Zalamegyei Ujság, 1944. július-szeptember (27. évfolyam, 146-222. szám)
1944-09-21 / 214. szám
2. ZALAMEGYEI ÚJSÁG 1944. szeptember 21* I EgV ismeretlen embert agyonlőttek Zalaegerszegen Zalaegerszeg, szeptember 21. Szerdán este már a színházi előadásra megérkezett a hír. hogy a Síp-utcai nyilvános találkahely közelében két férfi összeszólalkozott és az egyik agyonlőtte a másikat. Az egyik férfi megjegyzéseket tett a \ cn- <légekre, valószínű ittassága következtében, mire a másik rendre utasította. Ezt az anyumra a szívére vette, hogy eltávozott, majd megleste rendreutasítóját. Közben hamarosan közeledett is egy hasonló férfi, rátámadt; mire a megtámadott ember előkapta revolverét. rálőtt támadójára, aki olt a helyszínen azonnal meghalt. Kiderült, hogy nem is az utasította rendre, akit megtámadott. A rendőrség megindította a nyomozást. Az áldozat személyazonosságát azonban, tekintve. liogv igazoló .iratok nem voltak nála, megállapítani nem lehetett. A nyomozás tovább folyik az ügy körű 1 - m én veinek kiderítésére. \z úszó — dugónak, tutajnak is nevezik — azonban egyelőre nem mozdult. A másik, a fenékbomg zsinege sem feszült. Hiába lestük többen is. Miért éppen ezen a helyen horgászik? —- Mert itt szeret, tanyázni a -ponty. Á víz alatt hínár van. amott meg kezdődik a nádas. A legkedvesebb táplálékait: apró rákokat, szímvogálcákat. fiatal növényrészeket itt mind megtalálja. \ igyázni kell azonban vele, mert a ponty a legruvjaszabb, legóvatosabb hal. Csalétekül puhára főtt kukoneaszemeket szórok a horogra. Gumicsúzlit (parittya) is látok itt a szerszámok közölt. Az mi célt szokjál? — Azzal lövöm be -a vízre az etetésre! szánt kukoricát. Meg néha a tói közeire jött és a zsineget ' eszélv eztető vitorlások eizav arására is jó. Csak pontyot szokott fogni? Legtöbbször az akad a horogra. Hiszem abból van a Balatonban a legtöbb. De kirántok néha egy-egy ézüstszürke dévérkeszeget, elev enen ficánkoló küszhalat, nyálkás, oliv- zöld hőin cig.ánvhalat, vagy compót. falánk sügért. 38 HALFAJTA Megcsappant a sporthorgászok száma a Balaton partján Bálát au fii red. szeptember hó. Őszi fények csónakáznak apró hullámgödrök mélyén és a sárgabokrétás. nádas hosz- szan belelógatja lengeszárnyú árnyék-köpenyét a vízbe. A Nap beleütötte orrát a tihanyi minit jegenyéinek- lába elé nyúló csúcsába és az aszó fői hegyek felé bátrába, véres kendőjét öblögeti. Közlőén elengedte aranyöblű tarsolyának csücskét, amelyből a csillogó aranytallérok ömlőttek a vízre, utat fényezve a/ nádas és a kikötő vízbe ugró sarka között. A parton egv sporthorgász árnyékolja szemét (fi kezével és figyeli a vízen ringó dugót. Körülötte megállnak útjukban a sétálók és segítenek neki a nézésben. Közben kérdezgetitek is tőle egyet-mást, főleg okosakat, az ő nem esekél v bosszúságára. Ali is odamegyünk csendben, leülünk egv kikötőcölöp tetejére és igyekezünk okosan, egyelőid — hallgatni. Mellettünk két horgászbot hasal a földön és tartja a vízbe, körülbelül 20—30 méterre benyúló zsinórok végét. A víz fölé hosszúnyeln merítőháló lóg üresen, oldalával nekitámaszkodva egv kis zsák kukoricának. Szótlanul nézzük a vizet. A csillogó lény- lapok incselkedve táncolnak és szemünkbe tükrözik a tüzkarikás Napot. Az előbb még csak egy dugót láttunk, most meg itt is egy, ott is. amott is, rengeteg. Csupa dugó az egész Balaton, bal meg sehol! Már éppen szólni akartam, amikor hátunk mögött közbedudált a Csobánc és kettévágja szándékomat. Megdörzsöltem a szememet cs egyszerre valamennyi dugó elmerült, csak egv maradt a vízben. NEM HARAPNAK! Nem tudom, mi van ezekkel a halakkal — szólalt meg váratlanul a horgász —, nem harapnak! Már két nap óta nem jönnek. Ez bizony nagy baj lehet — gondoljuk’ részvéttel, nesztelenül bólogatva. De mi még úgysem tudjuk az okát. Pedig az idén bátran jöhetnének minden nap, mert most kevesebben hódolnak ennek a szenvedélynek, mint más években. Egyrészüket a háború munkába állí- totfca, másrészüket pedig megfosztotta az eredményes fogáshoz nélkülözhetetlen nyugalomtól és türelemtől. Nem volt unalmas és bosszantó itt ülni egész nyáron, amikor a halak napokon át ;ide se néztek? — kérdezzük. Nem bizony — feleli a nyugalmazott tisztviselő. A sporthorgászás éppen olyan izgalmas és szép. mint a vadászat. Nem is Bzólva arról, hogy egész nyáron elláttam a családomat hússal. Eridig 32 darab halat fogtam, összesen 94 kg .súlyban. \ legnagyobb egv öt és féli kilós (ükörpontv volt. Ez szép eredmény! Világ naponta I kg. hal. Iví a halak súlya is figyelemreméltó. Átlagosan 30 kilósak! Ezzel szemben .mennyi volt rájuk ti k iadása ? — A halászjegy 10 pengő. Ebben benne van a horgászjegy is. mert ez a partrész. a kikötő is. a kincstár tulajdona. \z első bot 40 pengő, a második pedig 10 pengő, tehát az engedély összesen egész évre 60 pengő. Etetésre fölhasználtam 35 kg. kukoricát, jóval kevesehl) főtt krumplit, burizst, kéndermagot, úgyhogy mindent összegezve, jól v égződött számomra ez a borg,ászidény. Nem megmosolyogni való tehát ezek szeCö V O rint a horgászok igyekezete, amellyel bosszúszálú, türelemre akasztott remény-szemet buktatnak a vízbe és várnak és ülnek, míg harap a bal. ITT TANYÁZIK A ROMA Közben a Nap sugara lángot vetett a jegenyefák csúcsain, átvilágította ágvázaikat, majd lobogó fáklyaként ráesett Aszófő hegyére és fénye lecsurgott a túlsó oldalon. A vízre szürkéslila fátyol csúszott az ég pereméről és hűvös ujjú szél kergette a halkan csobogó, csiklandós hullámokat. — Most kell jönni a pontyoknak — nyúlt az egyik nyél után a horgász. — Ez az idejük. Az alkonyat. Mennvi halnév ! Eszünkbe jut, hogv a Balatonban 38 halfajta van, amelyek legnagyobb része azonban főleg halászás alkalmával esik! zsákmányul. A kisebb halakat a kollégámnak adom —- folytatta a horgász, kitalálva a gondolatunkat — aki ragadozó halakra: fogassüllőre, sügérre, őnhalra. csukára, harcsára is borO - ' gászik. — Mit csinál, ha egyszerre nagyobb meaiy- nviségű halat sikerül fognia? Nem ad el belőlük ? Erre megszólal egy ifjú, eddig hallgató horgászsiiv ölvény, az egyik cölöpön, tele önérzettel, kimért rendreutasítással: — Sporthorgász nem ad el halat! Valóban, a horgászengedély űrlapján if- olvasható, a sporthorgász e nemes sportot üzletszerűség és nyerészkedés kizárásával csak sportszemen űzheti. Aki halat akar venni, les*» meg pénteki napon az alsóörsi halászhajót és töltse meg a kosarát. Elnéztük még egy ideig a vízen a dugű árnyékát elcsendesültei!, majd jó fogást láván va, búcsúztunk azzal a reménnyel, hogy jövőre ismét benépesednek az elárvult horgász- helyek a Balaton partján. M. D.
