Zalamegyei Ujság, 1944. július-szeptember (27. évfolyam, 146-222. szám)
1944-09-15 / 209. szám
ZALAMEGYEI ÚJSÁG Stockholm. Stimpson, az Egyesült Államok hadügyminisztere kijelentette, hogy az amerikai hadsereg eddig 327.616 embert vesztett. — « — Stockholm. A finn fővárosban megalapítják, hogy a románoknak nyújtott feltételek rendkívül kemények. Genf. A szovjet jelentős nehézségek elé állította a moszkvai finn küldöttséget. .Jelentés szerint a stockholmi finn körök hangoztatják, hogy a helyzet igen bonyolult. Stockholm. A moszkvai rádió pénteken hajnalban közölte, hogy szeptember 14-én reggel 7 órakor a Szovjetunióban miiködő finn békeküldöttség vezetőjét,, a finn miniszterelnököt, szélhüdés érte. Beszélőképességét elvesztette. A beteg állapota válságos. Maastrichttól—Aachenig (Berlinből jelenti a ATI.) A nyugati arcvonal stratégiai helyzetképe szeptember 13-án lényegesen megváltozott. Eisenhovvernak az a szándéka, hogy a Maas folyónál összpontosította erőit, hogy éjszak felé nyomuljon és megkerülje a nemet nyugati vonalnak északi Szakaszát, még mindig fennáll. A harcok súlypontja Maastrichttól Aachenig’ terjed. Metztől délre visszavertek az ellenséges támadásokat. A Burgundi-kapu ellen az erős nyomás tovább tart. Itt egyre inkább francia csapatokat vetilek harcba. Azt a kísérletet, hogy a svájci határ mentén nyerjenek teret, meghiúsították. A tisztviselő nem egyedül részese a nemzeti munkának — mondja dr. Brand alispán felhívása Zalaegerszeg, szeptember lő. Dr. Brand Sándor, vármegyénk alispánja, mint megírtuk, átvette ismét a vármegye vezetését és ebből az alkalomból a következő felhívást bocsátotta ki tisztviselőihez: A mai napon hivatalom vezetéséi újra átvettem. Ezekben a nehéz napokban különösen figyelmükbe akarom ajánlani a következőket: A rend, fegyelem és nyugalom fenntartása ia közigazgatás első és fő kötelessége. Semmiféle más szempont, politikai, vagy társadalmi kérdés ezt meg nem zavarhatja. Aki ez elleti vét, az a nemzet érdeke ellen vet és ezt a' szempontot a legszigorúbban kell mérlegelni példaadásul a tisztikarnak és minden közalkalmazottnak. Ezer teher, ezer kötelesség terheli az or- 3zág és e vármegye minden lakosát. Sok családban van aggódás a honvéd hozzátartozóiért, gok családba vonult be a mély gyász, sok családban gyászolnak apát, fiút, vagy hitvest. Az az óhajom, hogy a közigazgatás ezeket a házakat a nemzeti becsület, hűség és hősiesség otthonának tekintse: ezeknek a házaknak és családoknak a közigazgatás legyen a támasza ég vigasztalója, hogy megértsék a gyászolók, hogy hőseinknek nemcsak emlékét fogjuk őrizni, de családjaik iránt fokozott kötelességet teljesíteni nemzeti becsület kérdésének tekintjük. ‘Naponta százan és százan Keresik föl a közigazgatási hatóságok hivatalait ügyes-bajos dolgaikban. A közigazgatási szervekhez forduló felekkel szemben hidegvérünket és nyugalmunkat-álékor is meg kell őrizni, ha talán a panasz alaptalan lenne, vág}' jogosulatlan. A tisztviselő nem egyedüli részese a nemzeti munkának, ebben csak vezető, de magiát a nemzeti munkát végzi a földműves, a mezőgazdasági, és egyéb munkás, az iparos és kereskedő és á szellemi munkás, tehát megbecsüléssel kell mindenkire tekinteni, aki előttünk megje'euik és a leiekkel való bánásmódnak olyan kifogástalannak kell lenni, amilyen tradíció volt ez vármegyénkben. Ezen a téren tudomásomra jutottak panaszok. Remélem, hogy' ezek megszűnnek, de a ieg- hangsűlyoz< > ttabban ki jelentem, hogy bár nagy a tisztviselőhiány, ilyen tisztviselőkre még sincs szükségem. Félreértések elkerülése végett közlöm, hogy nagyon elenyésző, szórványos jelenségekről van csak szó. Amidőn még bejelentem azt, hogy miként a múltban, úgy most is tisztviselő társaimmal n közvetlen kapcsolatot még szorosabbá kívánom tenni, kérem és elvárom, hogy csak a közérdeket szolgálni kívánó intézkedéseimet fegyelemmel és megértéssel fogadják és a legpontosabban hajtják végre. — o — Panaszkodnak a , de a trafikosok is Délelőtti körséta Eger szegen „az eltűnt dohány nyomában“ Zalaegerszeg, szeptember 14. Füstölő embernek olyan a dohány, mint mondjuk a csecs szopó gyereknek (az anya- tfcej. I la nincs kéznél, utána kap, s ha nem kaphat, hát utána jár, — már tudniillik a dohánynak. Gyakran látni embereket, akik a nap különböző óráiban más-más trafiknál jelennek meg és a legtöbbször, erre kétszáz tanúi állíthatok, reménytelenül. Statisztikával tudnánk bebizonyítani, hogy amióta kevés a dohány, sokkal több az elkeseredett ember. S bizony nem ok nélkül! Ahogy éhes ember előtt nem emberséges dolog sonkát enni, a nélkül, hogy megkínálnék, épp úgy csúnya szadizmus dohányozni olyanok lelőtt, alak szenvedélyes füstölők, de nincs mit füstölniök. Ezekiet csak úgy elöljáróban mondottam el, mintegy bizonyságként, hogy a dohányos emberek nagyon is humánusak tudnának lenni. A trafikosoknak nem ez a véleményük, mert nem egy trafiknál láttam, amikor a tral’ikos és a dohányos ember között majnem bicskára került sor. Azonban ezt is meg lehet érteni. Ugyanis vannak emberek, akik munkájuk közben nem tudják nélkülözni a dohányt, mert idegzetük éppúgy megkívánja, mint a tüdő a levegőt. Ezeknek az embe-i relének feltétlenül kellene dohányt adni. Vannak aztán dohányosok1, alak vajüli keveset dolgoznak, nagyon sok az idejük1, » ezért dohányoznak. Nekik már sokkal kevesebb jár, mert az idő a néjlikfül Í3 eltelik, hogy' a körű lőttük lévő levegőt telefüstöljék. Ezenkívül vannak egészen fiatal emberek és nők. még innen a nagykorúságon, akik ugyancsak füstölnek. A háborús nehézségekre való tekintettel igazán kivárhatnák nagykorúságuk elér kezesét, mert addigra már úgyis lesz több dohány é* akkor teljes gőzzfel elkezdhetik dohányzási pályafutásukat. Ezt azért mondjuk, mert az ember nem egyszerre lesz nagy dohányos, csali ahogy az évek sokasodnak, nőnek a gondok, vagy éppen több a passzió, úgy emelkedik naponként az elszívott cigaretták száma. Körülbelül elmondottuk, hogy kevés a dohány, amit különben úgyis majd minden dohányos érez. Sokan azonban a trafikosokat okolják ezért. A jó T ráfi kos úr, aki innen a Főtérről, a háborús nehézségek engedte határokon belül, emberségesen ellátja szerkesztőségünket dohánnyal, arra késztette lelkiismeretünket. hogy a nagytrafiknál is utánajárjunk a dolognak és niegvédjük a trafikosok jogos igazát is. Jtt fekszik előttünk a szeptember havi jegyzék a dohánygyártmányok szétosztásáról, százalékokban feltüntetve, hogy a régihez mérten milyen mennyiséget igényelhetnek havonként árusításuk számára. Kezdjük mindjárt a legkeresettebbekkel: Symphoniából a reginek 5 (öt), százaléka, a Hercegovinának 20 húsz) százaléka, a Leventének nulla százaléka, a Királynak 50 százaléka, az Extrának 50 százaléka, a Gerlének 35 százaléka, a Mémphisnek 60 százaléka jut egy-egy elárusítónak. A dohányoknál még rosszabb a helyzet. Legfinomabb hercegovinkból 35 százalék. Balkánból 20 százalék, Középtörökből 40. Finom hercegovin,ából 50 százalék, a többi finomabb dohányokból pedig általában 25—35 százalékot kapnak a trafikosok. Ezzel az alaposan csökkentett mennyiséggel szemben a város lakossága állandóan gyarapszik, több a katona, több a polgár. Tehát a sors akaratában nyugodjunk meg, dohányosoké s ne nyítogassunk bicskát a trafikósokra. Azok a szóbeszédek, amelyek e£yé* trafikosokat rosszhírbe kevernek, ha igaznak bizonyulnak, tessék jelenteni. De csak ha meggyőződtek róla... 1944. szeptember 15. Korlátozzák az égetett szeszes italok kiszolgálását Budapest, szeptember 15. A kereskedelem- és közlekedésügyi minisztérium a vasárnapokat és a Szent István napját megelőző köznapokon déli 12 óra után — a gy ógyszertárakat kivéve — más üzletben eltiltja az égetett szeses italok árusítását. Szeszes italt sem tisztán, sem más italhoz keverve nem szabad árusítani. Vendéglőkben, cukrászdákban és kávéházakban teához rumot a szokásos mennyiségben szabad kiszolgálni. Égetett szes italoknak vasárnapokon való kiszolgálása tekintetében a fennálló tilalom további» is érvényben marad. (MTI) — Testvér! Ne feledkezz meg a bombfc- VSárosuItakról! Hosd bo adományodat a mmrkesztőségbe I
