Zalamegyei Ujság, 1944. július-szeptember (27. évfolyam, 146-222. szám)

1944-07-22 / 164. szám

A RA 20 FILLÉR. XXVII. évfolyam, 164. v/áui. t«44. július 22., SZOMBAT. / Előfizetés egy hóra 3.40, negyedévre 9.80 P. Politikai napilap. Hirdetések díjszabás* szerint. Felelős szerkesztő: SZAKÁL FERENC.---------"--------------­Sz erkesztőség és kiadóhivatal: i Zalaegerszeg, Széchenyi-tér 4. Telefon: 128, Gondolatok a hatalom átvételéről *•' l r A napokban az egyik üzletben jól hall­ható hangon bejelentette az egyik pártjelvényt viselő politizálgató: e héten átvesszük a ha­talmat ! Szavában sokat sejtő titkok, biztos tudat, sok-sok fenyegetés és liataloni utáni sóvárgás csillogott. A kijelentés nem volt új­ság előttem, hiszen az utóbbi időben a világ­ban több helyen játszódtak le események és mivel a magyar belpolitika mindig szorosan függvénye volt az európai politikának, valami mérgezés alapján, maga az új próféta szintén megérezte, iiogv valamit tenni kell a hatalom átvétele érdekében. Hitler ellen merényletet követtek el. Miért? Mert egy másik jelenték­telen csoport megsokalta Hitler uralmát, egyéb tehetség hijján ilyen, eléggé el nem ítélhető, eszközzel igyekezett átvenni azt. Hogy aztán ezzel a zűrzavarral országukat forradalomba, bomlásba zavarták vobia, az őket nem érde­kelte, csak egy: a Irataimat mindenáron meg­szerezni. Valahogy ezt éreztem ki a zalaeger­szegi hatalomra vágyó emberkének a szavából is, akinek sem tudása, sem bölcsessége, sem akaratereje, sem egyéb rátermettsége nincsen meg az ország vezetésére, csak éppen hata­lomra vágyása. Sajnos, kortünet ez, mert egy re többen vannak, akik vezérnek vélik magukat, b akik egyes pártok kebelébe csupán azért tartoznak, hogy a hatalom-átvétel pillanatá­ban lehetőleg olyan pozíciót biztosíthassanak, ahol kevés a munka, semmi felelősség, die annál nagyobb a hatalom. Ne higyje senki, hogy kizárólag arról az emberről kívánok be­szélni, aki egy üzletet szemelt ki. hogy a hatalom átvételét bejelentse, persze nem gon­dolva annak következményeire és az ezzel járó súlyos feladatokkal, nem, ma minden párt­ban vámnak liatalom után áhítozó, politizál- gatók, akik azt hiszik magukról, hogy ők po­litikusok, pedig egyedül és kizárólag hatalom- hajhászók, akiknek a valódi politikához semmi közük nincsen, ahhoz nem is értenek, sőt azt szellemi képességeikkel sem foghatják fel. Ugv tudom, az egyik pártban már el is rendezték, már zalaegerszegi viszonyokat illetően, hogy ki lesz a főispán, ki lesz az alispán, ki lesz ez, vagy amaz. Kétségbe esik az ember ekkora felelőt fenségen, s őszintén megírom: hogy szinte napról-napra jobban érik berniem a meggyő­ződés, hogy az új Mohács elkerülhetetlen. S mindez miért, mert nem az országot, a nem­zetet akarjuk átmenteni minden eszközzel a jobb jövőbe, hanem a hatalomra vágyakozók elérkezettnek látják a pillanatot a hatalom megszerzésére. Valahogy — fáj az összeha­sonlítás és a felidézés — nagyon hasonlít egye- j sek tülekedése a múlt világháború végén le- \ játszódó eseményekhez, amikor Károlyi Mi- j hály hatalom utáni sóvárgásával vágóhídra és ■ megsemmisülésbe vitte az országot. Hiszen köz- j [tudomáséi, hogy Károlyit a hatalom átjátszó- j kor nem az vezette, hogy az országot meg- j mentse, hanem, hogy a hatalmat átvegye. Va- j lamikor Tiszával indultak el a politikai pá- 1 lyán, de míg Tisza hatalmas politikai elme, addig Károlyi selejtes képzettséggel és főleg korlátolt emberi képességgel megáldott egyén volt. Az összefüggés tehát kézenfekvő. Károlyi nem nézhette sokáig, hogy Tisza irányítsa a magyar életet, ugyanakkor ő szerepet sem vi­liét abban. A hataiomrav ágyás ördöge nem hagyhatta békén és olyan körökhöz csatlako­zott, amelyek viszont az ő személyét kizárólag ugródeszkának használták fel és egyetlen pil­lanatig sem vették komolyan Károlyi Mihályt- Károlyi azonban hatalomra tört és nem ér­dekeli az ország pusztulása. — Valahogy sok Bresztlitovszknál kemény elhárító csatákat vívnak a magyar csapatok Hat óra alatt felgöngyölítették a német összeeskü­vést — Az elmúlt éjjel sehol sem hullott bomba Magyarország területére — Koiso tábornok alakí­totta meg az új japán kormányt — Tozso kimaradt a kabinetből — Nagy repülőtámadás az inváziós hajók ellen — 32 éves volt a kivégzett Staufenberg ezredes, aki merényletet tervezett Hitler ellen A Magyar Távirati Iroda közli a honvéd- vezérkar főnökének legújabb hadijelentését. A Kárpátok előterében harcoló magyar honvédek derekasan megálltak a helyüket. A Breszlilovszkjiál harebavetett magyar csapatok igen kemény elhárító harcokat vívnak az el­lenséggel. Itt különösen kitüntette magát a második huszárezred ősi hagyományaihoz hu egységei. Az elmúlt hét folyamán 16 angolszász re­pülőgépet lőttek le Magyarország légiíerében [a miagyar és a velük szövete-.gess német va­dászok. BUDAPEST. Tegnap a kéíső esti órákban egyes ellen­séges gépek széles kiterjedésben, délről észak felé, átrepülték iaz ország légiterét. Feltehető, hogy ugyanezek a gépek a berepüléssel azonos útvonalon ma a kora hajnali órákban repül­tek vissza. E közben többszáz grfpből álló kötelék jobbszárnya érintette pz ország nyu­gati határát és bombatámadást intéziett ha­jtanainkon kívül fekvő városok ellen. Bom­bázásról, károkról, jelentés nem érkezett. A vadászok az át repül est hatásosan zavarták. BERLIN. Német hivatalos helyen a Hitler elleni merénylettel kapcsolatosan közlik, hogy az ösz- szeesküvés teljes felgöngyölítése mindössze hat órát vett igénybe, mégpedig úgy, hogy a csa­patkötelékekben mindössze a bűnösök vére folyt, több egy csepp sem. Ami igazolja, hogy mindössze egy kis csoport akciója volt. A csütörtök délben kivégzett 32 éves gróf Staufenberg, aid a merényletet elkövette, egye­dül helyezte el a Führer közvetlen közelében a robbanóbombát. A merénylet után néhány órával később megtalált okiratok igazolják, hogy az összeesküvés szereplői szoros össze­köttetésben állottak az egyik ellenséges hata­lommal. Az összeesküvők kivégzésük előtt meg­erősítették és érdekes adatokkal egészítették ezt ki. Az összeesküvők csoportja mögött né­hány szolgálaton kívül helyezett tábor­nok volt. Az ellenséges hatalom már hosszabb ideje felvette az érintkezést ezekkel a tábor­nokokkal, akik több évvel a háború kitörése lelőtt már a legkisebb szerepet sem játúszottak a német véderőben. Ezek a tábornokok a tar- talékhadseregben fontos szerepet betöltő tisz­tekkel szövetkeztek. Egyik sem harcolt sem előtte, sem most az arcvonalon. Ezt a tényt német katonai körökben egyaránt nyomatéko­san hangsúlyozzák. Valamennyi arcvonalról rengeteg napiparancs érkezett, amely kifeje­zésre juttatja, hogy a küzdő arcvonalon a merénylet híre a tántoríthatatlan küzdelem legjobb biztosítéka. Ehhez járul még a Füh- rerhez intézett szerencsekívéuiatok. Mese!égé­< ez detfcen állapítják meg, hogy Himmler szemé­lyében olyan férfi került a tartalék hadsereg élére, aki tanúbizonyságát adta, hogy a ieg- jobb biztosíték arra, hogy sikerül az egész nemzetet a győzelem kivívása érdekében biz­tosítani. Az áruló klikk bizonyos bú-szolgálati szer­vezettel is rendelkezett. Megkísérelték, hogy ezek a hírszolgálati szervezetek parancsot ad­janak az arcvonal mögött és az arcvonalon egyaránt. Ezekben a parancsokban valamennyi felvevő helyen felismerték a nyílt árulást és nem hajtották végre a parancsot. Himmler, Görnig és Dönitz nyilatkozataik adása idején (Folytatása a 4. oldalon.) tünet van most is a magyar Közéletben, vala­hogy most is nagyobb a tülekedés a* hatalom felé, mint a meggyőződéses segíteniakarás. Pe­dig gondoljunk csak vissza a forradalomra, amely először azokat seperte el, akik azt el­indították. Uraim! Hataíomratörtetők és ha­talom átvételére törekvő Urak! Tartsunk egy pillanatig lelkiismeretv izsgálatot: vájjon a nemzet jövőjét akarják biztosítani, vagy pe­dig a maguk kis sikerét? Hol van a kettő között az arány? Ne feledjük el. hogy a nem­zet nem az egyén boldogulásáért van, hanem az egyénnek kell szolgálni a nemzet előme­netelét. Ne tévesszük össze a célt az eszköz­| zeí, mert ennek beláthatatlan következményei lesznek. Szabad magyar gondolat vezetett mindig, irtózom a diktatórikus vezetéstől, de mégis azt mondom, tegyük félre szempontjainkat és szüntessük meg már a pártok külön műkö­dését. Az ege.«; ország akarja ezt, hát miért késlekedünk? Csak nem a gyengeségünk jele? Látni akarjuk és hallani kívánjuk az egyéni érdekből hatalomra törekvők elleni ökölcsa­pásokat, mert nem számít néhány ember, ha az egész nemzetet megmentjük. Pedig ez a fontos és senki más! (sz)

Next

/
Thumbnails
Contents