Zalamegyei Ujság, 1944. július-szeptember (27. évfolyam, 146-222. szám)

1944-07-15 / 158. szám

Í&44. július 15.

ZALAftlfiGYM ÚJSÁG

3i

Miket tapasztaltam a volt olasz királyi hadseregnél?

Irta: KALDOP. BRUNO íntagy VI.

így lapunk mindig a legszorosabb össze- köHetesben állott: magával a harcoló csapattal, mindig tudtuk, hogy mit mond, mit csinál a jó és derek katonánk. Ismertük nézetét, ismertük borzasztó nehéz harcát az ellenséggel,' valamint az elemekkel és így a katona szája íze szerint dolgozhattunk. Ettől eltekintve, egy katona újság csak akkor érdemli meg a »Isatcnraújság« > megjelölését, ha az egész hadtest katonái összeműködnek, ha az egyszerű katona is megszólal a lap hasábjain- És milyen csodálatos fel fedezéseket teh et ihen esetben az ember. flövid időn belül kiváló munkatársaink voltak. Akkor kiderült, hogy milyen mesés összetételű a német afrikai hadtest. Sorainkban egyetemi tanárok voltak, akik, mint közkatonák dolgoztak valamilyen vízkutató kü- löncsapatnál. 0 a geológus, aki mint egyszerű katona, de kiváló szakember kutakat fúrt és így igen érdekes' cikkeket kaphattunk Lybia vízrajzáról és mindenekelőtt a’ víz különféle- sége felől. Vagv pedig egy utánpótlási századból nagyszerű verseket küldtek, amelyeket leközöltünk. Kiderült, hogy a v ersek szerzője egy tanító, aki valahol Sch!esvig-Ho 11 - steinban dolgozott és jelenleg a század benzintöltő állomását vezette, mint őrvezető. Egymás- uán jelentkeztek a kiváló fényképészek, festők, írók és bizony anyag volt elég Lvbiában. Milyen szegény, milyen sovány volt ezzel szemben az olasz katonaújság.

Az olasz csapatoknál a viszonyok nagyon különböztek egymástól. Ugyanakkor, amidőn elől az arc vonalban kiváló tisztekkel és csapatokkal találkoztunk, ugyanakkor a hadtáp- körletben úgy a tisztikar legnagyobb része, valamint a csapatok is nagyon, de nagyon gyengék voltak. Feltűnt általában, hogy az «iasz tiszt úgyszólván semmit sem törődött embereivel. Hányszor sajnáltuk meg ezeket a szegény és becsületes katonákat, amidőn látnunk kellett: hogy felszerelésük mennyire fogyatékos, hogy a katona mennyire igénytelen, hogy egy puszta jó. szó, égy kedves üdvözlet vagy köszöntésnek mennyire képes örvendeni. És ezzel szemben a mindig elegáns, mindig ki- nvalt olasz tiszt, aki csak felülről nézett le saját katonájára. Feltűnt az is, hogy a tisztikar közül a technikai, a műszaki csapatok, az utászok, árkászok, a tüzérek, az orvosok, motorizált csapatok tisztikara sokkal, de sokkal jobb volt a gyalogsági tisztikarnál. Az olasz tisztek

öv <ö O £

legnagyobb része pedig csak panaszkodott. Számukra túl nagy volt a hőség, rosszak voltak a Lakásviszonyok, az étkezéssel nem voltak megelégedve, holott őnekik tisztiétkezdeik voltak, míg mi, éppúgy, mint a magyar hadseregben is, katonáinkkal ugyanazt ettük, mint ők. Egyszóval egy kényes, mindig farfűmi- rozott, jól borotvált tisztikarral álltunk szemben, amely mindenről beszélt, csak a háborúról nem. Gyűlölték a háborút és nekem már akkor feltűnt, hogy mennyire ellenszenvesek vagyunk nekik, csak azért, mert a kitartást, a harcot, a küzdelmet prédikáltuk. Berlin—Róma tengelye itt mutatta legelőször a rozsdafoltos, gyenge részeit.

Bengasi légvédelme az első időkben meglehetősen gyenge volt. A kikötő különböző pontjain, valamint a város szélein néhány olasz, kisűrméretű és 75 milliméteres üteg állott, de nem lévén egyetlen fényszórójuk, az ütegek csak záró tüzet adhattak le és bizony az eredmény nagyon, de nagyon sovány volt, mert a repülőket nem lehetett látni és csak úgy vaktában belelőni az égboltozatba, nem okozott károkat az ellenséges gépekben. De egy szép nap egy csomó német 8 cm-es és kisűrméretű üteg érkezett meg a hozzávaló körülbelül 9-— 10 fényszóró üteggel és attól a pillanattól kezdve megváltozott a helyzet.

1 (Folytatjuk.)

Hogyan fogtak ki a Balatonból egy légiterroristát

Baíiptonparí, július hó* Rezes-Molnár Lajos festőművész, aki hosz- szú idő óta az egyik balatoiimenti községben él elvonultan villájában, a legutóbbi nagy ter- rorberepüiés alkalmával szemtanúja volt a Balaton fölötti légiharcoknak, sőt résztvett ejtőernyővel menekült hajózok elfogásában is. Igen érdekesen mondotta el a légiharcok és menekülések történetét:

— Liberator okra vadásztak a magyar és német vadászok. Úgy ropogott a levegő ;.a Balaton fölött, mintha kukoricát pattogtattak volna. Az eredmény igen szép volt: tizenhárom Liberator került terítékre alig negyed óra alatt. Ebből négynek lelövését magam is láttam, alig pár kilométeres körzetben potyogtak le'.

a robbanás vagy ötven méterre dobott el a géptől és részben szétszaggatta őket.

— Hat másik hajózó kiugrott ejtőernyővel. Megindult a hajsza, amelyben jómagam is résztvettem. Egy erre libegett az ejtőernyőjével a villám fölött, belepottyant a Balatonba, éppen ott, ahol a Tapolca ér a tóba. Akkor már mi is ott voltunk, mire kimászott.

— Hands up! kiáltottunk rá. Ijedten feltartotta a kezeit. Lecsatoltuk róla az ejtőernyőt. Az összesereglett gazda- és munkásnépet csak nagynehezen sikerült visszatartani attól, hogy meglincseije a légi terroristát. Ejtőernyőjét összecsomagoltuk. Addig is, míg a csendőrök előkerültek, elszedtünk tőle mindent és összegyűjtöttünk.

— Páncélmellény volt rajta — újabban ezt hordják az amerikai repülők. Kesztyűjük és cipőjük is villannyal fűthető. Útra valónak csak cukorkákat és vitamintablettákat hoznak

— Egv jóltáplált négymotoros óriásbombázó idezuh'ant a dombok közé. Az egyik motorja felrobbant, ez azután úgy szétszórta az egész gépet, szinte százméteres körzetben, hogy minden méternyire van két-három darabja. Huszonegynéhany különböző nagyságú bomba potyogott ki belőle.

Egyik sem robbant fel a kényszerleszállás alkalmával A gépágyú golyók többezer számra hevernek a roncsok között, szanaszét. Itt feküdt még a gépen maradt két pilóta les a hajózó személyzet másik két tagja, akiket

magukkal. Volt velük egy kis rádióadó-vevő készülék is, kézihajtásra berendezve és ejtőernyővel felszerelve.

— Kis gumicsónakok is estek ki a gépből, ezeket esetleges vízikényszerleszálláskor használják. A vízen világító festékpor és még rengeteg egyéb holmi voft velük, amelynek leltározása hosszú ideig tartott.

Tűzszerész szakközegek mentek ki a lezuhanás helyére ,ós összeszedték a bombákat. Az ejtőernyővel menekülő amerikai repülőket az utolsó szálig elfogták.