-egy felvillanásom, egy-egy meccsem, amikor már azt hittem, megint minden rendben van. Például az a bajnoki döntő, amelyet ugyan a Jászberény nyert meg, de én egy harmad alatt ütöttem három gólt.- A mostani bajnoki cím és az azt követő ünneplés felidézte a régi szép időket?- Ennyi ember előtt még soha nem játszottam, mint most, a döntő ötödik mérkőzésén a Kisstadionban. Talán csak Farkas „Caja” volt az a társaságban, akinek ilyen élmény már korábban is kijutott.- Ha már itt tartunk, ez az élmény majdnem elmaradt, a simán megnyert alapszakasz után a play offot majdnem „sikerült" elveszíteni...- Igen, ennek talán az a fő oka, hogy január végén, február elején volt egy háromhetes bajnoki szünet, amelyet nem tudtunk igazán kihasználni. Ahelyett, hogy akkor továbbpörögtünk volna, inkább leeresztettünk. Ráadásként jött önbizalomnövelőnek a döntő első meccse, a Lehel elleni nagyarányú győzelem. Ezután tényleg úgy utaztunk le Jászberénybe, hogy el sem hittük: mi itt veszíthetünk.- A magyar bajnokságban az átlagos színvonalat lényegesen felülmúló két klasszikuskapus is védett idén, Milnyikov és Mihonyik. Téged, mint csatárt és társaidat inkább felpiszkált, vagy megijesztett a kemény kihívás?- Mihonyik az első jászberényi éveiben valóban kiválóan védett, de most már gyakrabban kapott védhető gólokat. Kicsit megkopott, látszik, hogy nem otthon készül, itt nem késztetik teljes erőbedobásra. Milnyikovtól nagyon féltek a Fradi orosz játékosai. Eszmantovics, aki együtt játszott vele a szovjet válogatottban, azt mondta, Milnyikov leigazolásával az Újpest megnyeri a bajnokságot.- A Ferencvárosnak a múltban nem volt szerencséje a játékosimporttal. Előfordult, hogy zsákbamacskát vettek, gyengébb légiósokat igazoltak, két éve pedig két játékos egyszerűen meglógott egy nyugateurópai túrára. A mostani szerzeményekkel mennyire vagy elégedett?- Andrejev és Oreskin tavaly is itt voltak, hozzájuk jött két társuk. Abszolút húzóemberek, nagyon sokat tettek azért, hogy eljutottunk a döntőig. Az utolsó mérkőzésekre aztán a magyarok is felnőttek melléjük, minket nagyon feldobott a Lehel elleni play off légköre. Eszmantovicsék azonban nem Fradi- nevelések, máshogy reagáltak a döntő körítésre, mintha kicsit megijedtek volna.- A közelgő C csoportos világ- bajnokságot szükséges rossznak tekinted, vagy képes leszel még egyszer „felpumpálni" magad?- Velem nem lesz gond, csak azt nem tudom, hogy a játékostársaim eljönnek-e Ljubljanába Még nem lefutott a dolog, pedig csak teljes csapattal érhetünk el jó eredményt, ami a csoportunkban a harmadik helyet jelentheti.- Néhány éve komolyan kacérkodtál a focival, még az is felvetődött, hogy a Vasashoz igazolsz. Ilyen irányú terveidről végleg letettél?- Igen, a sérüléseim már nem is tennék ezt lehetővé. Most már a BLASZ kettőben sem játszom, csak szurkolók a barátaimnak. Ilyen szempontból benőtt a fejem lágya, tartok a sérüléstől. Hokiban persze nem.- Néha nem teszel szemrehányást magadnak azért, mert a futballal szemben a jégkorongot választottad?- Amikor az a bizonyos lehetőség adódott, elképzeltem magam futballistaként, de később rájöttem, így jó ez, ahogy van. A küzdenitudásomat is a hokinak köszönhetem, valószínű, hogy focistaként egészen más lenne a mentalitásom.

Ballai Attila

Az „ öreg ” Farkas aranya...

Nem akármilyen pillanat, ha egy komoly menedzser és másodedző egyszer csak gondol egyet, a jégkorongbajnokság kellős közepén bekorcsolyázik a pályára, mi több, aztán ott is marad. Végül aranyérmet nyer a csapatával, és slusszpoénként behívják a válogatottba is. E rövid történetet nem valami fantasztikus folyóiratból ollóztam ki, mindez a valóságban is megesett. Méghozzá Farkas Andrással, aki 39 évesen, öt esztendei kihagyás után győzedelmesen tért vissza régi sikerei színhelyére, a Kisstadionba és a Ferencváros jégkorongcsapatába. Az első kérdés az egyedi szituációból azonnal adódott.- Hogyan határoztad el magad erre a nem mindennapi lépésre?- Nehezen érlelődött meg bennem a döntés. Az edzéseken már előtte is folyamatosan részt vettem, a játékosok látták, hogy jó formában vagyok, egyrészt ők is kérleltek. Már tavaly is szerettek volna erre rábírni, de az egészségi állapotom akkor még nem engedte a komoly játékot. Októberben aztán megműtötték, később pedig egy kínai természetgyógyász orvos öt-hat bioenergiai kezeléssel csodát tett velem. Korábban, amikor már a lépcsőn is alig tudtam felmenni, nem hittem volna, hogy én még korcsolyázni fogok.- Ha valakinek, neked igazán volt veszítenivalód. Nemcsak az aranyérem, hanem a nimbuszod is, hiszen te már élő legenda voltál a hokiszurkolók körében...- Nemcsak emiatt gondolkodtam rajta, hogy játszak-e. Nagyon jól tudtam, ha pályára lépek és hibázok, a srácok utána nehezebben fogadják el, amit mondok. Ez a dolog csapdája, és tökéletesen tisztában is voltam vele, hiszen külföldön már korábban játé- kosedzősködtem. A másik oldalon viszont nagyon jó hatással lehet a játékosokra, ha azt látják, hogy egy 39 éves ember, aki egyszer már abbahagyta, és 1988 óta csak „kések alatt

feküdt” képes újra keményen hajtani.- Játékosként tizenháromszoros magyar bajnok vagy. A legújabb aranyat hova helyezed, a sorban?- Mindig az utolsó győzelem a legkellemesebb, ez a mostani számomra egy kis elégtételt is hozott, mert a legutóbbi bajnoki győzelmünkből nem vehettem ki igazán a részemet, ugyanis akkor is operáltak. Ráadásul ilyen ünneplést talán csak a hetvenes években kaptunk, idén újra megmutattuk, hogy létezünk, van fantázia a csapatban, nem lehet minket eltemetni.- Több aranykort is végigéltél a Ferencvárosban. Melyik volt a legjobb sor, amelyben valaha is játszottál?- Mészöly, Havrán, Kereszty, Farkas, Hajzer sor ma is verhetetlen lenne. Ez a társaság nagyrészt tősgyökeres ferencvárosi volt, nagyon tudott szívvel- lélekkel küzdeni.- Idén nemcsak játékos, de másodedző is voltál. Melyik minőségedben tettél, tehettél többet a bajnoki címért?- Erre nehéz válaszolni, de végü- lis játékosként lett nagyobb szerepem. Kívülről elmondhatok valamit hússzor, már nevetnek a játékosok, aztán kimennek a jégre, és egészen mást csinálnak. A kispadon ilyenkor nincs mit tenni. De ha játszom, és a többiek látják, hogy én megcsinálom, amit megbeszéltünk, ez átragad az egész csapatra is.- A lélegzetelállítóan izgalmas, öt mérkőzéses döntő bármelyik pillanatában érezted-e azt, hogy elúszik a bajnokság?- Nem, mindig elhittem, hogy tudunk fordíani. A bajok abból származtak, hogy egyesek a valódi tudásuknál többet képzeltek magukról, és ez megbosszulta magát. A mi csapatunk fizikailag jobb a Lehelnél, óriási szégyen lett volna, ha veszítünk, hiszen a 8-10 ezer szurkoló megkövetelte a győzelmünket. Azt

azért nem tagadom, hogy a negyedik meccsre elég nagy szorongással utaztam Jászberénybe.- Szeles Dezső szövetségi kapitány behívott a márciusi C világbajnokságra készülő válogatott keretbe. Milyen érzésekkel vállaltad az invitálást?- Megtiszteltetésnek tekintem, de azt hiszem, a beválogatásomnak vannak taktikai okai is. Ha ugyanis én elmegyek Ljubljanába, a C vb-re, valószínű, hogy a többi ferencvárosi is eljön. Az esélyekre most hadd ne tippeljek, hiszen az utóbbi években eléggé elszakadtam a nemzetközi mezőnynek ettől a részétől. Azt azonban mindenkinek tudnai kell, hogy rengeteg új csapat, például a szovjet utódállamok ellen fikarcnyi esélyünk sincs. Dél-Afrikát, Spanyolországot és Ausztráliát illik megvernünk, bár az utóbbi válogatottól tavaly csúnyán kikaptunk Angliában.- Dr. Szívós István, az egyesület ügyvezető elnöke hejelentette, ha megnyeritek a bajnokságot az FTC

megpályázza az őszi BEK selejtező rendezési jogát, és a mérkőzéseket szeretné bevinni a Budapest Sportcsarnokba. Ez mennyiben növelné meg a Ferencváros továbbjutási esélyeit?- Az ellenfelek ismerete nélkül erre pillanatnyilag badarság lenne bármit is mondani. A tavalyi tapasztalatok azért adhatnak valamennyi kiindulási alapot. Ha akkor Pesten játszunk, és nem ijedünk meg nagyon a lett ellenféltől, az a rigai csapat verhető lett volna.- Milyen hosszúra tervezed újra kezdett játékos pályafutásodat?- Játékosként nincsenek különösebb terveim, a hogyan tovább az egészségi állapotomtól is függ. Ha továbbra is szükség lesz rám a Fradiban, és a lábam is bírja a terhelést, szívesen segítek, de újabban hosszú itthoni játékoskarrierre nem készülök.

A Kapitány aranya