Zalamegyei Ujság, 1944. július-szeptember (27. évfolyam, 146-222. szám)
1944-07-01 / 146. szám
latába humort ad bele cserkesztársai .igaz örö- I tűére. I Parancsnok, aki segédtiszt j és szakács is egyszemélyi teil, süt még éjjeli őrséget is teljesít, mert — mint mondja —- az idősebb fiúkat honvédelmi kötelezettségük hazaszóíí- totta, s a »cserkész ahol tud, segít« parancs megtestesítője. Az időjárásról érdeklődünk, miként vált be. Bizony az első napokban elég sok esőt kaptunk — mondja a parancsnok—, de a faluban \;ui egy jó lelkit »mecénásuké, aki deszkákkal é.s téglával látta el őket. ígv a felázott talaj lelett is nagyszerű, száraz fekhelyük volt. (Tehát itthoni hozzátartozók, nincs mit aggódni a fiukért) Beteg jelenleg egy sincsen, az első napokban v olt (egv-kél meghűlés, de gyors cserkész-orvos beavatkozással az is felgyógyult. Már kezd késő délutánra járni az idő. a fiúk egy része száraz rozsét szed, míg a többiek »mezítlábas alapon labdarúgómérkőzést rendeznek Zsidó Bandi csapatkapitány vezetésével. aki gazda és főrendező is eg\személyben. Mintán a légitámadások korszakát éljük, egy-két szóval érdeklődünk aziránt is, hogyan viselkednek a fiúk riadó esetén? — Semmi ijedtség, vagy félelem nem tapasztalható közöttük, látszik, hogy ők már háborúban nevelődtek. Természetesen nem is konnyelműsködnek. mert amikor a figyelő a riadót jelzi, csendben bevonulnak a szomszéd tölgyesbe és ott várják meg az ellenség elvonulását. Napnyugta felé jár az idő s Fiimmel Gyurka, a tábor »kuktája« erősen készülődik a tábortüzhöz, bár csak kisebbfajtáról lehet szó, s az is csak felülről védetteb helyen, nehogy célpontot szolgáltassa- . nak az ellenségnek. Egyébként Gyurka meg is jegyzi, hogy annyira belejött a tüzelésbe, hogy most már a Pokolban is vállalja a tüzelő szerepét... .. . Lassan elfogy a mi időnk is s elmenőben még összetalálkozunk Daday Imrével, aki a parancsnok-szakácsot most már felválna munkájában s a vacsora mái* az ő »szájaíze« szerint készül. Hazafelé is szemünk előtt lebeg a Zrínyi cserkészek háborús, de mégis békeidőkre« emlékeztető tábora, mert lvu másban nem is, de liangulatban, lelkesedésben semmit sem veszítettek a régi cserkész-kedélyből. .. (Sz. J.) <rirr>miM>"rii*iiiriTi- -WTutiwariti ittaiti r ifr twht? tiiitnifii-ntr ZALAMEGVEI ÚJSÁG 1944. jóléti? 1. János, mégis csak érdemes volt... .Már februárban meggyóntatták, hogy. készen legyen az útra. Néhány öregasszony állt az ágya mellett és egy fakó. vézna lány. aki valaha abban a házban született. A pap kibontotta a kis fehér szelencét és felemelte a Hópehely Kenyeret. Térdrceresz- kedtek az imádkozok a nyirkos szoba földjeivé. Piroscsíkos parasztágvbun feküdt a beleg. Föléje hajolt a pap a szedd krisztussal és a cserepes férfi ajkakra helyezte. Könnv gördült, •végig a barázdáit arcon, amely olyan volt,, mint az októberi napon az őszi esőorepp. Fagyos-gally kezei görcsösen kulrs.olódtak egymásba és aprókat rezzen az égerbej homloka. összecsukta a száját és nem nézett fel . a szemével. Valami fáradt boldogság pihent a , keblére. Elfordította a fejét és nagyokat lé- ; legzett. Akkor már csak ketten voltak ineb i tette: a félmaréknyi vézna felesége és n fakó lánv. A gyerekei, a hét nyöszörgő gverek, kinn hüppögött a konyhában. — Legyen most csak nyugodtan. János bátyám, meggyógyulhat még. — mondta a lány ügyetlen biztatással. Lemondóan legyintett a kezével. Odakinn már megcsurrant az eresz és fekete szájjal áhítozott a föld. Márciusban olyan napfény verte fel a tájat, hogy megharsant, tőle a búza. Harmatos, zöld illata összevegyült a frissen hasított barázdák szagával es lassú gőzöléssel megindult a falu felé. Tőke János ott feküdt az ágvban aszottan és színtelenül. A nyitott ablakon át behömpölygött hozzá a tavasz hulláma, a lold üzenete. Megpezsdült a vére és felkönyökölt az ágyon. Fejét az ablak felé fordította és nagyokat húzott a kék levegőből. V lankákat nézte és a fákat, amelyek ott fakadoztak' a Zaki fölött. .Mögöttük a Kemend-hegy hullámzott barnán, fiáfaiosan, mint egv friss férfi - dallam. Fehér madárka lebegett a magaslatán: csendes, kicsi kápolna. Ugv látszott a, völgyből, mintha az is el akart volna repülni a felhőkkel, amelyek ott lebegtek körülötte átlátszón, könnyeden. Tőke János kifordult a csíkos dunyhából. Bekiáltotta az asszonyt: Fölkelnék, Mari. hozd be n ruhámat! Fölkelnél-e? Osztón mit csinálsz te? — Kimegyek az udvarra. A napra. — Hozom én, csak meg ne fázz aztán. De az ember csak a lankákat nézte, túl az ablakon és túl a Zalán . .. Keserűen meg- csuklott a torka. Harmadnap kócosán és pipacsostul állt elébe a csupatűz Manci lány: — Édesapám, megyek szántani. — Mégy-e? — Megyek. Krumplit kell ültetni. Elfordult az ember a fal felé és zuhant legyet a melle. ' Aztán odaszólt a lánvnak lev értén, csendesem- Mehetsz, te gyerek, de v igyázz az ekével. Attól kezdve nem volt nyugalma. Uogv már mégis csak szántani kell. Pedig ő akart, csak azért várt. Most aztán itl ez a gyerek- iám elvette tőle az ekéi. () inár nyugodhat békében ... Osszecuíkorgatta a fogát. Beszólította az egyik"'l a lányok közül és tanácsokat osztott. S így mént ez aztán naponta, a nyolc helyett gondoskodott. Ha már tenni nem lúd, leaniább gondolkozzék. ! ~~: Gv öngypárás reggel volt. Bíbortépő arany| sugár bújt elő a hegy mögül és beletúrták a j barack fák ágaiba. Mégegvet feszültek a bim- j hók. Harmat moccant a szemükön és kifehér- ! zett arcukon az álom. Ragyogva, tüzesen futott be a gyerek az | apjához:- Édesapám, kinyílott a kert. Kivirágzot- I jtak a barackfák. — ígaz-e, te? igaz. Telisteli van minden fa. A félszázadot letiport Tőke János, csak | nézte a fiát. ezt az eleven, barna gyereket, j az egyetlen örökösét nevének. Mert hét.gyei*- j meke közül csak ez az egy volt fiú, a többi I lány. Kilenc éves volt Laci mindössze, de ke- í keményszájú, acélszemű kis férfi. Akkor született. mikor az apja nővérét felravatalozták a másik szobában. Most nézte, nézte bizakodón János és megtelt a szíve meleg reménységgel. Május eleje volt. Bontotta már mézes fürtjét az akác a ház előtt. A parti forrás is hangosabban csobbant a kavicsokon az ablak alatt. A kert, a kert pedig csodálatos volt. Á ba- raclcfákat úgy húzta a fiatal gyümölcs, hogy j máskor beéréskor se jobban. Mintha zöld bo- | gyávái besározták volna. ; Mondta is az asszony: Kicsit kóválygott még a feje és rezegdt a lépése, mikor jobbján a botra, balján az asszonya karjára támaszkodva kibotorkált az udvarra. Letilt az istálló elé. egy kis sámlira, ahová jól odatűzött a nap és fürdette magát az illatos melegben. Köhintett aprókat, éleseket, mint a fáradt gép és fulladozva fújta ki magából a szoba dohos levegőjét. .Szorult a tüdeje, nehezen működött, de azért csak harapdálta a fényes levegőt. Nekibátorodott egy: zerre és leütötte botja hegyét a fal tövébe, keményen, akaratoson. Felállt. Benézett az istállóba, a két hók kas tehénre, és lassan megindult a kert felé. Térde meg-megroggyant, lcáprázott fis a szeme, de azért elérte a léckerítést. Nekidőlt... A kajszifák akkor voltak leglázasabb duzzadásban. Fényes, piros bimbók sokezer je készült pattanásra. Kinyújtotta a kezet és magához húzott egv ágat. Megsímogatta a zárt virágszeinek finom rózsapiliáit és erősebben megnyomott egyet. A virágszem felpattant es ott bomlott ki az újjai között. Nagyol dobbant a szíve és n okién geilte az ágai. Méhek zümmögték körül es lepkék iut- köstak fölötte. Botjával belefúrt a földbe és kifordított egy lűesomót. Elégedett volt. Talán órákig ottmaradt volna a kerítésre dőlve, de bizseregni kezdett a halántéka és szédülés fogta cl. Hozzáfutott két gyérek is és bevezették. Másnap már nem tudott kimenni az istálló elé, csak sóhaj tozta a napfényt és az illatot. Annus, a 18 éves, kinyitotta az ablakot és piros szegfűt tett oda cserépben. Rózsi ibolyát hozott a hegyről és pohárban az asztalra he-— Te. János, mégis csak érdemes vöt... — Mit? — súgta ki az ember szakadó mellel. Mert akkor már csak fulladozott. Száraz, vágott volt a hangja, mint a töröli cserépé földrehuIbiskor. Tompán dobbant a szíve, mint egy öreg fahíd. Hát. hogy ótottad a fákat — folytait* az asszony. — Szépek talán? — Annyi rajtuk a gyümölcs, hogv mégse fér. Kitúrják egymást a helyből. — Csak láthatnám én mégegyszer a feíleat... t — Jánosi — Meghalok én, Mari. — Én édes uram ... Banda, boa akkor jó, ha Bundák mérték után, mikádók bélelése és galléreiása legolcsóbban baky r-íácsto! való i ZALAEOERSZEQ szficsmasternói feészlllrí; Bethlen Qábor-u. 5. sz. (Az 1. oldal folytatása.) BUDAPEST. Június 30-án a kora délelőtti órákban többszáz ellenséges gépből álló kötelék repült be déli határainkon az ország legiterébe. A támadó gépek két hulláma a Balaton felett gyülekezett és Nagy-Budapest ellen támadást hajtott végre. Az ellenséges gépek harmadik hullámát .a szövetséges és saját vadászok még a dunántúli légtérben szétszórták és visszatérésre kényszerítették. Az ellenség bombáit az elhárító tűz hatása következtében Nagy- Budapest különböző külső területére szórta le és azok nagyrésze lakatlan területre hullott. A vidéki városok közül Kaposvár jelentett bombázást. BERLIN. A jlémet és magyar iégelhárító erők már a berepülés útján állandóan támadták az erős északamerlkni bombázó köteléket, amely tegnap délelőtt I )éí-01aszországbóÍ Horvátországon és Magyarországon keresztül berepült a Birodalom délkeleti területére. A kedvezőtlen időjárás miatt nem kerüli sor összefogott támadásokra, mindössze elszórtan dobták bombáikat különböző magyar-, német- és horvát területre. A német vadászok a Balaton fölött v ívtak heves légiharcokat az angol kötelékekkel. A kedvezőtlen időjárás mellett is legkevesebb 13 északamerikai repülőt lőttek le. Ezek között 12 négymotoros bombázó volt. A lelőtt gépek száma, a légvédelem eddig be nem érkezett jelentései után, valószínűleg még nmn /Oílni <k<F
