Zalamegyei Ujság, 1944. október-novemberr (27. évfolyam, 223-252. szám)

1944-11-06 / 250. szám

ZALAMEGYE1 ÚJSÁG 1944. november 6» Ma ff var hősök a legnehezebb szovjet tankok viharában Mikor benvítok. a betegszobában hárman beszélgetnek. A sarokban X. főhadnagy. Mingyárt itt fesz a rádió — m ndják ör­vendezve. Mindhárman sebesültek, vagy már talán lábadozók, rájuk fér egy kis szórako­zás. A Tiszántúl harcaiból kerültek ide. A aj- jon mit éltek át. mi van mögöttük? Fai csak egv egészen kis részt láttam, eg\ szűk sávban, a dolgokból — próbálja el­hárítani az érdeklődést szerényen a főhadnagy. Lassan aztán mégiscsak megered köztük a szó. Csak egv szűk sáv?... De hiszen min­ien érdekel, minden magyar ember beszá­molója, minden négyzetméternek a törtévé é. — Merre voltatok? — Magvarbánhegyeden ál’tunk. Battouyá- tól északra. Orosházától délkeletre. Megfigyel­ték. hogy harckocsik gyülekeznek ezredünk védőállása előtt, a tanyákban. Nagyon »stram« védőállás voll, bárom község lakossága dol­gozott rajta, az egész környéken ez lehcte't a legjobb. Az emberek mellig beásva, tü/e'ő- állások teljesen kiépítve, az előtér körülbelül 3—400 méterig mindenütt letarolva. GYÜLEKEZIK AZ ELLENSÉG Ázna]) reggel figyelték meir a harckocsi- gyülekezést. Az orosz már előbb is többször ki se r létezett erőszakos felderítéssel, nagyobb erőkkel is, eredményt azonban nem ért el. Nemsokára gépkocsin szál'ított gyalogságot ész­leltek. V csapatok kérték a tüzérségünk tiizét. Sajnos, ez a fegyver sem tudta a jelzett gyü­lekezést komolyan zavarni, a felvonulás nvu- godtan folyt. Én ezred-segédtiszt voltam. — Ilogy folyt le a támadás? — Azon a csütörtökön kora reggel az egyik zászlóalj jelentette, hogy eiy küzdő szá­zad körletén harckocsikkal hetört az ellenség. Később más hely jelentette ugyanezt. A tá­madás hamarosan túlhaladta a zászlóaljpa­rancsnokok harcközpont járnak vonalát az ellen­ség és a mi vonalunk közt. Aztán elérte a — Hány tank támadhatott? — A községbe körülbelül hat-nyolc harc­kocsi tiport he. — mondja a főhadnagy és átveszi az uzsonnájához behozott szép sárga asemlyét. Megropogtatja, félreteszi. A rádiós ember is beállít, kezeli a szerelést. Közben tovább folyik az interjú. — Szóval hat-nvolc harckocsi egyenesen a községnek tartott. A többi a község melletti kukoricatáblák közt hatolt előre. Magam is láttam három »T 34«-et és a Nimródhoz ha­sonló kísérőkét, közvetlenül a műót mellett. OROSZ LÖVÉSZEK A »T 34« TETEJÉN — És a gyalogság? A gyalogság ellepte a harckocsik fedél- setét is, a tornyok körül orosz lövészek ku­porogtak. mindegyik páncélos hozhatott vagy ■yolc-kilenc embert a hátán. Saját embereink igyekeztek őket gyalogsági fegyverrel harc­képtelenné tenni. Részben sikerült is. — \ olt páncéltörőtök? — Volt. De nem tudom, mennyit lőttek ki, mert más irányba szorul talk a löveggel, úgyhogy többé nem találkoztunk velük. Az ezred ugyanis két irányban szétnyílt, az egyik vesz a műúttól északra, a másik délre. A túl­erő ellenére szépen harcoltunk; volt zászló­si], amely még a délelőtti órákban is tartotta állását. — S azután? — Mikor túlhaladták a gyalogságot, az egyes csoportoknak harca indult meg a harc- lÉocsiövezctekhen. Közben orosz repülők dol­goztak, igen erősen, bombákkal és alacsony­támadással. Főleg a vonntrészeket támadták, iáméi vek a műúfi s a többi utakon haladtak. A rádió szép, hatalmas készülék, már zümmög. — .Milyen gyorsan jöttek a tankok? Négy-öt kilométer lehetett a sebessé­gük. Saját harckocsit ezen a sávon nem lát­tam. Embereink meglapultak a kukoricásban és kézigránáttal próbálkoztak a páncélosok el­len. Az orosz harckocsik' általában nem nagyon törekedtek küzdelemre, inkái)!» térnyerést akar­tak az ál láthatatlan kukoricás terepen. Az ál­talános igyekezetük az volt, hogy előre, előre. Persze, aho1 esonorto. u áü vagv gépeket láttak, ott megálltak és próbálták leküzdeni a miein­ket. A főhadnagy egyetlen szót: sem szól a sebesüléséről. Aztán visszahúzódtunk Orosháza felé — mondta még és eltűnődve teszi hozzá: — Hőstett akadt oft ezer, egyéni bátorság­ban nem volt hiánv! A beszámolónak' veire. Ellentámadásaink­ról a főhadnagy már csak a kórházban értesült. Látogató érkezik. \ rádióban pedig fel­hangzik a szünetjel és utána: — Kedves hall­gatóink. híreket mondunk . . . Honvéd tudósító osztály* *JlprófíiréeÍéMelt — o — Az üzlet, az ipar és a mai kereskedelmi élet lelke a hirdetés Hirdesse minden el­adni-. vagv vennivalójáf a Zalamrgvei Új­ságban. Minden szó 8 fiH黕 \ vastag betű duplán számít. A -'Cím a kivt'i.•,>,.< feladott hirde­tések kezelési díin nO fillér. Egv menekült család kér használatra, vagy megvételre, jó állapotban lévő taka r életű r- hrlvet. Cí m: Aranvosi. Kölcsei-utca 13. **ám. Téli almát a termelőnél vásároljon (P. 1.50-tőL Kinizsi-utca 1ö. EVs-ráF-é1" .Tókai-ni'\áF'n lévő oegyszo­bás, modern lakásomat, lehe'-ő’eg a város köz- pontiában, kisebbel is. Cím a kiadóban. Mfndenoslánvt vagv bejárónőt keresek azonnalra. Kossuth u. 1. Burgondi répa eladó Rácsányi-u. 23. Eladó 2 darab Ő00 légköbméteres samott- kálvha Érdeklődni Munkácsy-utoa 2. Rendes úrilánv szép szobát kaphat. Cím a kiadóban. Háromsrnhás udvari lakásomat, nagy kert­tel, a város közepén, elcserélném ugyancsak a város belterületén lévő 2 szobás, lehetőleg k'erte= lakással Cím a kiadóban. Egv új. telepes Super Philips rádió, be­vonulás miatt, olcsón eladó a felsőbagodi is­kolában. TTázvezc (őu ő«nek aj ánlkozik pl eb án i ára. vagv egyedülálló úrhoz, kitűnő főző. takaré­kosan beosztó, mindenben megfelelő nő. Oláh Gizella. Pacsa. Kas/ter gyógy szer11 ár megbízható takarító­nőt keres azonnali belépésre. Trágya eladó. Bethlen-utca 11­Eladó egv jól fejlett fiatal bécsikék ke­verék baknvúl. Arany .Tános-utca 14. ZALAMEGYEI ÚJSÁG Politikai napilap Készült a Zrínyi Nyomdaipar Rt. gépein, Zalaegerszeg, Széchenyi-tér 4. Nyomdabérlő: GAAL ISTVÁN UVEGHINTÖ írta : LEGÉNY ELEMÉR furcsa körözéssel, pcrceg\e csapott le rám a laz. A fejem — úgy éreztem — hatalmas rózsaszínű gömbbé dagad és a huss éti süte- menysütés különféle illatai, mint színes, tá­guló és szűkülő karikák ugráltak a paplano­mon Hangosan vitatkoztam íiarrich barátom- mal. Szigorúan számon kértem tőié az erdő csodáit. De azt, hogy a télikabátomat hol vették el, még iázas fél lebeszéléseimben sem tudta meg tőlem édesapám, akinek arcát min­dig magam fölött láttam. ­Csupán néhány napig gyötört a híz. Aztán valószínűt len ül boldog idő oviit föléin. Aa apám, az én szép, fekete sudár bajuszos édes­apám. mindig mellettem maradt. A rút hi­vatal és a kiküldetések végre elveszítették őt, enyém lett egészen . .. Boldog mesemondás és játék volt az éle­tem. Édesapám arcán nem fogyott el a mosoly» Széles liuszárkardol hozott, amelyen éppen olyan ragyogó arany bojt volt, mint a Snós lőhadnagyén, aki apám legjobb barátja volt..» Az alkonyotokat most is kedvenc abla­kom mélyedésében töltöttem. A Püspökkert fölött mindig szebb lett az ég. Tele volt aggatva a legpompásabb színek lobogóival. — Apám! Édesapám! — kiáltottam át egyik délután a dolgozószobába hirtelen és türelmetlenül, hiszen boldog kényura voltam a háznak, csak a Háry doktor délelőtti látoga­tását engedtem volna el, aki valami maró folyadékba mártott vattagyöngyöleget dugott a torkomba és alaposan összeégette. Ez rossz volt. Könnyes fájdalmat okozott. Csak apám könyörgésére tűrtem el. Ez a nagy bajuszos ember olyan szépen tudott kérni... Szó lí. fásomra édesapám nyomban a hátam mögött termett. Kimutattam az ablakon. Apám, hát mondd meg, mi ez?... Az utca közepén térdig ezüstös fekete lepelbe takart fekete lovak vontak eg\ gyö­nyörű, ezüsttel díszített üveghhrtót. Eg\ szép,, címeres emelvényen, panaszos nézésű, sápadt- arcú Legényke ült. Se a keze. se a iába nem látszott. A fejére, le a füléig, fehér ezüstrojtos csákó nehezedett. Megigézve, buzgó részvéttel néz etn a moz­dulatlan, letakart emberkét azzal a viaszosán sápadt arcával,, szomorú szemeivel. — Apám. mondd, mi ez? — sürgettem a \ álaszt. — Temetés ez, édes fiam — elvezetett az ablaktól. — Fáj a halál, édesapám? — szenvedé­lyesen néztem fel reá. A keze mintha megáldani szeretett volna,, fejemre símuit — a halál nem fáj fiam, a ha­lott nem szenved ... Megdöbbenten hallgattam el. Sokáig hord­tam lelkemben a sebet, hogy az apám akkor hazudott nekem. Annak a szörnyű mozdulat­lanságra kényszerítőit legény kének gyötrelme tovább rezgeti bennem. Pillanatnyi nyuga­lomra képtelen gyerektestem átérezte. hogy rettentő valami lehet váltig fekete lepelve csa­varba, mozdulatlanul ülni. Csak sokkal később jöttem rá. hogy akit én halottnak néztem, az a magasan ülő, sápadt - arcú fiú, az a kocsis volt szegény és én job­ban megsajnáltam, mintha igazi halott lett volna.... (Vége.) lorjros, C i pőtalp jegy nélküli megérkezett Kapható KISS bőr­kereskedésben — Zalaegerszeg

Next

/
Thumbnails
Contents