Zöld Sasok (1990-2005)
1991 / 5. szám
ZÖLD SASOK 3 zett, csak saját felelősségére hagyhatta el a kórházat.- A zárófordulóban a Vasas meccsen már szóhoz jutottam, de elég rosszul ment. Kihagytam az elején két ziccert, utána csak szenvedtem. Le is cseréltek, a helyemre beállt Báder Jani nagyszerűen játszott, s csak úgy, mint az előző két mérkőzésen döntő érdemeket szerzett a győzelemben. A tél alapozást majdnem végigcsinálta, bár volt egy kisebb húzódása, emiatt nem is utazott a teremtornákra. S jött február 13-a, a rosszemlékű nap.- A Stuttgarter Kickersszel játszottunk edzőmeccset, és egy felugrás után az egyik németjátékos rámesett. Ártatlannak tűnt az eset, de azért kértem a cserét.- Fájdalmat éreztél?- Érdekes, hogy különösebben soha nem fájt. Egy hét múlva már külön edzéseket végeztem. Erre alaposan megduzzadt a térdem.- Mi volt a diagnózis? - lestem a papírokba.- Berkes doktor állapította meg, hogy keresztszalag-szaka- dásom van. Március 21-én műtötték, a combomból kivettek egy indarabkát, s azt ültették a sérült szalag helyére. Tíz nap fekvőgipsz a kórházban, utána járógipszet kaptam. Remélem, mire ezek a sorok megjelennek, már megszabadulok tőle.- Most hosszú pihenő következik?- Másfél hónapig gyógytornára kell járnom. Dukonnak és Pálingnak volt már hasonló sérülése, ők mondták, minden centiért meg kell küzdenem, hogy be tudjam hajlítani a térdem. Addig is ezt az időszakot a tanulmányainak szenteli, elsőéves hallgató a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Főiskola levelező tagozatán. A sikeres vizsgák érdekében kéz- és lábtörést szerettem volna kívánni, de rájöttem, ez most ízetlen tréfa lenne a részemről.- Tényleg hogy viseled a vizsgaidőszakot? - kérdeztem búcsúzóul a lépcsőházból visszaszólva.- A matek fog menni, inkább a többi tantárggyal lesz gondom. De féllábon is ki kellene bírnom. Nasz FOWYADTÉK mill NÉLKÜL Becsöngettem. Kisvártatva az újsütetű asszonyka, Henrietta nyitott ajtót. Félénken megkérdeztem, Zsolt itthon van-e, mosolyogva válaszolt - Hát hol lehetne? -, aztán kedvesen betessékelt a szobába. A fiatal férj az asztal fölé roskadva éppen komoly matekpéldák megoldásain törte a fejét.- Láthatod, nem töltöm tétlenül az időmet, készülök a vizsgáimra - csukta be jegyzeteit, és hellyel kínált. - A rendetlenséggel meg ne törődj, tudod, most pakoljuk össze a holminkat, hamarosan új lakásba költözünk. Megígértem neki, nem nézek tüzetesen körüL Sokkal inkább azért jöttem, hogy érdeklődjek az egészségi állapota felőL- Mi van veled mostanában? Az elmúlt hetekben csak egy „ apró” hírt hallottunk rólad, miszerint Te is megnősültél.- Igen, április 4-én volt az esküvőm.- Ezen a napon nem is olyan rég még a felszabadulást ünnepeltük.- Hát nálam ugye éppen fordított a helyzet. Persze, nehogy azt hidd, hogy sok újat hozott a házasélet. Henriettával már két és fél éve ismerjük egymást, ebből két éve együtt élünk.- Méltóképp elbúcsúztál a legényélettől?- A Fradi étteremben búcsúztattak a csapattársaim. A fiúk többsége az esküvőn is ott volt, az ünnepi vacsorát azonban szűk családi körben fogyasztottuk.- És nászúira mikor mentek?-A nászú tat egyelőre elhalasztottuk - bökött rá a begipszelt lábára. - De majd pótoljuk. • - Gyakran megfordulsz a pálya környékén?- kortyoltam bele az almalébe, amit az ifjú feleség tett elém.- Szinte minden nap itthon vagyok, csak néha megyek el sétálgatni, akkor persze legtöbbször a stadion felé vezet az utam. A meccseken természetesen kivétel nélkül mindig ott vagyok. Ha már segíteni nem tudok, legalább szurkolok, hogy mi nyerjük meg a bajnokságot.- Ezen a tavaszon már egyáltalán nem láthatunk a Fradiban?-Sajnos, nagyon úgy néz ki Ezt a sérülést már semmiképp nem heverem ki az idény végág. Közben odabicegett a szekrényig, különböző orvosi papírokat vett elő, hogy szakszerűen elmondhassa, mi a baja. Elmesélte, hogy már az őszi Volán elleni meccsen elkezdődött a kálváriája, ahol belekönyököltek a veséjébe. BevérEgy oldal ■ egy kérdés Mi a beceneve Fonnyadtnak? Gondolkodási idő, amíg a kedves olvasó a 11. oldalra ér... ii BEKÖTÖTTÉK" A GÓLSZERZŐ FEJÉT. A rosszmájúak egyből azt válaszolják, bizony, ennek a Keresztúrinak a fejébe szállt a dicsőség, a gyorsan jött sikerek miatt kissé elkapatta magát, aztán tessék, meg is lett az eredménye. De aki igazán ismeri őt, sejti, nem egészen erről van szó. Számára ez az év jól indult. Részt vett a válogatott keret idény előtti túráin. A Nehru Kupán nem is okozott csalódást, a csapat húzóemberei közé tartozott.- Ott mutatkoztál be a nemzeti tizenegyben. Gondolom, felemelő érzés volt címeres mezben hallgatni a himnuszt.- Először Kína ellen játszottam Mészöly Kálmán gárdájában, de az nem számított hivatalos nemzetek közötti találkozónak. Indiával azonban már „valódi” válogatott mérkőzést vívtunk. A magyar himnuszt nem hallgathattuk, ugyanis hiányzott az indiai szövetség lemezgyűjteményéből. Ezért jobbhiján a kezünket a szívünkre téve mindannyian elénekeltük. Szerintem így is szépre sikerült. Soha el nem feledhető élmény volt. A Nehru Kupáról hazatérve egy teljes hétig az Üllői úton készülődhetett társaival a tavasz feladataira, aztán újból csomagolhatott. Várta őt a forró dél-amerikai nyár.- Nagy megtiszteltetésnek vettem, hogy ismét a kerettel utazhattam, s pályára léphettem a világbajnoki ezüstérmes otthonában. Ettől függetlenül az az argentin meccs a telt ház és az eufórikus nézőtéri hangulat ellenére nem tartozik a legkellemesebb emlékeim köze. Nyomasztó egy kilencven perc volt. A védelem csak ívelgetett, a csatárok nem tudták elöl megtartani a labdát, mi, középpályások meg futkároztunk le-föí, alig avatkoztunk játékba. Ez alaposan megtépázta az önbizalmamat, úgy is mondhatnám, kicsit magam alá kerültem.- No, de azóta bőven lett volna időd, hogy feldolgozd magadban az eseményeket.- Az itthoni edzőmeccseken már össze is szedtem magam, rugdostam a gólokat is. Reménykedtem, hogy nem szorulok ki a kezdőcsapatból. Erre a nyitány előtt nem sokkal elkapott engem is az influenza. Egy hetet ki kellett hagynom, az UTE ellen csak a kispadra ülhettem le. Tatabányán már kezdő voltam, de a második félidő derekán úgy a lábfejemre léptek, hogy jnhü- velygyulladást kaptam. Újabb három nap pihenő. A következő két meccsen is csereként jutottam szóhoz. Az az igazság, hogy nem tudtam igazán átekba lendülni. Ha meg ott a ehetőség, már túlságosan is fűt a bizonyítási vágy. Egyszerűen beremeg a lábam a gólhelyzeteknél. Nem is tudom, mi lett volna, ha nem megy be az a fejes a Siófok ellen. De bement. S ez nagymértékben hozzájárulhat ahhoz, hogy végre elmozduljon az átmeneti holtpontról. Ja, és még valami segítheti ebben. Keresztúri András április 14-én tartotta az esküvőjét. Ahogy mondani szokás, bekötötték a fejét. Talán így jobban tud majd vigyázni rá, mert ez a fej eddig is sokszor megvillant már, ezután is szükség lehet róla bepattanó gólokra. Naszály György HAz Antwerpen elleni idegenbeli UEFA-kupa mérkőzésen a sérült Bánki Dodó helyén az akkor még tulajdonképpen zöldfülűnek számító Keresztúri András vonulhatott ki apályára a Fradi kezdőcsapatában. Majd kilencven perc elteltével, a hármas sípszót követően egyesek szerint euró- paklasszisként jött le onnan.- Minden ember más szempontból ítél meg egy játékost, egy meccsből különben sem lehet messzemenő következtetéseket levonni. Persze, nagyon jólesett, hogy klasszisnak tituláltak, de tudom, még korántsem vagyok az - mondja a középpályás, aki tavaly ősszel üstökösként tűnt fel az utóbbi időben meglehetősen csillagszegény labdarúgásunkban. Eleinte, akárcsak az említett égitest, minden a legnagyobb rendben ment a maga utján. A soron következő bajnoki mérkőzésen éppen Keresztúri bólintotta a pécsiek hálójába a győztes gólt. Kisvártatva meghívót kapott Mészöly Kálmántól a válogatott keretbe, s mintegy igazolva a szövetségi kapitány merész döntését, a bajnoki idény hátralévő részében is kifejezetten jól [átszőtt, sorsdöntő találatok fűződtek a nevéhez. Idén azonban az üstökös fénycsóvája mintha kissé ha- loványabban világítana, néha csak alig pislákol egy keveset. A tavaszi meccseken többnyire enerváltan mozgott, nem nagyon találta a helyét a pályán. A Siófok elleni fejese ugyan két pontot ért, de az addigi produkciójára sem lehet különösebben büszke. Pedig biztosan nem felejtett el futballozni. Akkor meg vajon mi történhetett, hogy még megközelítőleg sem tudja hozni a formáját?
