Zalamegyei Ujság, 1944. július-szeptember (27. évfolyam, 146-222. szám)
1944-07-15 / 158. szám
ZALAMEGYEI ÚJSÁG 1944. juiűu 15. Légiriadókor menjünk t A hazánkban eddig lezajlott légitamádá- ®ok tapasztalatai azlt mutatják, hogy az áldozatok tömege azokból adódik, alak a légiriadó jelliangzása után jiem veszik: igénybe az óvóhelyet. Rossz, mérnök által felül nem vizsgált óvóhelyen tartózkodtak, vagy már későn határozták el rpagukat az óvóhely igénybevételére. Az áldozatoknak 25 százaléka a kíváncsiakból kerül ki. Azokból, akik vagy legény- Icedésből. ' agy azért maradinak az utcán, kertekben, ablakokban, hogy jól értesültek, hírszerzők legyenek. / Másik 25 százaléka azokból kerül ki, akik fcapuk alá és olyan helyekre menekülnek, melyek védelmet nem nyújtanak, vagy akik fejvesztetten szaladgálnak. További 25 százalék olyanokból adódik, lakik a bombasujtott házban, vagy azzal szomszédos épületekben tartózkodtak és nem vették igénybe az óvóhelyet. Végül 25 százaléka telitalálat következtében halt meg. Esetleg kellőleg alá nem támasztott. tehát mérnök által felül nem vizsgált pinceóvóhelyeken tartózkodtak. Utóbbi esetekben a ház omladéka törte át az óvóhely födémet és temette be az embereket. Fentiekből látjuk, hogy az áldozatok 75 százaléka megmenthető lemre, hit az emberek, fegyelmezettek lennének és nem lennének kíváncsiak, könnyelműek, hanem az óvóhelyen töltenénk a veszélyes időt. Ha jól kiépített, vagy megerősített óvóhelyről gondoskodnánk és meglévő óvóhelyünket építészmérnökkel felülvizsgáltatnánk . A telitalálatokat figyelembe véve a fent- említett 25 százalékos veszteség lecsökkenthető lenne 10 százalékra, esetleg 5 százalékra. vagy még kevesebbre, ha mindenütt jó óvóhelyek állnának rendelkezésre. Ennek legmarkánsabb bizonyítéka egyik gyártelepünk bombázásának esete, ahol több- száz alkalmazott ‘közül mindössze 38 ember vesztette életét. Az óvóhelyek kiválóak voltak, az emberek pedig fegyelmezettek, ennek volt köszönhető, hogy a súlyos támadás ellenére a legminimálisabb veszteség állt elő. Ezzel szemben az egyik városunkat ért támadás alkalmával többszáz ember vesztette életét azért, mert az óvóhelyek gyengék voltak. Ezeket az omLadékok temették be. A veszteségek nagysága, illetve annak növekedő százaléka természetesen más egyéb körülményektől is függ. Emelkedlietik a veszteségek száma telitalálat esetén ott. ahol kevés óvóhely van és ezekben tömegek vannak összezsúfolva stb., Btb. A védelmei minden viszonyok között a föld alatt keli keresnünk, mert a térszínt felelt már a légnyomás magja is elegendő ahhoz, hogy az ott tartózkodó tüdőrepedéssel azonnal megeseti eg vizes. Ezekben átfázásokkal számolni kell. Akinek v iszont gy enge, könnyen beomló, rossz pince óvóhelye van, annak helyeseld:/ fedett árokóvóhelyet készíteni, azt azután nemcsak jól befedni, de az árok alját és oldalát deszkaanyaggal, vagy vessző fonattal bélelni kell. hogy a föld nedvességét testünk át ne vegye. Hogy egy esetleges házbeomlás alkalmával az óvóhelyen betemetteket gyorsan ki lehessen menteni, célszerű a vészkijárat helyét a házon és az úttesten (körülbelül az úttest közepéig) nyíllal megjelölni. Fehérre meszelt házon piros, vagy sötét, sötétszínű házon fehér festékkel. A teljesen nyitott árokóvóhely veszedelme, hogy a légnyomás a benttartózkodŐfcat — ha az nem elég mély és a bentlévők nem húzódnak jól le -— kiveti az árokból. De veszélyes azért is, mert a szertehulló repeszek és gyújtó- hasábok berepülhetnek a nyitott árokóvóhelyre. Erdő, mező. vízmosás, széles patakok medre stb. védelemre egyáltalán nem alkalmasak. Ezeknél többet er valamely ház padlójára végigfeküdni, vagy ház hijján. veszély esetén, egy' gödörbe, száraz árokba feküdni, úgy. hogy a fej se legyen leint. Vasúti utazás alkalmával, ha az utasokat kiszállítják a vasúti kocsikból, a síntől távol szét kell széledül. Vetések barázdáit ki kell keresni, fadarabbal gyorsan gödröt ásni és ha a gépek közelednek, azokba befeküdni. Ezek végveszélyben igénybevett v édekezési módok. Betegeknek a pinceóvóhelyem fekvőhelyet kell előkészíteni. Riadó esetében jól betakarva le keli vinni. Súlyos beteget, akit szállítani nem lehet, a szobában ágyban leéli hagyni, mert a leszállítással esetleg még többet árthatunk, mintha fent őrizzük. Ilyen esetben az orvosi vélemény dönt. Fentieket szívleljük meg, életünket ne kockáztassuk, hanem: légiriadókor menjünk óvóhelyre! TÖRSEÖK KAROLY Vidéki viszonylatban, ahol főleg földszintes és egyemeletes házak varrnak, sok szó esik arról, hogy mi jobb: a földszintes ház pince- ióvóhelye, avagy a kartben épített árokóvóhely? Telitalálat esetében tel jesen mindegy, hogy |az a ház óvóhelyén, avagy az árokóvóhelyen ér bennünket. Mindkét esetben beoml ássál kelí számolni. Védettség szempontjából azonban feltétlenül a pinceóvóhely nyújt jobb és több védelmet, ha az jól ki van építve, vagy meg van erősítve. Elsősorban repeszhatás, gyújtó- bomba, légnyomás és aknahatás ellen jobban véd, mint a fedett árokóvóhely. Egészségi szempontból pedig összehasonlíthatatlanul jobb mint az árokóvóhely, amely nedves, nyirkos, Okos, előrelátó kereskedő jól tudja, hogy jövőjét szolgálja ha most is hirdeti cégét v Hirdessen a Zalamegyei Újságban A sósperec Árpád-utcának hívták azt az utcát, amelyen házunk szám táblája függött negyedszázaddal ezelőtt & a ház, ahol a gy ermekkorom évei teltek, a városkát kettészelő Séd-patak északi partján, párhuzamosan nyúLott el, olyan lustán, mint a part, amely pedig hol iskolapadul. hol meg csatatérül szolgált a környék gyerekeinek, köztük nekem is, a szerint, hogy iskola, Mit, vagy éppen háborúsdit játszottunk. A patakparti úton tilos v olt a kocsiközlekedés, az Árpád-utcában meg libánál nagyobb jószág csak nagy ritkán tette be a lábát s így ezen a szigeten a Nagy Pista, Szabó Lajo3, Klári, Sári, meg a többiek, egy külön világot éltünk. akiknél íratlan szabály volt, hogy eayflc sem hívott vendéget az utcába s ha véletlenül betévedt, hát tettünk róla, hogy máskor ne legyen kedve bejtolakodni a mi birtokunkba, ahol mindenkit kifosztottunk s golyóktól, le- főztük a »petyurkázáslxm«, vagy legyőztünk a »pi I in ekezésben <:, nem is szólva a »henc- baUozásról«, amelyben aztán verhetetlen hírében állott az utca csapata, amelyben magam voltam a kapus. .Nem voltunk bitang gyermekek, de ae árokparti eperfák fényesek voltak a mi csúszkálásainktól, a [Xirt maga pedig síma a nadrágunktól. Olyan magas fa nem is volt a környéken, amelyikre fel ne ment volna az egyik, vagy másik tagja a bandának. Persze a szűkkörben nem egyszer játszottunk olyat is, amit a harmadik utcában a Jó Jóska is megirigyelt. Ilyennek ígérkezett a lakodalom i*. A gondolatot hozzá az adta, hogy Mari nélii — cselédlány volt a szegény-kávébázban — két hatalmas sósperecet hozott, hogy ezzel kedveskedjen a házigazdája fiának, azaz nekem. Ez szombaton este volt. Reggel korám áztál összejött a tanács, felültünk sorban a patakpartra és fontolóra vettük az ajándék jelentőségét, hogy aztán dönthessünk a két perec sorsáról, persze lehetőleg úgy, hogy a nevezetességnek megfelelő ünnepi formája i* legyen. Már tanakodtunk vagy félórát, amikor Szabó Ixijós megoldotta a kérdést. — Tudjátok mit? ... i — Mit? — meredtünk rá iélekzet viseza- fojtva. — Tudjátok mit? — ismételte most már emelt hangon és egy győztes hadvezér gangosságával végigjártatta tekintetét — játsszunk lakodalmaséit. — Ajgondolat nem rossz — fontolgattuk magunkban és különös gonddal szürcsölgettük képzeletben mindazt, ami a »laköd almasdfc« szó mögött meghúzódik. .. 1 — Én leszek a pap — folytatta most már Lajos. — Én meg a násznagy — mondta most mar Pista a megfellebbezhetetlent— De ki lesz a vőlegény? ,— tanakodtunk tovább. — Hát lei lenne más — riadt fel bennem kérdés —, mint én, aki a két perecet feláldozza. v I A többiek, mintha kitalálták volna gondolatomat, egyhangúan az én vő legénységem mellett döntöttek, míg a menyasszony személyét Kláriban jelölték meg, mivel az köztudomású volt, hogy a »szeretőm«. A döntés perez» nem minden hátsó gondolat nélkül történt. Ugyanis Klárick is a mi hazunkban laktak és ha most már a menyasszony is, meg a vőlegény is egy házban lakik, mi sem természetesebb, hogy a lakodalom színhelye is a mi házunk lesz, ahova most már az égés*» Utca eljöhet. Most már nem sok volt hátra. Mindannyian alig vártuk az estét, amikor megindulhat a sürgés-forgás, a szakácsnő — Bözsit bíztuk meg ezzel, a menyasszony nővéréi* aki egyébként már 11 éves volt — különösképpen szorgoskodott. Mindenki elhozta a maga megtakarított süteményét, vagy, amit éppen elemelhetett otthon. Hamarosan mejj jobban púposodott az örömünk, mivel Mari néni hazajött a munkából és ezúttal jókora i ! ■—It--
