Zöld Sasok (1990-2005)

1991 / 5. szám

FRADI FUTBALL LAP az Üllői úti mérkőzések törzsszurkoléinak VÁC-VOLÁN-VIDEOTON-VESZPRÉM NÉGYBŐL • NÉGY GYŐZELEM? Keller József Limperger Zsolt Tízet tippeltek Ellenfélként sorrendben négy V- betűs csapat következik... Négy ferecvárosi játékost arról kérdeztünk, hogy a Fradi szerin­tük hány gólt, szerez ezeken a meccseken? Érdekes, hogy úgy vélekedtek: a négyből az egyiken kijön a góllövő forma, vagyis több góllal győzünk - míg a másik há­rom nehéz csatában 1-2 gólos győzelmet hozhat. Hogy össze­sen hány gólt tippeltek? Úgy nyol- cat-tízet... Páling Zsolt Szenes Sándor KAPUSOK A RANGADÓRÓL Balogh Tamás: Reális eredmény született- Tudtam, hogy nagy csata lesz, s nem is csalódtam. A mérkőzés előtt nagyon izgultam, de ezzel az érzés­sel nem voltam egyedül. Ideges volt mindenki, de azt hiszem ez is a ter­mészetes. A kezdésre azonban le­higgadtam, ugyanúgy mint a többi­ek. Tudta mindenki, ideges légkör­ben könnyebben jön a bukás. Ami a játékot illeti, véleményem szerint az első félidőben jobbak voltunk s mi kezdeményeztünk többet. Eb­ben az időszakban csak ritkán kel­lett közbeavatkoznom, s ha kellett, akkor sem volt túl nehéz dolgom. Szünet után aztán annál több lett a •gondom. Ez a játékrész már inkább az ellenfélé volt. Ebben az időszak­ban már lényegesen nagyobb forga­lom zajlott a mi térfelünkön, s ami a legszomorúbb az egyenlítő gól is megszületett. Végül is igazságos eredmény született. Más kérdés, hogy én azt hittem, itthon marad a két pont. Biztos voltam a győzelem­ben. Egy ilyen rangadón nem rossz eredmény a döntetlen sem, én még­is nagyon sajnálom, hogy nem sike­rült megajándékoznunk nagyszerű szurkolótáborunkat egy parádés győzelemmel. Tudom, ők ezt vár­ták tőlünk, s talán egy kicsit csaló­dottan távoztak. Nagy meccs volt. presztízs összecsapás, hiszen ki ál­lítsa meg a bajnokságra törő Hon­védőt, ha nem mi. A bajnokság vi­szont nem itt dőlt el. Még lehet bár­mi... Józsa Miklós Kemény küzde­lem folyt- Hogy milyen volt a mérkőzés az én szemszögemből? Az újból? Kívülről? Nos, nagy volt a tét s ez rányomta bélyegét a játékra. Lát­szott, hogy mindkét csapat meg akaija mutatni, bizonyítani, hogy most ő a jobb. Jó meccs volt, hajtós, izgalmas, küzdelmes, akadtak hely­zetek itt is, ott is. Mindkét együttes­nek voltak olyan periódusai, amikor akár a maga javára fordíthatta vol­na a mérkőzés sorsát, de a döntő pillanatokban egyik fél sem élt le­hetőségeivel. Hogy miért nem győztünk? Úgy érzem a végére mi jobban elfáradtunk, mint a Hon­véd. A mérkőzés hajrája egyértel­műen a vendégeké volt, bizonyítja ezt, hogy ebben az időben Balogh- nak nem egy nagy védésére szükség volt, hogy elkerüljük a gólt, szeren­csére a kapusunknak helyén volt a szíve. Az eredménnyel azt hiszem mindkét fél elégedett lehet, termé­szetesen elsősorban a kispestiek, hi­szen ők itt az Üllői úton szereztek egy nagyon fontos pontot, ráadásul előnyük is megmaradt velünk szem­ben. De a neheze még hátra van mindkét társaságnak, nekünk is, a Honvédnak is sorsdöntő összecsa­pásai következnek. Talán mellet­tünk az szól, hogy a hátralévő ran­gadókat jórészt itthon játszuk. Szeiler József Ha az a fejes be­megy...- Véleményem szerint az első félidőben valamivel jobban játszot­tunk, mint a Honvéd. Lélektanilag fontos vezetést szereztünk s az első játékrészben a mi kezünkben volt az irányítás. Az ellenfélnek ebben az időszakban nem csupán helyzet­re, de még egy valamirevaló lövésre sem futotta. Megvallom, mindez számomra a meglepetés erejével hatott, hiszen eddigi teljesítménye alapján azt hittem még az Üllői úton is életveszélyesek a Honvéd támadói. Az első félidőben eldönt- hettük volna a két pont sorsát, csak egy kis szerencse kellett volna hoz­zá. Csak annyi, hogy 1-0-nál be­menjen Limpi fejese. Külön pech, hogy a már kapuba tartó labdát egy ember a kapu torkából kifejelje. Ha két góllal vezetünk, ezt a vendégek nem tudják behozni. Annak ellené­re sem, hogy a második félidőben több játékosnál is kiütköztek azok az erőnlétbeli hiányosságok, ame­lyek az elmúlt hetek sérüléseiből, betegségeiből adódtak. A Honvéd persze kapott a lehe­tőségen. Amikor érezte, hogy lany­hulnak a Fradi rohamai, rögtön át­vette a kezdeményezést s fölénk ke­rekedett. Most már nem egy helyze­tet kidolgozott, hál istennek csak egyet tudott kihasználni. Ami a kol­légák teljesítményeit illeti; igazán sok dolga egyik kapusnak sem volt, de így is akadtak bravúrjaik. Mint rangadókon ez szokás. V. S. Egy oldal - egy kérdés Keller József mi­kor szerepelt elő­ször a válogatott­ban? Gondolkodási idő, amíg a kedves olva­só a 11. oldalra ér...

Next

/
Thumbnails
Contents