Zalamegyei Ujság, 1944. július-szeptember (27. évfolyam, 146-222. szám)
1944-09-09 / 204. szám
1944. szeptember 9. ZALAMEGYEI ÚJSÁG 3. ! Feljegyeztük, .. • hogy ifj. dr. Body Zoltán novai fősz« ''«aLíróé-kjia imái V másod zor köszöntött Imi a gólya s egy egészséges íuí- gyermckcl ajándékozott a fiatal párnak. A második Számú trónörökös Uatitea látta meg a napvi ágat. mintán Bodyék még mindig Lentiben, korábbi áitoinás- bc yüköíi laknak. Bizonyára sok gratulációval keresik fel Body főszolgabíró éklat, lannát is inkább, mert egyinásatán két fiú- gyierekkiet ottani társasági körökben nem ige n dió se k ed íi e t ndk. ... hogy Koltay Lajos, hp-unk munkatárssá, aki két hónapon keresztül a zala- iegerszicgi plébánián helyettesítette a mostani nyáron Pap Lajos káplánt, színén felcserélte a papi elitet a katona-élettel, Ugyanis az elmnlt napokba!» tábori lel- Icészi s/n gá'atra vona t be. .. • hogy egyetlen napi szereplés után változás történt a zalaegerszegi színház férfigárdájában, mivel Varga Jenő bon- viván behívót kapott és pár napon belől meg is kezdi katonai szolgálatát. .. • hogy napokkal ezelőtt igen jól sikerült Mindszenty püspök arcképeket hoztak forgalomba. A tökéletes és élethü képet a Zrínyi könyvkereskedésben árulják 14 pengős áron. A kép iránt élénk érdeklődés van. A felvételt teljés püspöki díszben Brunhuber fotóművész készítette. j __ __ . • • hogy dr. Brand Sándor alispán hónapokig tartó betegszabadság után pénteken elfog! a la hivatalát. Emi ékezetes, hogy dr. Brand Sándor még a tavasz folyamán ment hosszabb betegszabadságra, majd ezt a betegszabadságot a legutóbbi kisgyűíés újabb hat héttel meghosszabbította. Természetesen sokan ebből azonnal nagy kombinációkat kezdtek és arról suttoglak a jói értesültek, hogy dr. Brand Sándor alispán szabadsága nyugdíjazással végződik. Mi, persze, csak csendesen mosolyogtunk, mert tudtuk, hogy dr. Brand valóban csak betegszabadságra ment és hamarosan visszatér, minden ellenkező híreszteléssel szemben. Dr. Brand Sándor alispán nagy vesztesége lett volna a vármegye kato ikusaina’s. mert húszén az alispán! székben is nem egyszer tantije lét adta a katolikus ügyek iránti érdeklődésének és nagy elfoglaltsága kö- zépette módot és időt talált arra mindig, hogy a katolikus ügyeknek felkarolására, a többi felekezetek sérelme nélkül, de egy h á/íi ú i kö te less égteljesítés plarancs a szerint, időt szenteljen. Éppen ezért mindig ott láttuk a katolikus mozgalmak élén és a legutóbbi Katolikus Diákinternátus- Mozga oinban is tevékeny részt vett ki. De különben is dr. Brand Sándor nagyszerű ismerője a zalai vidékieknek és kérdéseknek és ezekben a vá-ságos időkben szükség van szaktudására. . • • hogy a helybeli kórház kápolnáját hamarosan kifestik. Az eléggé rossz állapotban lévő festés felújítása nagy gondot okozott, mert bizony nem volt pénz a kiadások fedezésére. Már-már úgy volt, hogy egyszerűen csak egyszínre festik az egész kápolnát. Egyszeresek mégis festmény terveket kértek a művészektől, ami arra enged következtetni, hogy a kápolna mégis csak hivatásának megfele’ő módon fesz kifestve. Az anyagi fedezetről mélyen hallgat mindenki. Nagy kerülővel sikerült MT/onban meg tudnunk a dolog nyitját. Dr- Jancsó Benedek kórházigazgató főorvos ugyanis ezer pengőt adott a festés céljaira. A nemes gesztus valószínűleg követőkre is talál, főleg azok körében, akik állandó látogatói a kápolnának és így lehetőség nyílik arra, hogy a kápolna belső festési műnkálatai elkéezüIjeniek. CREDO NEMESS ERNŐ (Szemelvény az író „Szent Mise“ című versciklusából) Hiszen, hogy egy vagy Szent hatalmas Isten Fiaddal, Lelkeddel Három személyeddel. Hiszem: azért vertek Azért ostoroztak, Hogy vesszen hatalma Sátánnak, pokolnak. Hiszen hatalmadat, Alkotó erődet, Mellyel színnel, széppel Szövöd át a földei. Hiszem halálodat, Keresztszen védésed, Hiszem halálodból Újra visszatérted. Erdő, mező, virág, Kicsi és nagy féreg Mind hirdeti Uram Égi dicsőséged Hiszem Egyházadat, Péter erős várát, Hiszem Egyházadnak Örök igazságát. Teremtményed minden, Minden, amit látok... Te adtad a napot, A holdat, a világot. Szentek egy essége Erésiti lelkem, Hiszem, hogy halálod Üdve váltott engem. Te jetiéi a földre SzentSzüzben fogantnak, Ki Lelked erejéből Ember testbe sarjadt. Hiszem, hogy az élet Végtelenbe torkol; Hiszem, örökélet Kél a sir hantokon. Hiszem: azért szántál Fiadban a földre, Hogy btint a jóság Örökre legyőzze. Hiszek én Te benned Urában a Földnek, Urában egeknekS Hiszek Benned. Amen. Amíg a vonat jön. . . Rövid beszélgetés egy középiskolás fiúval a nyári munkaszolgálatról — Kiküldött tudósítónk írja — Valahol Zalában, szeptember hó. Magas, keménylépésű, szőke diák tart az állomás felé, hóna alatt aktatáskával: Szanyi Jenő, kereskedelmi tanuló. Megszólítom. — Hová, hová, Jenő? — Egerszegre megyek, megérdeklődni az skolai rendet. — Persze, leteheti az aranyszabadság. — Az aranyat és a szabadságot levonva, igen. — Na, talán nem kezdődhetne elölről ? — Dehogy nem — neveti ei magát —, bár azt se bánom, ha minél előbb ellovagol ez az év, mert annál előbb „beérek“. — Szóval, azért elbírnál még egy ilyen vakációt ? — Hogy elbírnák-e? Ugyan! Hisz nem volt ám az olyan nehéz: munkaszolgálaton nyaralni. Csak tréfáltam az előbb. Aranyszabadság volt az is, dupla aranyszabadság. — Na, de ráduplázo! — Igen, mert ezen a nyáron aranyat ért a munkánk: a hazát szolgáltuk, —- Te, hol dolgoztál ? — Az egyik repülőtéren. — Fizikai munkás voltál ? — Csakis. Csákány, lapát és talicska volt a szerszámom. Kellemes nevetés cseng az ajkán és felvágott homlokkal néz a volt munkahely felé. — Beszélj valamit erről a munkás szünidőről. — Szép volt. Élmény. Reggel ébresztő, kivonulás — néhány fiú mezítláb élvezett köz tünk — aztán reggeli és munka. Nem nehéz, csak olyan foglalkozásszerü. Legtöbbet főidet egyengettünk a lapátokkal. Csuda jó kedvünk volt. Nótáztunk, birkóztunk, ugrattuk egymást munkakózben. Szóval, tipikus diákok maradtunk. Megint jóízűen nevet. — Ha igy ment, akkor biztosan nem merültetek ki. — Még a legkényesebbje sem. Nekem meg épen könnyű volt, hisz itthon is megfogtam a dolog végét, ha úgy jött. Ezt bizonyíthatom, mert láttam már a I szünidőben szekérrel dolgozni Szanyi Jenőt, í — Hányán voltatok a munkahelyen — ; fordulok hozzá újra. — Voltunk vagy 140-en. — Mind közéiskelások ? — Néhány érettségizettet kivéve, igen. — Mi volt a legszebb az egész „nyara- | lásban*? — A legszebb?... Amikor 140 magyar • diák izma dolgozott bronzbarnán a szebb jtt- | vőért, renyhe pettyhüdtség helyett. A napsugárban csillogott a kavics, izzett a föld, csenj gett az acél, nyikorgóit a talicska — ez volt | a kísérőzene a munka dallamához,.. — Nem volt ez fárasztó a tanulás után ? — Egyáltalán nem. Olyan volt csak, mint egy reggeltől estig görnyedő hivatalnoknak az esti séta. Felfrissítő. Meg r azért volt ám teljesen szabad napunk is. Én szakítottam magamnak időt a Balaíonpartra is; Füredet is bebarangoltam. — Gondolod, hogy a többi fiúk is így gondolkoznak a nyári munkaszolgálat felöl ? — Aki szebb jövőt akar, annak ma így kell gondolkozni. Aki pedig ma is nyafog, ké- nyeskedik, az álljon félre. Befejezzük a beszélgetést, mert Észak felől idedobja már az őszeleji szél a sínparipa nyerítésének foszlányait. Aztán felugrik frissen a vonatlépcsőn s ez a lépés máris átváltoztatta diákká, kereskedelmi iskolai tanulóvá. Hiába itt az ősz, a testi munka után következik a szellemi. S így van helyesen, mert ma nincs joga senkinek szabadságra. n— kapható a Zrínyi könyvkereskedésben.
