Zalamegyei Ujság, 1944. július-szeptember (27. évfolyam, 146-222. szám)
1944-08-21 / 188. szám
2 Amszterttam. Londonból a kórhazak betegeinek tízezreit szállítják el bombabiztos helyekre. Hangos »Dícsérte&sék«-kél köszöntének a Ids nebulók. A zászlórúd körül most gyülekeznek. 3—6 éves fiúk, leányok vegyesen. Élénk- Bzeműek, vidámak, már megszokták a rendet- Érsek Magdolna tanítónő, a napközi otthon vezetője, fogad bennünket. Az iskola széles folyosóján körös-körül padok. Ez a napközisták »ebédlője«, merthogy a gyerekek napjában háromszor enni is kapnak. A kis bögrék ott sorakoznak rendben a polcokon, rend és tisztaság mindenütt. Még a tanteremben is sorakozva állanak a kis szatyrok, benne kis hazaival, játékokkal, sőt itt-ott írka, könyv is ki- kiandikál a kendők alól. TANÍTÁS a NAPKÖZIOTTHONBAN — Rendszeres tanítás is folyik? — kérdezzük a tanítónőtől, a szabályszerű iskola- termet látva. — Tulajdonképpen nincs, és mégis van! — feleli kedvesen. — A rendszeres foglalkoztatás keretében nemcsak énekeket, versi- kéket, mondókákat, játékokat tanulnak a gyerekek, hanem az iskolakötelesek írást, olvasást, Számolást is. Itt ugyanis egészen különleges a napközi otthon helyzete, és egy kicsit a téli iskolát is kell pótohiia. A gyerekek nagyrésze ugyanis Vargahegyről, Farkéshegyről, Újhegyről, Turzóvölgyből, Dombomból, Károlyiszegről és Delejesről jár át, ami 2—4, sőt 5 kilométeres utat is jelent. Télen az első osztályosok közül a rossz utak, thó, a nagy távolság és a cipő-ruhahiány miatt csak 20—25 tanuló jár iskolába, most tanulják meg a betűvetést. Bizony, nem kis munka az, ami itt a tanítónőre vár. Nyári pihenőjét feláldozva, most is 91 gyermekét tanít, etet, gondoz, sőt néha tisztába tesz, hisz a 3 éveseknél még ez is előfordul. Súlyosbítja a helyzetet, hogy a kisebbek magyarul szinte semmit sem tudnak. De a tanítónő érti nyelvüket és a, nagyobbacskák már nagy segítséget jelentenek. Látni kell csak, mily örömmel és büszkeséggel mosogatnak, törölgetnek, söpörnek, etetik, gondozzák a kisebbeket. PUHA KENYÉR — FRISS TEJ Már reggelihez sorakoznak a gyerekek. Tejet kapnak friss kenyérrel. Odahaza ugyan mar reggeliztek egyszer, de a 4—5 kilométeres út után jólesik újból a friss tcjecske, ami otthon úgyis ritkaság. — Érdekes, hogy kezdetben fele sem itta meg a tejet — meséli a tanítónő tej-osztás közben —, nézze, most meg van, aki már másodszor is jön egy újabb adagért. ZALAMEGYEÍ ÚJSÁG Milánó. Az adriai szakaszon megindult támadás során 8 páncélost lőttek ki a németek, akik egyébként az előretörést megállították. 1944. augusztus 2b tüzelőt is magunk gyűjtjük össze az erdőbe«. A gyerekekéin is meglátszik a jó koszt. Sokan megirigyelhetnék ma ezt a jó élei1- mezést. Nem csoda, ha a szülőit szívesen e*- gedik, a gyerekek pedig szívesen jönnek a napközibe. — Ilyen nálunk, kérem, eddig sohasem volt — mondja az egyik megkérdezett szülő. — A jugoszlávok nem törőditek .ennyit á gyermekeinkkel. Igazán hálásak lehetünk a magyar tanítónőknek, akik a nyári nagy dologidőben •gondját v iselik a kicsiknek, akik otthon bizony, legtöbbször felügyelet és melegétel nélkül maradnak. Déliután, a párórai tanulás, a jó ebéd, meg a mosogatás és pihenés után, a kőzett erdőbe teszünk kirándulást a kis napközis- tákkal. Rengeteg itt a moha. Homok helyett ezzel szoktak játszani. S a sok apró gyermek- kéz szorgos munkája nyomán, 'kacagva, nótaszó mellett máris közel méteres ház épül — mohából. — Odahaza is csak magunkkészítette játékaink vannak, mert a kevés fedezetből nem jut a drága, kész játékokra, — mondja a tanítónő, akit úgy körülrajonganak az apróságok, mintha édesanyjuk lenne. Látszik, hogy a muraközi gyermekek szeretetet kapnak a magyar tanítónőktől, akiknek munkája pedig, sokszor mostoha körülmények között, igen nehéz, de igazi nemzetmentő munka itt a déli végeken. Gáthi-Graf Ernő. Játszanak, tanulnak és tejet vajaskenyérrel esznek a napközi otthon gyermekei —Mumküri tu A*KÍrtÓ2iklú! — FeIsőmiháiyfalva, augusztus 20. A legközelebbi vasútállomástól, Miksavár- tól, még öt kilométert kell gyalogolni — néhányszor hegyre föl, völgybe le —, amíg előtűnik a község kicsiny templomának kis tornya a dombtetőn. A falucska házai eléd sietnek a domboldalon, de ahogy felérsz, hamar végeszakad a falunak. Pár tucatnyi ház a plébániaiak és körjegyzőség komi: ez Felső- mihályfalva. De a környező dombokról mindenünnen fehérremeszelt kedves kis házak integetnek feléd. így már érthető, hogy a két épületben elhelyezett elemi iskolába 380 tanköteles jár. Az iskola most is gyermekkacajtól hangos: nyári napközi otthon van a falu- ben. Az élelmezéssel kapcsolatban megtudjuk, hogy bizony a napközi otthon vezetőjének ötletes gazdaasszonynak is kell lenni. Az ellátmány bizony kevés, szerencsére itt gyümölcs, vaj, tej és burgonya jut bőven. Tojást legutóbb maguk hoztak a gyerekek. Akkor töltött-tojás volt ebédre. A gyerekek még most is emlegetik a finom ebédet, pedig a krumpli- leves is ugyancsak' ízlik nekik. CSERESZNYELEKVÁR — VAJASKENYÉR — Oseresznyieéréskor annyi gyümölcsöt kaptiuik, hogy lekvárt főztem — meséli a kedves, szőke tanítónő. — Pár hétig volt mit kenyérre kenni. Most délután vajaskenyeret kapnak, de ha kevés a vaj, főzünk hozzá krumplit és vajas-krumpli a menü. Persze a Riadó alatt adták át a honvédelmi miniszter kitüntetését a zalaegerszegi kitüntetetteknek Zalaegerszeg, augusztus 20. Mint előre jeleztük, vasárnap, Szent István király napján, ünnepélyes "keretek között vitéz Tamásy István dr. polgármester adta át a honvédelmi miniszter' újabban adományozott kitüntető jelvényeit, amit a légoltalom és a légvédelem terén elért kimagasló érdemek elismerése jutalmául rendszeresített. Két kitüntetést adományozott a miniszter; éspedig Wejsic/.ky János tüzoltófő- paran«‘Silóknak és Tanoi János m. kir. honv éd- fő törzsőrmesternek. A kitüntetésre a város légoltalmi parancsnoka meghívta a város összes közül-eteit a háromnegyed' kilenckor tartandó ünnepségre. A vendégek gyülekezése alkalmával már légi vés zélyi készültségben állott a város, és amikor a kaszárnya tornya felett fel - üvöltött a sziréna, éppen kezdeni akarták az ünnepséget. Az ünnepséget azonban a riadókészültség alatt is megtartották. Vitéz Tamásy István dr. polgármester keresetlen szavakkal jelentette be, hogy a honvédelmi miniszter -az átlagos teljesítmény feletti munka jutalmazására rendszeresített kitüntetést Zalaegerszegen két légoltalmi, illetve légvédelmi irányításban résztvevőnek adományozta. Hangsúlyozta beszédében, hogy feleslegesnek tart most minden különösebb más ünneplést, mint annak a munkának az ünneplését, amelytől az ország nyugalma függ. Mert csak a légoltalom, illetve a légvédelem kifogástalan teljesítésének az eredménye lehet a jövőben is az, hogy épségben maradták a családi tűzhelyek. — Amikor a kitüntetéseket átadom — fejezte be beszédét a polgármester — nem mulaszthatom el az alkalmat, hogy mindazoknak, -akik résztv-esznek ebben a munkában, követendő példának ne állítsam oda a kitüntetetteknek. Óvja meg a jó Isten városunk szerveit a valódi bevetéstől, de biztos ‘-vagyok benne, hogy ha arra kerülne sor .és a végzet útjába esne kis városunk, a gyermekektől az aggastyánokig, mindenki férfi- módon kivenné részét a két kitüntetett példáját követve a munkából. Ebben a pillanatban máris felzúgott a l motor és a szerkocsi, tele segédszolgálatosokkal, megindult állomáshelyére, itt benn, a lak- tanvában pedig megindult a munka. A megjelentek melegen gratuláltak a két kitüntetettnek. Németh János törzs tűzmester ezután a tűzoltók nevében meghatott szeretettel virágcsokorral kedveskedett parancsnokának. Az ünnepség lezajlása után nem mulaszthatjuk el, hogy szóvá ne tegyük, mennyire kevesen jelentek meg a kitüntetések átadásán. Annak ellenére, hogy a légoltalmi parancsnokság minden közületet meghívott, alig láttuk egy-két közüLet képviselőjét. Mi az oka ennek? Talán a v árosban lévő hivatalok érdekében nem fejt ki munkát a légoltalmi parancsnokság, vagy talán azt még a hivatalos közü- letek is komolytalanul veszik? Holott mindenki beláthatja, hogy milyen nagy és lelkes munka folyik ezen a téren. Ha nem becsüljük meg a személyeket, legalább azt a munkát becsüljük meg, amit mindannyiunk érdekében végeztek. A légvédelem és légoltalom nem egy -emberért van, legfeljebb az egyes emberek könyvkereskedésben dolgoznak szakadatlanul a közért. S ennek a közért folyó munkának megbecsülése kötelesség. Jó lenne, ha ezt egyszer már mindenki tudomásul venné addig, amíg közönyösségét és nemtörődömségét a késő bánat nem váltja fel. Kevesen voltunk az ünnepségen, sokkal többeknek ott kellett volna leírni, hogy legalább úgy tűnjék fel, mintha a közért főivé munkát itt is megbecsüIlletnénk. Kaszap kilenced, Kaszap Újság és Légó. ima kapható
