Zalamegyei Ujság, 1944. július-szeptember (27. évfolyam, 146-222. szám)

1944-09-29 / 221. szám

ZALAMEGYEI ÚJSÁG 1944. szeptember 29, na tkozó adatokat. Valószínű a szárnyasbom- bákat a tengőn’ harcban alkalmazzák. — o — Berlin. Az Aachennél lefolyt 10 napos csata a legnagyobb harcászati sikerrel végző­Budapest. szeptember 29­Vitéz Csatay Lajos vezérezredes, hon­védelmi miniszter az alábbi felhívással fordul a magyar társadalomhoz: A nemzet helyzete komoly. Az ellenség Aradtól Dukláig határainkat döngeti. Drága testvéreinket, a Székelyföldet feladni kény­szerültünk. A menekültek tízezrei békés ott­honok hely eit bombasújtotta városokban kény­telenek álomra hajtani fejüket. Minden puska, minden kard harcban áll. A honvédség el­szántan küzd. Egy talpalattnyi föld sem fog harc nélkül az ellenség kezébe ^kerülni. Minden lépést vérrel kell megfizetni! A harcot fel nem ad jus! A honvédség tudja, hogy a tett a nemzet léte, S bármily ingadozó legyen a szerencse, míg a honvédség áll, él a haza is. Mindenkinek! Zalaegerszeg, szeptember 29­Legutóbb négy nappal ezelőtt beszámol­tunk róla, hogy a zalaegerszegi zsidóraktál' betörésével kapcsolatosan elfogták Kálmán Gyula zalaegerszegi cipészmestert, aki tetten- erte Szilver József 36 éves kórházi gépészt, amint a zsidótemplom raktárából nagyobb- mennyiségű ruhaneművel távozni akart. Kál­mán azonban néhány ruhadarabért elhallgatta a dolgot és segédkezett Szilvemek a lopott holmik elszállításában. Kálmánt sikerült rövi­Zalaegerszeg, szeptember 28­Odakirm úgy elkámpicsorodott a befelhő- .zött ég, mintha nem is akarna már kiderülni. Itt benn meg vidám beszélgetés folyik a Ká­rolyi-társulat szuhrett üdvöskéjével, az örökké jókedvű, nevetgélő Jutkával, akit — törté­netesen nekem, aki e sorokat írom —: szinte gyermekese kora óta van szerencsém ismerni. Hát | lersze .Jutkával az interjú is ennek a hétéves, »újdonsült« barátságnak megfelelően folyik. Mindjárt így is kezdi: — Hát nem vicces, hogy április elsején születtem, no persze, hogy melyik évben, azt nem árulom cl.. • A születési dátum valóban »megdöbbent« bennünket, akik hallgatjuk .Jutka fátyolos hangját. Mire ő megijed és folytatja: dött, amelyet a németek az előzőn lesi. had járat kezdete óta elértek. Az angol-amerikai had­vezetésnek ebben a hadműveletben szenve­dett kudarca azt mutatja, hogy Eisenhower túlságosan kockáztatott vállalkozást kezdett. küzdeni kell: Mindenkiben égnie leéli a ki­tartás szent tüzének. Példát elsősorban azok­nak kell mutatniuk, akik a közvélemény irá­nyítására hivatottak. Most nem szellemi téren, hanem fegyverrel a kézben kell a hazát védeni. Szavaknak tettekké kovácsolására, pél­dáddá, hős önfeláldozásra hívom fel a magyar politikai és szellemi élet minden munkását. * Jelentkezzenek önként a honvédség har­cos alakulataihoz! Mutassák meg a legsze­gényebb magyaroknak is, hogy sorsunk egy, jövőnk elválaszthatatlan. A honvédség várja az ország politikai vezetőit, szellemi életének irányítóit, törvényhozóit, írókat, újságírókat. Várja önkéntes jelentkezésüket, hogy példa- adásukkal a szent harc legfontosabb tápláló­ját, az elszánt küzdeni akarást törhetetlenné tegyék. — Csatay Lajos sk. honvédelmi mi­niszter. (MTI) desen elfogni, Szil ver azonban szökésben volt. A megindított nyomozás most érdeke* fordulatot vett. Szilvert ugyanis most talál­ták meg a zalaegerszegi kórház gépházában holtan. Minden valószínűség szerint öngyil­kosságot követett el, de már napokkal ezelőtt. A hullaszemlét az illetékesek lapzárta után ejtették meg, így csak a holnapi számunkban tudunk részletesebb hírt adni az öngyilkosság körülményeiről. Szilver, mint értesülünk, bú­csúié v'elet is hagyott hátra. — o — — Ugye van valami kapcsolat a pályám és a születésem között. Ebben megnyugtatjuk. Megnyugszik. És faggatni kezdjük az első fellépéseiről. — Az első fellépésem, ja az tegnap volt, 1937-ben. Csuda jő volt. Kalocsán kezdtük a szezont, onnan Bajára mentünk, aztán Szek­szárdi (ime találkozásunk helyszínére értünk). Először a »Csodahajó« című (bűbájosnak ép­pen nem mondható) operettben léptem fel, néger lányka voltam. Hát nem úgy nézek ki? — kérdi rábeszélően, mire mi ebben ie megnyugtatjuk. Megnyugodott. — Biztosan jó sora lehet a szubrettnek, amikor a papa az igazgató — kockáztatom meg a közbevetést. — Hát ezt aztán nem mondhatom, mert az apám velem a legszigorúbb a társulatban. Ha mindenki szólhat is próba alatt, de nekem példát kell mutatnom. Elég, ha rámnéz. (Ha úgy magunk elé idézzük Károlyi direktor úr szúrós tekintetét, akkor magunk is megije­dő ide.) Igen keményen bánik velem. Amikor a kárörömtől eléggé kirnusolyog- tuk magunkat, folytatjuk a kérdést: — Mit szeret tulajdonképpen (játszani, mert hogy mindenben játszik, azt látjuk. — Hát az biztos, hogy szubrettnek lép­tem fel legtöbbször. De persze, ilyen rán- cfculós bokákkal nem lehet sokat ugrándozni. Éppen ezért legjobban szeretem a »Tacskó«-t. Ez nekem való. Hiszen gyereknek érzem ma­gam. Általában szeretem a komoly művészi; feladatokat, kiöregedtem már az ugrándo­zásbái — mutat a két hefáslizott bokájára miközben fintort csinál az arcával. (Ezt Ká­rolyi. János direktornak nem szabad hallani!) Nagy kanyart csinálunk képzeletben, majd kel 1 emetlenkedni kezdünk: — Mondja csak és mi van a férjhez­menéssel ? —... Három kismagyart akarok magam­nak — mondja gondolkozás és minden meg­lepődés nélkül. — Amit szívből kívánunk — tohljüld meg. — Jaj, de sietnem kell a próbára — nyújtja a kezét és el vágtat az ajtón. Persze, alig megy három lépést, máris elfelejti a lábfájást, mivel primadonnái hiúság is van a világon. Én viszont ittmaradtam a félbeszakadt riportommal.. . (sz) A balatonfüredi járás búcsúja volt főszolgabírájától Balatonfüred, szeptember 28. Abból az alkalomból, hogy dr. gróf Szé­chenyi György főszolgabírót a Kormányzó Uf Öfőméltósága Fejér vármegye és Székesfehér­vár főispánjává nevezte ki, a járás jegyzői kara Balatonfüreden, a főbírói hivatalban jötÄ össze, hogy elbúcsúzzék főszolgabírájától. A gyűlésen megjelent az újonnan kinevezett fő­ispán, dr. Horváth Lajos főszolgabíró és Csabit András füredi vezető jegyző vezetésével a járá* jegyzői. Dr. Horváth Lajos méltatta a távozó fő­szolgabíró érdemeit és a tisztviselői kar sze- retetéről biztosítva őt, a hivatal nevében bú­csúzott tőle. Csaba András füredi vezetőjegyző a köz­ség valamennyi polgára és a járás jegyzőméi* nevében vett búcsút a járás első emberétől, kiemelve tizenhéthónapos balatonfüredi mun­kájának értékes eredményeit. A búcsú zásokra válaszolva dr. gróf Szé­chenyi György köszönetét fejezte ki, volt mun­katársainak együttműködésükért és további szeretetét és segítő támogatását ígérte nekiül és általuk a járás lakosságának. Egyébként pedig a volt főszolgabíró m következő levelet intézte nem szorosan vett, hivatalon kívüli munkatársaihoz: »Kormányzó Ur öfőméltósága a belügy­miniszter előterjesztésére Fejér vármegye éji Székesfehérvár szabiid királyi város főispán­jává nevezett ki. A háborús idők nem alkalmasak arra, hogy mindenkitől, aki mint a balatonfüredi járás főszolgabírája, nehéz és felelősségteljes munkámban támogatott, személyesen elbúcsúz­zam és a támogatásért köszönetét mondjak. Ezért, amikor ma új állomáshelyemet elfog­lalom, bálával és szeretettel gondolok vissza mindazokra, akik, mint a balatonfüredi járás első embere, felelősségteljes munkámban segí­tettek. A balatonfüredi járást szívembe zártam és bárhová is állít a kötelesség, úgy logok ide visszajönni, mintha hazajönnék.« A honvédelmi miniszter fegyverbe szólítja a szellemi élet minden munkását Holtan találták meg a kórház műhelyében Szilver Józsefet, a zsidóraktár betörőjét Komoly és komolytalan beszélgetés az örökké gyermek Károlyi Jutkával

Next

/
Thumbnails
Contents