Zöld Sasok (1990-2005)
1991 / 8. szám
ZÖLD SASOK 3 Az első Toldi vándordíjas labdarúgó Bálint László volt. Toldi Gézáról és Bálint Lászlóról ez a felvétel 1975-ben készült Két kapus kapta eddig a Toldi vándordíját: Zsiborás Gábor (1985-86) és Józsa Miklós (1988-89) Fischer második alkalommal 1989 szilveszterekor vehette át a Toldi vándordíját - ekkor érkezett az Ajaxból látogatóba az Üllői úti klubházba Gólkirályok koccintása... A legutóbbi két Toldi vándordíj nyertese Dzurják és Fischer. Közöttük Topor talán arról mereng - de jó lenne gólt rúgni... Egy tucat gólért - Toldi-vándordíj? Amint az köztudott a Toldi-vándordíjat az a ferencvárosi labdarúgó kapja, aki a bajnoki mérkőzéseken egy-egy idényben a legtöbb gólt szerzi. Az 1990-91-es góllövőlista tanúsága szerint a legeredményesebb játékosa Fischer Pál, aki egy tucat gólt szerzett - és valószínű, hogy ez elegendő lesz a trófea egy éven áti őrzéséhez. A 12 gólos csatárnak 12 kérdést tettünk fel - főleg gólokról.-Hogyan emlékszel Toldi Gézára, a díj alapítójára?- Én csak egyszer láttam Toldi Gézát, akkor amikor átadta a kupát Takács Lacinak. Sajnos, többet nem találkozhattam vele.- Életed első góljára emlékszel?- Az Építőknél 12 éves koromban voltam igazolt játékos, így ott kellett, hogy az első „hivatalos” gólt szerezzem, de nem emlékszem rá.- Hol szerezted az első Fradi gólod?- Az Üllői úti „szentélyben” a ZTE elleni mérkőzésen. Sárosi Laci bácsi csereként küldött be - én pedig góllal háláltam meg a bizalmát. Úgy emlékszem, ez volt a harmadik NB I-es meccsem.- Más emlékezetes gólod?- Feltétlenül a tavaly őszi - amelyet Zalaegerszegen az Antwerpen elleni kupameccsen szereztem. Értékes gól volt és nekem is önbizalmat adott az egész idényre.- Kitől kaptad a legtöbb „gólpasszt"?- Talán Bánki Dodótól, akit rendkívül jó játékosnak és őszinte barátnak is tartottam.- Legkedvesebb emléked címeres mezben?- A görögök ellen szerepelhettem először a válogatottban. Ez még akkor is szép emlékem, ha kikaptunk. Egyébként sajnálom, hogy a magyar válogatottban eddig még nem szereztem gólt.- Melyik kapust tiszteled a legjobban?- Általában ők tisztelnek engem. A saját kapusomat Zsiborás Gabit nagyon tiszteltem és szerettem, jó haver volt, nagyon jó kapusnak tartom ma is.- Melyik meg nem adott gólodra emlékszel bosszúsan?- Októberben a Videotonnak négy gólt rúgtam, de a „mesternégye- semből” végül csak mesterhármas lett - egyet öngólnak minősítettek a sajtóban. Ma is bánt. Külföldön a tudósítók nem ilyen szőrösszívűek...- Ebben a bajnokságban melyik gólod a legkedvesebb?- A már említeu Videoton elleni meccsen a második - ami fejesből született. De a Vasas elleni korai gólom is szépre sikeredett. t- Hogy tetszik a Fradi forint?- A Fradi forint tetszetős és jó ötletnek tartom. Nem minden klubnak van ilyen érdekessége. A játékosoknak, sportolóknak ez is egy megbecsülését jelenti.- Szeretnél te is rákerülni a Fradi forintra?-Nem hiszem, hogy rákerülök, hiszen most minden igen bizonytalan körülöttem. Nem így gondoltam ezt a bajnokságzárást. Fájó szívvel - de úgy érzem, hogy el kell válnom az Üllői úti szurkolóktól, a Fradi meztől.- Hová távozol?- Erre a kérdésre csak egy hét múlva tudok válaszolni. Mondhatnám úgy is, az élet adja meg a választ... Nagy Béla PÁLING ÉS A BALSZERENCSE Az 1990-91-es idény nem kap helyet Páling Zsolt labdarúgó- pályafutásának szép emlékei között. A 22 éves játékos szinte végig sérüléssel bajlódott, s csupán a szezon végén volt teljes értékű harcos. Az egész még tavaly nyáron kezdődött. Térdsérülése miatt társaitól külön alapozott, amit Zsolt azért is szerencsétlennek tartott, mert új edző került a csapathoz, aki így nem győződhetett meg igazán képességeiről. Nem játszott az edzőmérkőzéseken sem, de aztán Fortuna váratlanul mellé szegődött. Ások sérülés „jóvoltából” helyet kapott az együttesben, és bár Debrecenben gól szerzett, játékán bizony, meglátszott a kihagyás. S amikor Nagy Zsolt felépült, a jobbszélső feladatát ismét ő kapta, Pálingnak pedig a kispad jutott. A sors ősszel újból közbeszólt. Már-már visszakerült a csapatba, de jött egy újabb sérülés, ezúttal a bal combján. Októberben és novemberben sérülten, fájós lábbal edzett, mert nem mert beteget jelenteni, Attól félt, hogy ezzel messze kerülne az első csapattól. A télen aztán kiderült, hogy ez az erőltetés lett Páling veszte, és januárban meg kellett műteni a lábát. Az orvosok azt mondták, hogy ha ősszel három hetet pihent volna, nem jutott volna idáig a dolog... Az operáció „természetesen” ismét felborította Zsolt felkészülését. Nem tudott ezúttal sem a többiekkel edzeni, és lemaradt a téli teremtornákról is. S hogy ne örüljön túl korán, rásérült a műtött combjára. így aztán az első tavaszi bajnoki mérkőzésig újfent külön edzett.- Tizennyolc éves koromban kerültem a Fradihoz, és addig soha, semmi komoly bajom nem volt - mesélte bossziísan Páling Zsolt. - Azóta azonban megszállt a balszerencse és az elmúlt idényben állandóan üldözött. A sérülés szépen gyógyult, és a vékonydongájú fiatalember szorgalmasan készült NB I-es mérkőzései számának gyarapítására. Szegeden már pályára lépett, igaz, akkor még csak a tartalékcsapatban. Aztán elkezdődött a Fradit sújtó példátlan tavaszi sérüléshullám, és Zsolt újból elfoglalhatta a helyét - a cserepadon. Beszélgetésünk idején még két forduló volt hátra a bajnokságból, és addig Páling tavaszi mérlege a következő volt: három becserélés, egy kezdés. Szerénykedve, de csak kiböki: úgy érzi, gyógyulása után ottfelejtették a kispadon. Pedig több bizalmat várt a szakvezetéstől. Persze, megértik Nyilasiékat, hiszen a két fontos alapozó időszakban nem volt a szemük előtt, no, meg sok sérülése is volt a szezonban. Saját játékát értékelve Zsolt elmondta, hogy véleménye szerint amikor egészségesen játszott, semmivel sem nyújtott gyengébb teljesítményt, mint társai. A csapat látványosnak cseppet sem mondható tavaszi szereplésének minősítését inkább az edzőkre bízta. Csupán annyit jegyzett meg: szerinte volt egy kis gond az erőnléttel. A Honvéd ellen nem sikerült nyerni, és ezután egyre görcsösebbé vált a csapat játéka. Jöttek sorra a kudarcok, és ez tovább fokozta a gör- csösséget. Egy olyan „kiszaladt” eredmény hiányzott a társaságnak, mint amilyen az MTK-VM debreceni 7-1-es győzelme volt. Zsolt szerint ez feloldotta volna a csapat feszültségét.- Bár a bajnoki cím elúszott, a Magyar Kupát mindenképpen meg kell nyernünk - vélekedett Páling Zsolt. -Nem lesz könnyű, akárki is lesz az ellenfél a döntőben (a Paks elleni párosmérkőzés lapzárta után dőltel-M.S.). Ha a Vác, akkor lesz mit törlesztenünk. És egyszer igazán nekünk is lehetne egy kis szerencsénk, mert ebben az idényben valahogy sikerült elkerülnie a Fradit. S ha már a kupánál tartottunk, nem kerülhettük meg a jövőt sem. Zsolt szerint ha a csapat együttmaradna, még sok szép eredménnyel örvendeztethetné meg a ferencvárosi szurkolók népes táborát. Ez a gárda képes bravúrokra, mint azt az emlékezetes Antwerp elleni kupamérkőzésen is bizonyította. Az őszi formával lehet keresnivalója a Fradinak a nemzetközi porondon, ám a tavaszival aligha. És önmagát is beleértve, javulni kell erőnlétileg, mert ez ma már döntő tényező. Sokak számára talán meglepetésként hat, hogy Páling Zsolt milyen poszton szeretne játszani. Ha nem zavarja sérülés, akkor afféle hátulról induló középpályásként képzeli el magát. Úgy érzi, ebben a szerepkörben nagyobb esélye van a csapatbakerüléséhez, mint jobbszélsőként. Civilként még a „szabad” emberek közé tartozik, nőtlen. Most fejezett be egy kétéves vendéglátóipari iskolát, és izgatottan várja, hogy mikor és mennyi időre kell bevonulnia katonának. Mi pedig várunk egy jó Fradit - és egy jó Pálingot. Margay Sándor
