Zöld Sasok (1990-2005)
1991 / 8. szám
ZÖLD SASOK 11 25 éve történt FELEJTHETETLEN ALBERT FLÓRIÁN szeptemberben lesz 50 éves! Születésnapján, a tervek szerint az FTC hatvanas és hetvenes évekbeli csapata mérkőzik az Üllői úti stadionban! Albert az első félidőben a hatvanas évekbelieknél, a másodikban az ifjabb hetvenes évekbeliek csapatában rúgja a labdát... Nem nehéz visszaemlékezni arra, ami amúgyis felejthetetlen. 1966 júliusában bámulatra méltó labdarúgó revü zajlott le a liverpooli Go- odison Park gyepén. Mértékadó műítészek szerint minden világbajnokságok legszebb mérkőzése, amelynek során Magyarország válogatottja 3:l-re verte Brazília kétszeres világbajnok csapatát. Jól esik visszaemlékezni arra, amit amúgysem szabad elfelejteni. Ha valaki, úgy a sok kitűnőség közül is, Albert felejthetetlen játékot produkált. Emlékeznek? Albert a saját tizenhatosáról indul el a labdával. A kamera premier planba hozza, végigköveti mozgását. Csodálatos „fahrt” ez. A középcsatár útját kottázni lehetne, töretlen lendületű futás közben apró, keresztlépésekkel, sasszékkal száguld át az egész pályán, centiméteres irányváltásokkal választja le magáról egyenként a brazil védelmet. A labda végig ott van a lábán, szinte magától gurul Albert súlypontja alatt, rá sem kell most néznie, oda sem kell figyelnie ...előre, csak előre... Ugyanezen a képernyőn láttuk Bob Hayes tokiói futását. Azt volt talán ehhez a produkcióhoz foghatőan lenyűgöző sportteljesítmény. A Flóri. Aki éveken át beállt az ellenfél ötösére, egy kicsit unott hatást keltve rugdosta visszafelé a labdákat és olykor csípőre tette a kezét. Most kilenvcen percig rohan, küzd, megállás nélkül, kaputól kapuig bejátssza a pályát. Amikor a szünet után újra kijön a gyepre, köröskörül tapsolni kezd az Everton pálya közönsége, ütemesen kiáltozzák:- Al-bert... Al-bert... Al-bert... Hoffer Józsi, az MTI munkatársa a következőket fűzte mindehhez, a helyszínről: Nem mi találtuk ki, az angol lapok írják: Albert játéka tüneményes volt. Pedig - eléggé nehezen melegedett bele. Az első tizenöt percben még nem érezte úgy a játékot, utána azonban mindjobban belelendült s aztán - elkezdett villogni. Feltűnt a pálya teljes mélységében, harcolt, szerelt, rohamra indult. Légiesen, könnyedén törte fel a brazil védelmet, a legváratlanabb cselekkel rázta le őrzőit, úgy ment kapura, hogy a gólveszély mindig ott rezgett a levegőben. Nem lőtt gólt, de társait pillanatonként küldte rohamra, összefogta a szárnyakat, kapocs volt a sorok között. Irányított, buzdított és a kilencven perc alatt - egyszer sem tette csípőre a kezét. Amikor hosszú lépteivel, kiismerhetetlen mozgásával a védők gyűrűjén átvágott, felbolydult a stadion, egyre erősebb lett a zenei aláfestés, mind dübörgőbb a tapsvihar s aztán az ütemes kiáltás: -Al-bert... Al-bcrt... Al-bcrt... Még a legöregebb liverpooliak sem emlékeznek ehhez hasonló szimpátiatüntetésre, forróbb hangulatú ünneplésre. A mérkőzés végén izzadtan, csapzottan állt a reflektorok izzó tüzében, a tévékamerák előtt és nagyon fáradtan modta: - Életem legboldogabb napja... De hogyan festett mindez belülről, az izzó aréna legforróbb pontjáról? Azt is elmondta maga az est hőse, Albert Flórián. A következőképpen. Volt egy keserves éjszakánk a portugál mérkőzés után. Jól játszottunk, mégis kikaptunk. Nem érdemeltük meg ezt a vereséget, lidérc- nyomásos dolog volt. Elkísért ez a kilencven perc, álmodtunk is róla. Ott álltam szemtől szembe Carval- hoval, körülöttünk égen-földön senki, a kapu bal sarka teljesen üres és én egyszerűen nem tudom mozdítani a lábam. Nyomasztó, fárasztó álom volt. Csütörtökön reggel fürdőbe mentünk, aztán könnyű átmozgató edzést tartottunk. Gimnasztikáz- tunk, lazítottunk, és ahogy húzogatom ott a gumikötelet, hirtelen feltűnik valami: nézd csak, nem vagyok fáradt. Pénteken egész nap esett az eső. Lejöttek a felhők, ráültek az ember kedélyére. Most minden azon múlik, hogyan játszunk a világbajnok ellen. Éppen Brazília ellen kell bizonyítanunk, hogy nem kikapni jöttünk Angliába. Kínos. Ahogy kimentünk a pályára, valami kétségbeesett dac ömlött el az egész társaságon: megpróbáljuk, a brazilok is ugyanazzal a labdával játsszák a mérkőzést. Egy-két húzás sikerült, s aztán fel kellett figyelnünk valamire. A brazilok is szurkoltak. Lassítani próbálták a játékot, oldalt passzolgat- tak, hátráltak. Bene Feri gólja zseniális volt. Kapott egy hosszú labdát, megpörgette a hátvédet, bevetett egy lövőcselt, erre rádölt az egész védelem. Feri ekkor behúzta középre a labdát és amíg Belliniék az egyensúlyukat keresték, halálos nyugalommal bepofozta a hálóba. Amíg ott ölelgettük egymást, hallottuk, hogy tombol a lelátó, kórusban biztatnak bennünket. Hun- ga-ry... Hun-ga-ry... pedig ezel a liverpooliak értenek a futballhoz. Valami csodálatos jó érzésünk támadt. Gurult a labda, élveztük a játékot. Erre kaptunk egy gólt. Szabadrúgás, lepattant a sorfalról, berúgják. Átkozott véletlen. Ezer közül egy esetben, ha bemegy. De akkor már egyszerűen nem tudtunk kétségbeesni. Valaki előrekiáltott a védelemből:- Nyugi... ezek csak szabadrúgásból tudnak gólt rúgni! A közönség a teljes második félidőt végigtombolta. Bennünket biztattak az aranyos liverpooli szurkolók. Hogy mivel érdemeltük meg ezt a rokonszenvet... Talán a második gólunkkal. Szép gól volt s nagy érzés, hogy részese lehettem. Semmihez nem hasonlítható boldogság egy ilyen akciót kitervezni és sikeresen befejezni. Előzőleg kétszer ollóba fogtak, ügyes taktikai danccsal térítettek le a „röppályáról”, most elhúztam közöttük a labdát, kipörgettem Ferinek. Bene elszáguldott, a tizenhatos magasságában középre ívelt. A labda elszáltt Bellini feje fölött, Farkas Jancsi fantasztikus ütemben érkezett, kapásból akkora gólt rúgott, hogy majd szétszakadt a háló. Gilmar meg sem mozdult a lövésre.- Na, gyerekek - mondtam őrzőimnek -, most már lökdöshettek. Nem vagyok egészen bizonyos benne, hogy meg értették. A portu- gálságom még hagy kívánnivalót maga után. A negyedik gólt is szépen összehoztuk... istenem, a játékvezető nem adta meg. Este megnéztük a mérkőzés filmjét a tévében, szó sem lehetett lesről, két védő állt a kapuvonalon. Szerencse, hogy nem ezen múlt. Rohantunk, hajtottunk, a percek múltak és mi egyszerűen nem akartuk elhinni, hogy ezt a mérkőzést tulajdonképpen már meg is nyertük. Ez valahogyan teljesen kiesett a gondolataink közül, csak az lüktetett belül, hogy előre, előre, még, még, még... Aztán görcsöt kaptam. Ültem a füvön, a kapuvonal mögött. Irtózatosan fájt a lábam és mégis azon vettem észre magam, hogy mosolyognom kell. Akkor jutott először eszembe, hogy jóságos ég, 3:1-re vezetünk és már nem sok perc lehet hátra. De, hogy mennyi azt még mindig nem mertem megkérdezni... Somos István AZ ÜZLETI ÉLET VÉGTELEN MECCS. A küzdőfelek: a nyereség és a veszteség. Nem kérdés, hogy melyiküknek szurkolunk. A megoldás: vállalati vagyonbiztosítás, építési- és szerelésbiztosítás, szállítmány biztosítás, betöréses lopás és rablás elleni biztosítás, ^agy bármilyen egyéb, egyedi igény szerinti biztosítás. f HUNGÁRIA , mm GAZDÁLKODÓ BIZTOS KOTES. fái B?ZTOSfrÁSA Két világklasszis középcsatár, Albert és Hidegkúti az Üllői úton.
