Zalamegyei Ujság, 1944. július-szeptember (27. évfolyam, 146-222. szám)
1944-09-11 / 205. szám
a. ZALAMEGYEI ÚJSÁG 1944. szeptember 11; fáray és Cselényi nagysikerű jótékonycéiu esten lépett fel Balatonfüreden Ba’atonfiircd. szeptember 10. Füreden szeptember 8-án országoshírű művészekkel a balatonkenesei Vöröskereszt kí- vánsághangversenyt rendezett, a nagymultú, oszlopcsarr íokös fii red i gyógy teremben. Az első sorban ott láttuk gróf Széchenyi György főbírót és Szekeres Bónis fürdőkormányzót. de láttuk azt is, hogy bizony már sok helyen lecsapta a szeptember a bőröndök' tetejét és hazaküldte a nyaralókat. De azért tapsból és sikerből így sem volt hiány. A Hiszekegy eléneklése után dr. Magassy Gáborné, a kénesei Vöröskereszt ehiöke, üdvözölte a megjelenteket és ismertette együttesük munkáját. Majd pergett, váltakozott, gördült símán a műsor, úgyhogy a tenyerek alig jutottak pihenőhöz. Járai József, aki almádi nyaralásából jött át, nagyon szép, olaszosan csengő hangjával H Vágyom egy nő után számot és Rákóczi megtérésé-t énekelte forró sikerrel. Közben arra gondoltunk, talán mégsem kellene en- gedni, hogy ez a kitűnő énekes otthagyja az Operaházat és hazamenjen gazdálkodni. Cselényi Józsefet ízes, hangulatos nótái után nem akarták leengedni a dobogóról. Kazal László kitűnő játékkal adta elő hatalmas derűt fakasztó, egészséges humorú, nagyszerű rádióparódiáját. Dorita Bonévá bolgár énekesnő. a berlini opera tagja, Carmenból a Ha- banerát énekelte, majd magyar nótákat adott elő tüzesen, átéléssel, kultúrált, hajlékony hanggal. Fulda Gizi. a kolozsvári Nemzeti Színház 18 éves táncművésznője, spitz- és step]) baletteket táncolt igen szépen. Nevét még nem hallottuk, de a látottak után, azt hiszem, mindnyájan megjegyeztük. A nem hivatásosak közül kiemelkedett Magassy Gáborné Csillagok című, ismert háborús dala, amelyet igen hatásosan kísért a katonák zümmögő kórusa. Meghatva néztük és hallgattuk a gépkocsizók és páncélosok énekkarát. Valamennyiek' mellén háborús kitüntetések csillogtak. Zúgó tapsban viharzó sok-sok szeretetet kaptak. Vitéz Baranyai Sándor szkv. és Halász Imre fhdgy., egy-egy versüket szavalták hatásosan. Jól sikerült jelenetek szerepeltek még a műsorban, amelynek zeneszámait Buttola Ede és zenekara kísérte kitűnő alkalmazkodással. A Himnusz után megkérdeztük az egész est megrendezőjét. dr. Magassy Gábomét. Munkájáról ezeket mondotta nekünk: — Kenésén, Enyingen és Almádiban jártunk már ezzel a művészgárdával, amelynek tagjai mind önzetlenül vállalták a szereplést. Célunk: két tüdőbeteg hadiözvegy és 7 gyermeke számára két kis házat fölépíteni. Már minden együtt van. csak vagonhiány miatt nem tudjuk az anyagot odaszállítani. Cselényitől megtudtuk, hogy vidéki városokba jár a »Varjúfészek«-kel, Biharyval együtt. A nyarat Balatonakarattyán töltötte, onnan jött most is át. Füredet régóta ismeri. Már fölépítette a Cselényi Cserepes Csárdát, be, ís rendezte, csak a megnyitással vár kedvezőbb időkre. Kazal László először járt Füreden. Nagyon tetszik neki, különösen a kitűnő bora. Körülbelül 800 lemeze van forgalomban. Legutóbb az »Őfensége a mamá-«ból énekelt lemezre részleteket. Még nem szerződött sehova. Almádiban nyaral. Egy szép, kellemes est emlékével tértünk baza a zivatarmosdatta, sötét úton. m*0*0*0*0*0*0*m*AA***a**0****A0**A Miket tapasztaltam a voit olasz királyi hadseregnél ? Irta: KÄLDOR BRÚNÓ őrnagy X. Katonáimmal egy lyukat váj at lám a Hornokban, fából a lyuk két oldalán X alakú lábakat: hajtattam a homokba, majd késsel magam faragtam a nyársat, a két bárányt szépen darabokra vagdaltam, olajjal bedörzsöl- tettem az egyes húsdarabokat, majd könnyen megsózattam és kevés borst tétettem a húsra, tüzet raktak a fiúk, ezt szépen leégettem és amikor a lángok kialudtak, akkor a nagy parázsdomb felett forgattam a nyársra fel- péoelt bárányhús darabokat. Közben egy vas háromlábon egy kis üstön olajat öntöttem, hagymát vagdaltam az olajba, majd szépen pirosra főzettem, abban a pillanatban bele vágattam a finom részeket, a szívet, a májat és a tüdőt és vesét, szóval a zsigereket és abból aztán egy me*és ragut főztem. Amidőn már majdnem kész volt, egy pohár jó olasz vörös bort öntöttem az üstbe és ha a borsbogyókat és babérleveleket hozzávesszük, könnyen elképzelhetjük, hogy milyen mesés ragu lett ebből. Tényleg, amikor a hadtest intendánsának fel szolgáltattam ezen előételt, megízlelte és aztán úgy neki eseti a tálnak, hogy majdnem egy maga felette az egészet — Mondja csak, hol tanult ilyen mesésen főzni ? — Anyámtól, Magyarországon! — Hogyan készítette ezt a mesés ragut? Elmondottam neki, amire ő: ' — Most látom csak, mennyire fantáziátlan a német konyha 1 Katonáink, szakácsaink mindevvel a jóval rendelkeznek és még sem tudnak főzni! Hát bizony e tekintetben nem ellenkezhettem német intendáns bajtársammal, mert én tapasztalatbél tudom, hogy a magyar csapatok szakácsai milyen mesés ételeket tudnak még a legrosszabb viszonyok között is elővarázsolni. De az intendáns úr még nagyobbat csodálkozott, amidőn a szép pirosrasült bárány húst fel- szolgáltattam. Etttől a perctől fogva hírem, mint jó szakács az egész hadtestben meg volt alapozva... Szeretem Lybiát, szeretem a sivatagot, a nagy hőséget, a mindig kék eget és tengert, a homokos, majd sziklás partokat, szeretem és e tekintetben igen külömböztem a többi német bajtársamtól. Látszik, hogy a magyar puszták, a rónák végtelenségének báját, varázsát már gyermekkoromtól fogva minden porcikámba Szókimondó, független, friss és színes, katolikus újság amely mindennap részletesen és budapesti napilapokat Í2 órával megelőzve közli a világszenzációkat. Ha tehát lépést akar tartani a világeseményekkel azanmd pendeSj® ímegj! Ára havi 3*40 P, Hirdessen a ZAUMEGVEI UJSÁGDíd Eredményes — gyors és biztos! felvettem és ott, ahol a többi e végtelen láthatáron kétségbeesett, ott én szebbnél-szebb do'gokat, mozzanatokat vettem észre. Én nem szenvedtem a sivatagok végtelenségén, nékem minden homokbucka, minden kopár szikla, minden sivatagi növény, tüskebokor mesélt valamit, mesélt gyerekkoromból. Én láttam ott is, ahol más®*k csak homokot, csak kietlen sivatagot, pusztaságot észleltek. Kis népkocsimmal végigszáguldtam a via Balbián, egy angol kocsinak igen széles gumiabroncsait leszereltem és ezek nagyszerűen illettek az én kocsimhoz és így a homokon még ott is veszély nélkül száguldhattam, ahol a többi autó keskeny abroncsa miatt besüppedt a homokba és minden erőlködés dacára nem mozdult ki a helyéből. A motor búgott, erőlködött, a kerekek más autónál mindjobban forogtak, mind mélyebbre besüppedtek és végre mozdulatlanul bent ültek és egymás után ki kellett vontatni őket. Az én autóm futott, szaladt, száguldott. . . Mások mindenféle színű szemüveget hordtak Én mindig puszta szemmel utaztam és járkáltam. Én a sivatagot úgy akartam nézni és látni, ahogyan a jó Isten megteremtette. Engem a homoknak ezerféle árnyalata érdekelt. Soha életemben nem láttam annyi színpompát, annyi érdekes színárnyalatot, mint Lybiában. A gyakorolt szem számára a kép folyton változik, a homok színe hol hófehér, hol világos sárga, hol átmegy a narancssárga árnyalatba, hol barnás, hol vöröses, hol pedig téglavörös szinű. Egy nap, még pedig a német szovjet háború kitörésének napján Bengasiból Tripo- liszba utaztam. Hosszúkás, nagy és nyitott Wanderer kocsimmal mentem neki az lít& km-es útnak, reggel korán indultam és este 6 órára bent voltam Tripoliszban. Érdemes egy pillantást erre az útra, a via Balbiarra vetni. Bengasitól nyílt egyenesen délnek vág és órákon keresztül igen sivár sivatagon át megy az út Agedabiaba. Hol a tenger mentén vezet, hol pedig mélyre behatol a sivatagba. Reggel 7 óráig a nyitott autóban még kellemes a levegő, friss és zamatos, de 7 órától kezdve a nap sugarai mind erősebbek, mind forróbbak lesznek, a nagyszerű müút kövezete vagy aszfaltja vagy cementtakarója visszatükrözted a forró- ságot, de én- ezt is szerettem, mert ez is élrezet. Van-e szebb érzés, mint a sütő nap, amely letüz a sivatagra, az autó sebessége által keletkezett léghuzat, a ritkán megjelenő pálmaoázisok, itt-ott egy kicsiny arabs falu vakító fehérrel meszelt kunyhóival, vagy pedig egy egy homokbucka mögött hirtelenében feltáruló arabs sátortábor, néhány tevével, birkanyájjal és az elengedhetetlen szamárral... Milyen élvezet így végigszáguldani 100 km es tempóban! Nekivágni az ismeretlennek. Milyen szépen elkalandoznak az ember gondolatai, v mennyire megnyugtatólag hat a végtelen láthatár, mennyire kipihenik magukat az idegek ... Mások unatkoznak, én pedig élvezem ezt a meséi vidéket! (Folytatjuk.) DisiitiMiiai felvesz a ZALAMEGYEI ÚJSÁG Kiadóhivatala Széchenyi-tér 4. — Testver! Ne feledkezz meg a bomba- károsultakról! Hozd be adományodat a szerkesztőségbe!
