Zalamegyei Ujság, 1944. július-szeptember (27. évfolyam, 146-222. szám)
1944-07-12 / 155. szám
ZALAMEGYE1 ÚJSÁG 1944. jiifius 12. tok mögött a szovjet menetel. Nem lehet tovább várni. Franciaország nem kaphat semmit a »felszabadítóktól«, azok mindent elpusztítanak. — o — Amszterdam. Az angolok lombardiai főhadiszállásáról közölték, hogy az invázióé harcokban 14 hadosztály harcol Normandiában, ezek közül 6 brit, a többi kanadai, illetve amerikai kötelék. — » — Berlin. A német birodalmi kormány és az albán kormány baráti viszonyának elmélyítése érdekében leh ette a diplomáciai érintkezést. — o — Amszterdam. Subasics jugoszláv miniszterelnök elutazott Angliából, hogy másodszor is találkozzék bitóval. — o — Tokió. A japán főhadiszállás közli, hogy a japán légierő egységei naponta légitámadásokat intéznek a Kínában lévő amerikai légi- támaszpontok ellen és súlyos csapásokat mérnek az ellenségre. Ezek során július 3 és 11 között 11 gépet biztosan lelőttek, két továbbit valószínűleg lelőttek. 95 más gépet súlyosan megrongáltak, vagy felgyújtottak'. Miket tapasztaltam a volt ©lasz királyi hadseregnél? Irta: KÁLDOR BRUNO őrnagy 111. Az arabst felelősségre vonták, ő keményen tagadta, hogy átszöktetni akarta az an- goi pilótát. De a pilóta akkor nyíltan megmondotta, hogy az arabsnak átadta arany zsebóráját és egész pénztárcáját a tartalommal együtt. Ezeket a holmikat tényleg meg is találták az arabénál, amire, ez egyszerűen azt mondotta: — Igaz, hogy elfogadtam ezeket az ajándékokat és látszólag vállalkoztam az angol tiszt niegszöktetésére, de lássa uram, hiszen éppen azon tény, hogy a minit mellett haladtam, igazolja, bogy a foglyot kiszolgáltatni ki Mintám, mert biztos voltam benne, hogy az egyik vagy másik német-, vagy olasz katona majd észreveszi, hogy nő ül a teve hátán. Ilyen ravasz az arabs nemcsak ez az egy, hanem valamennyi, egytől-egyig. De saját magamnak is volt egy élményem az arabsokkal. Miután Rengásiban a folytonoslégitámadások miatt a helyzet tarthatatlan volt és miután a német katonai állomásparancsnok határozott parancsot adott, hogy katonaújságomnak szerkesztőségével és embereimmel a városon kívül körülbelül 10—12 kilométerre üssem fel sátorfámat. Bengásitól délre körülbelül 12 kilométerre a tenger [vártját kísérő dünák, homokbuckák között telepedtem le 7 — 8 sátrammal. Egy éjtszaka végigjártam sátortáboromat és ellenőriztem embereimet. Egyszerre csak azt látom, hogy körülbelül 2 kilométer távolságból a szárazlöld felől fényes lámpával fényjeleket adnak le a tenger felé. Morsejeleket valószínű leg acetylinlámpa segítségével. Azonnal megirányoztam a fénnyforrás pontját, amennyiben cipőmmel hosszú sávot vontam a parti homokban és a tenger leié nézve azt tapasztalom, hogy onnan is fényjelekkel válaszolnak. Ezt az irányt is leíek- tettem. Mást nem tehettem pillanatnyilag, mert kevés volt az emberem, telefonösszeköttetésem nem volt és ha emberemmel oda is mentem volna a fényforráshoz, a jelzők már régen eltávolodhattak. Másnap reggel a homokba vájt vonal segítségével megállapíthattam, hogy a lénnyforrás két egyedül álló ház irányából adta jelzéseit. Bengasi városa, valamikor a háború előtti időkben, igen szép lehetett- Kikötője meglehetősen nagy és a fasizmusnak az alkotása. Az északi szelek a Földközi-tengert igen magas hullámokban csapja Lybia hol sík, hol sziklás partjára. A kikötőt igen sok millió Líra költséggel kellett építeni éa tekintettel arra, bogy a part a város előtt úgyszólván teljesen sík és lapos, bizony óriási gátakat, mólókat kellett építeni, hogy a befutó hajókat a hullámverés elől megvédje. Ezeknek a mólóknak nagy része egy-kél és több köbméteres, remek kő és sziklakockákból épült. Maga a mimika tökéletes és az olasz kőfaragók művészetét igazolja. A kikötőt övező gátak egy részét először a visszavonuló olaszok, majd pedig a Rommel féle támadás elől menekülő angolok robbantották fel, de a rombolást néni sikerült teljesen végrehajtani, mert a tonnái “kőkockák ellentálítak, legfeljebb a gátak peremét sikerült némileg megrongálni. Így á kikötőt használni lehetett, dacára annak, bogy a kikötő bejáratánál jó néhány olasz hajó elmerült testének részei látszottak kj a vízből. Sőt egyes hajók fedélzete később kiváló rakpartnak minősült. (Folytatjuk.) Pillanatfelvételek az országúton Orosz harctér, július hó. Szeretem a végtelenbe futó országutakat, amelyek, mint a szerelmes férfi karjai, az imádott nő alakját, ölelik körül a földet, szeretem az országutak népét, legyen az nyughatatlan vándor, vagy cigánykaraván, vidám, hétvégi kirándulásra induló szerelmespár, vagy távoli célok felé menetelő katonaság... Szeretek kóborolni a végtelen országutakon, elbeszélgetni az országutak népével, nyalábszámra szedni a szarkalábot, nagvfejú fehér margarétát és odaadni az első arrajövőnek: — Nesze, testvér, fogd ezt a virágot, vidd haza és hirdesd te is: ameddig virágok nyílnak az áldott mezőkön, szép az élet és érdemes élni! j Szép- az élet és érdemes élni — bizo- ■ nyitja nekem egy ukrán parasztasszony és unokájának meleg, dióbama szeme, amely odaadó, tűrő kutyahűséggel tekint egy szélesvállú szőke óriásra . .. Itt csíptem el őket, valahol a Kárpátok előterében kanyargó országutak egyikén, hosz- szú, poros karavánhoz tartoztak, amely hetek, hónapok óta menetel előre a nagy hegyek felé, amelyeknek hófödte csúcsai olyan biztatóan és olyan-hívogató an tekint most a tágas orosz síkságok felé. — »Jól ismerjük a vörösöket —- mondják. Több, mint húsz keserves esztendeig sínylődtünk a bolsevista »paradicsomban«, míg végre jött a megváltás. A világosság szelleme elűzte a sötétséget. Egyöntetűen vallják ezt mindannyian, a poros karavánok fáradt utasai, akik a földjüket elözönlő bolsevisták elől menekülve magyar és német csapatoktól kérnek oltalmat és támogatást. Elgondolkozva nézem a székérkaravánt- majd új utasok tűnnek fel a láthatáron. Az enyhén fúj dogálé szellő magyar nóta hangjait hozza felém. Honvédek jönnek, nótázva, vidáman, mintha nem is a front mögött, az ellenségtől csak néhány kilométerre, hanem odahaza lennének szép Magyarországon. Csukott katonakocsi suhan el most mellettem. Különösképpen fel sem tűnt volna, de megáll s két magasrangú katonatiszt lép ki belőle. Széles piros sáv a nadrágjukon, s olyan ismerős az arcuk. Csak egv pillanat, s máris felismerem, bár alig akarok hinni a szememnek. Valóban ő lenne az, vitéz Csatay honvédelmi miniszter? Igen, semmi kétség, ő az. Úgy látszik, az arcvonalba igyekszik, hogy személv esen gy őződjön meg csapatai helyzetéről. A miniszter kocsija már tovább is robogott. Zörgő Bolondokon gépkocsizó lövészek húznak el, csókot dobálnak a földeken dolgoz» fehérnépnek, majd egy bicegő koldus köszönt rám és két fényié len szemével olyan szánalmaiké hőm néz, hogy' önkéntelen a zsebembe múlok ... Pán. cigaretta . . . nyögi keservesen. Cigarettát kér, nem pénzt, a cigarettát jobban becsülik erre, mint a bankot. . . Honvédet kap tőlem, furcsa sajátos ke - veréknyelven köszöni meg, majd arról kezd beszélni, hogy a monarchia hadseregében szolgált egykor és egyszer megfordult Magyar- országon is. . . Az árokparton tarka teheneket legeltetnek a gyerekek és én szóbaállok velük. Nem értem a nyelvüket és mégis megnevettetjük egymás, s egv lombos fa árnyékában boldogan kacagunk. Pedig háború van és ellenséges repülőgépek keringenek a fejünk felett, valahol előttünk ágyú znak és a környéken a hazak fete lomokban hever. Az élet azonban nem láthat meg, az élet folyik tovább, a virágok éppen úgy nyílnak, mint tavaly ilyenkor, vagy tíz evvel ezelőtt és lassan érni kezd a rozs. Kosicz Antal lcarp. ©rv. haditudósító. Űxent a front Wieiger Lajos honvéd a H. 723. tábori számról írja: Drága jó Anyák! Ne aggódjatok értünk drága jó anyák, várjatok türelemmel és legyetek büszkék ránk. Ágyúk dübörgő zajában itt vagytok velünk, mert nemsokára hazamegyünk, ne aggódjatok értünk. Tekintsetek lél a csillagos égre, amely a többi közt oly fényesen ragyog, azzal üzenünk tinéktek boldog reményeket: nemsokára hazamegvünk fó- ; nyes győzelemmel. Nirosan Mér törv. védve E R Méregtelen! Permetezőszer a szöllőmoly irtására Is/« os (1 kg 100 1 vizban) oldatban. A BAYER E Arzénmentes! Eitiberakre, b tóárí a tokra* és mébekre ákrtailmaftüttü l Németh József nagykereskedő, Bayret* novényvédelsni szerek zalaegenzegi etoszfsj«.
