Zalamegyei Ujság, 1944. július-szeptember (27. évfolyam, 146-222. szám)
1944-09-05 / 201. szám
2. ZALAMEGYEI ÚJSÁG 1944. szeptember 5. Ismét 361 beteg katona érkezett a zalaegerszegi kórházba Zakegerszeg, szeptember 5. Hétfőn este 9.15 órakor befutott Zala- iegerszegre a 155-ös számú kórházvonat, amely öl beteget hozott magával a legkülönbözőbb jgyü j tő ál 1 om ás okró 1. A megérkezett betegeknek a kórházakba való szállítását azonnal megkezdték, akik pétiig csak könnyebben voltak megsebesülve, iftzok gyalog tették meg az utat. Budapest, 1944. augusztus. Az egyik budapesti lapból olvassuk a következőidet a* egyik Zalából elszármazott, tehetséges írónk életéről, küzdelmeiről és munkásságáról. — o — Kétszer is jártam Csepelen, mire megtaláltam Tábor Istvánt, hogy néhány percet beszélgessek vele az irodalomról, a gyárról és az életéről. Az egyik Rákóczi-utcai kis háznál találom meg a költőt, aki éppen a kitépett ajtón dolgozik: nagy szándékkal próbálja a sarkába állítani. Fölcsillan a szeme, amikor meglát: — Gyere, öcsém, segítsd helyre az ajtót, s aztán beszélgethetünk. Látod, engem is megkerestek, tán tudták, hogy milyen nagy ellenségük vagyok. Szerencsémre senki sem volt itthon. Az asszony és a gyerekek is vidéken vannak, én meg dolgoztam. Mert, úgy-e, jól tudod, hogy az irodalom csak kenyérmorzsákat ad az asztalunkra ? ... — Maradjunk az irodalomnál — mondom. Legyint. — Se időm. se kedvem a panaszkodásra. Ila szólok, nem a magam, hanem a társaim ügyében szólok. Én Zalából jöttem meg gyerekfejjel Pestre dolgozni. Régen volt már, sokszor hallottam a gyárdudát. Azt hittem, hogy elérek valamit, tán többre viszem. De hiába. El kiéli ezen gondolkozni. — írásban, munkában harcoltam a kommunisták, a vörösök ellen — folytatja. — Az új szállítmánnyal a Zalaegerszegen gyógyítás, illetve kezelés alatt álló betegek száma 661. * * * Ezúton ismételten felhívjuk a város és a vármegye lakosságát, hogy a sebesültek részére adakozzanak. Különösen a nagyon is bőséges gyümölcstermésből juttassanak a betegeknek. Az adományokat szívesen továbirodalmi esteket rendeztem Erdélyivel, Siókéval, Sértő Kálmánnal. Mi lett a haszna? A munkahiányos időkben évenként háromszor bocsátottak el, a mérnököm vett vissza.. Kilenc év után elértem a nyolevankétfilléres órabért. Gúnyoltak is. le kellett tagadnom a nevemet, bog}' ne üldözzenek. Majd egyszer az életrajzomban megemlékezem ezekről a »jóakarókról«. — Mikór tanultál? — Húszéves koromban már a filozófusokat olvastam. Ilyen munkás is akad. Nappal a gépnél izzadtam, éjjel tanultam. Közben megírtam a »Forradalom a Fekete Városban« című regényemet és sajtót kapott két verseskötetem is. Ledorongoltak a merészségemért. Az egyik oldal, mint ellenséget bírált, de bizony a másik oldalon is alvadtak vádaskodók. Látom, hogy valami fúrja az oldalát, csak annyit kérdek: Mi voltV — Megpályáztam az egyik irodalmi díjat. Gondoltam, annyi évi harc után én is megérdemlők valamit. Még csak választ sem kaptam. Talán túl műhelyszagú vagyok? Hallgat, s ezalatt eszünkbe jut néhány sora: »Itt, ahol az arcok haván Nem éled a mosoly fénye, Ugyr borulunk le a gépre, Mint az ősznek ravatalán Az elfonnyadt sírvirágok.« — Megdorgáltak még azért is, hogy a csepeli munkást részegesnek és elvadultnak írtam, ábrázoltam. Fiát nem volt az? Minden szennyes eszközt felhasználtak ellenünk, Hirdessen a ZALAMEGYEI lustá ban Eredményes — gyors és biztos! italt is, pénzt is, hogy idegen eszmék szolgálatába álljunk, s hogy ne gondolkozzunk. Ez az igazság, s ezt senki se kendőzze eU‘ Villan a szeme, jó lesz mást kérdezni. — Mondj valamit a családodról is? Föl derül az arca. — Ez az én örömöm. Az asszony, meg a három csöppség'. Ha látnád őket, hogy milyen szépek. Most messzi vannak innen, biztonságban. Sűrűn megyek hozzájuk, járni tanítom a kislányomat. — Mivel telnek el az esték? — Tanulok, írok. Most értesített a kiadóm, hogy a »Lámpafény« című kötetem harmadik kiadását is nyomják. Egy kisregé- nyem várja az idejét, az újabb kötet megf most íródik. Mint munkásköltőnek, vannak-e pa&zsziói ? — Ilyesmihez nincs módom. Csak kedvem lehet a jó könyvekhez, a komoly zenéhez, meg a pihenéshez. A 35-iket taposom, a hajam inkább fehér, mint fekete. Passzióim nincsenek, talán csak kívánságom, hogy Magyarországon egyszer már a tehetség is számítson valamit, ne csak a kapaszkodás. Lassanként búcsúzom. Az este Csepel főié ért, szürke lepedő hull a fekete városra. Nemein nézem a szürkületben Tábor Istvánt. Kívánom és remélem, hogy' elérje azt. amit a gyárkémén vek füstje alatt sokezer munká»- testvérének igazáért hirdet: »0. piros Nap, nézd a ráesünk S oóaszd le a tetők fölött, Hogy itt tant a gépek között Egy tenyérnyi eget lássa ik : A végtelen szabadságot...« Kormos löfváa Üzent a front Echinger József honvéd az M. 195-rőt üzeni szüleinek, rokonainak, testvéreinek, ismerőseinek és Pete Károly pékmesternek, hogy jól érzi magát, ne aggódjanak érte. egésa- séges, több levelet vár. Bajtársi szeretetéf küldi még a zalaegerszegi leventéknek. —o — Kiss János honvéd üzeni a C 481. táboré számról szüleinek, családjának és az össze# ismerősöknek, hogy jól van kévés levelet kap^, tehát írjanak, csókol mindenkit. — o — Kiss Géza őrvezető üzeni az M. 195 táliort számról Zalaapátiba, szüleinek1, testvéreinél^ jól van, kézcsókját küldi. — o — Toplak József honvéd üzeni az M. 199. tábori számról szüleinek, rokonainak é& ismerőseinek: egészséges, jól érzi magát, ue aggódjanak érte, mindenkit csókol. Sok levelei; vár. — o — Az M. 195. tábori számról az alulírottak jókívánságukat küldik: Szaköny János szkv. feleségének, jól vao* egészséges, Eke \ inoe honvéd sok csókot küld feleségének és kisfiának, A fasz János, Zsilek Géza és Györki Károlyi honvédek jól vannak, egészségesek, sok csókot küldenek a kislányaiknak. G örököl Lajos szkv., Rozsnyay István tiz.» Borsos József, Mazzag Gyula, Kaszap István* tíz., Toplak József és Tóth István I. ivód szüleiknek, testvéreiknek, feleségeiknek családjaiknak és összes ismerőseiknek. Székimondó, független, friss és szines, katolikus újság 911 S3 S ; amely mindennap részletesen és budapesti napilapokat 12 órával megelőzve 1 ; közli a világszenzációkat. Ha tehát lépést akar tartani a világeseményekkel ; ; «»«mifial rendelje meg I Ára havi 3*40 P, bítja lapunk szerkesztősége is. Zalából került gyermekfejjel Budapest gyárforgatagába Tábor István, a tehetséges munkásköltő
