Zalamegyei Ujság, 1944. július-szeptember (27. évfolyam, 146-222. szám)
1944-08-19 / 187. szám
ZALAMEGYEI ÚJSÁG 1944. ■ an^osztus 19. ItoTi n —m r mmti ' min i min 3* BALATGNFÜREDI | FILMKOCKÁK i yj K ' ' I Bemutatja: MÁRKUS DEZSŐ 1. Sétány Bgííateiríüred, augusztus hóTeljes erővel uralkodik a nyár s a Balaton készséges engedelmességgel nyújtja örömeit az üdülést és pihenést kereső ember- ezreknek. Körülbelül ctvenet számláló fürdőhelyeink nesztora a 200 éves Ralatonfüred - fürdő, amelynek patinás levegője, meglett kora ellenére is, elölve lő helyet biztosít neki a többi ifjú, nagy hanggal törtető fürdő sorában. A nyár ragyogó Yoronoff-cseppjeiben megiíjodik s kiteljesíti nmiden pompáját, új, gyönyörű hajtásokat fakasztva évszázados múltján. ífjat és öreget, történelmi és művészi hevek viselőit vonzza magához, felülteti őket tündéri sellők aranyküllős kocsijára és körülhordozza nap- fényzáporos szépségek mezején. A kocsi, azonban nem áll meg, hanem szalad a hegyen tűi várakozó ősz felé és magával viszi a mának minden örömét, boldogságát és könnyét, hogy soha ne térjen vissza. Megpróbáljuk filmkockákra örökíteni az órák és napok eseményeit és átnyújtjuk olvasóink szórakoztatására. A fürdőélet súlypontja a délutáni érákban a parton húzódó egyenes sétányon van, amelynek felét Vaszary Kolos hercegprímásról, másik felét Deák Ferencről nevezték el. A vastaglábú, hajlotthátú platánok nyakig állnak a bőven ömlő melegben és négyes soruk a víz fölé hajol, mintha onnan akarnának!- hűsítő cseppeket meríteni. A piros padok lenge árny ékleplet húztak magukra s csak kevés van közöttük .amelyik üresen nézi a Balatont. Július 15-e óta tarka színkavaJkade hullámzik a hús sétányon, főként egészen fiatalok és több idős úr és hölgy a szó békebeli értelemében. A középkorosztály hiányzik, azonban emlékük, hangjuk, szívük ott lebeg a beszélők ajkán és az üresen álló padok fölött... A sétálók között feltűnik átutazóban vitéz Béldy Alajos vezérezredes, szálas, katonás alakja. Átfutják az érdekességeket, megkóstolják a savanyú- (szénsavas) vizet és pompás kocsiba szállva mennek is tovább. Vitéz Jány Gusztáv vezérezredes hosszabb idő óta itt üdül. Délelőttönként a Hajdú Tibor bencés apátról elnevezett szénsavas fürdő vizét használja és kedvességével meghódította a fürdő valamieny- nyi személyzetét. A rádió volt vezérigazgatója: vitéz Náray Antal is átsétál gyakran a balaton- arácsi villájából feleségével és kislányával é,s elgyönyörködnek a sétány szépségeiben. Dr. Hóman Bálint ny. vallás- és közoktatásügyi miniszter állandó nyaralója Ralatonfürednek és sokszor élvezi előkelő társaságával a sétány kellemes hűvösségét. Itt tartózkodik Reményi- SchneUer Lajosné, a pénzügyminiszter felesége, akinek a férje szenvedélyes vitorlázó-sportember. A művészvilág tagjai közül Eőry Kató a kislányával a sétányból a vízbe kinyúló rózsákért kertészeti remekműveiben szeret gyógy őrködni. Időközönként feltűnik Hajmássy ? Miklós vitorlázó-egyenruhás alakjf, a Györffy- I étterem asztalánál. Kelly Anna és Mészáros Ági, miután alaposan maggyarapították nép- j szerűségüket és Baiaton-szeretetüket, elutaztak Füredről. A sétány élete egyébként, forgalma ellenére is, a háborúnak megfelelően csendes. Az üresen hallgató padok lefékezik a megfeled- kezőket és a nagy számi) an sétáló tiszteskorúak is önkéntelen tiszteletteljes csendet váltanak ki a fiatalokból. Talán sehol sincsen olyan sok és szép — most nem tudom, milyen kifejezést használjak — idős, de világért sem öreg és vén asszonyt, mint a füredi sétányon. Lassan, szinte szertartás- és hagyom ányszerűen sétálnak, vagy ülnek a padokon és elmerengenek a múlt emlékein. Visszafelé pereg életük filmje és nagyokat sóhajtanak. Szebb volt a múltjuk, mint a mi jelenünk? Vagy majd egykor mi is visszasírjuk a múltat, mert ami elmúlt, az mindig fáj?... Nincs megállás! Az aranyhintó szalad, a perek múlttá sűrűsödnek' - és a film pereg tovább.... Zúg a cséplőgép, fojt a por, szikrázik a napsugár Valahol csépelnek Zalában — A Zalaniegvci Újság kiküldött — — tudósítójától — Zab», agMwsxíKs feó. Augusztusi este van. Olyan dúsharmatú, olyan nesztelen. Elharangozták már az »Avét«, de azért az ablakban maradok kifelénézőu. Ma nem gyújtok- lámpát, ma éjjel nem dolgozom, csak hallgatom az estét, a csendet- Mocca- násnyi rezgés nem mozdul a fákon, mintha szívére tette volna kezét minden. A tücsök- círpelés is olyan vékonyan hangzik be, mintha nem is kívülről jönne, hanem csak a képzeletünkben játszana valami egyszerű kis ze- nécske. Az utca homályos csak, nem sötét. Lilás köpenye fölött égnek már a csillagok, némelyiknek könny van a szemén. A kiért fojtottam lélegzik; a virágokat már nem látom, csak az illatukat érzem, ynint művében az Istent. — Nem is nyugszom én addig, míg gépek közé nem kerülök -— szól le a motorról a fiú. — Szereted a gépeket, Kálmán? — Csak azokat. Gépész szeretnék lenni és repülő, semmi más. Harcolni a levegőben, akár egyedül is, lenn pedig tanulni és tanulni a technika és mechanika ezer rejtelmében. Meglepetten hallgatom ezt az értelmes fiút és biztos vagyok benne, hogy nem soká várja hiába pályája. A gép tetején, a dob felett, napban, vízben, porban, — mint egy küzdelmes csatatéren a hadvezér — áll az etető. A költő hasonlata jut eszembe: győztes, zord király .. Dohogva, sercegve nyeli a dob a kévéket, a lenn, az e regetőn ömlik ki a drága mag, a piros élet. Hosszan lélegzet, mint az álmodok 9 a friss virágillatban valami meleg, poros levegő keveredik a tüdőmbe. Nem: a szívembe, a lelkembe... Édes, sűrű illat, a tisztuló kenyér forró illata. A csendbe belebúg távolian és ismerősen egy mély hang. , A kisöcsém felriad. — Angolok? — kérdezi ijedten. — Nem. Aludj nyugodtan. A cséplőgép dohog. Nagyot lélegzik és elalszik újra. Vidám nóta hallatszik a távolból. Leállt a gép, jönnek a munkások. A »masinasok«. Elmennek az ablak előtt. Ismerős hangjuk! bennmarad a fülemben 9 a hideg ablakrácsra hájtott fejjel hallgatom fogyó énekükét. Még megnézem, hogyan csurrantja rájuk1 ezüstjét a Hold. Hajnalban már talpon állnak a munkások, így hűsével könnyebb a munka, frissebbek az izmok1, s mire ereje lesz a Napnak, már beletörnek a munkába. Valami különös erő buzog ezekben a kicsi-nagy emberekben, mert a fáradtságuk soha nem látszik. Pedig megfeszül mindén inszáluk és rekedtre dagad a portól a torkuk. Kévét adogattam a kazalra, amikor a szomszédunkban csépeltek. Lejöttem hozzájuk és néhány szót váltottam velük. A porból és vázból úgy mosolygott elő arcuk, hogy szívetfacsaróan bús és szép volt. Először a zsákba markoló gazdát kérdeztem meg. — Hogy fizet a gabona, gazcluram? — Hál’ Istennek, jól. A búzák Í9 jók, a rozsok is. Közben figyelem a dolgozókat, s megakad szemem az egyik zsákoló fiún. Erős, tagbaszakadt legény. Csak úgy feszül vállán a maggal tele zsák. — De jó erőben vagy, Zoli — vetem oda elismerőn. '— Hja! Három kiló gyümölcsöt eszek ám meg naponta, konfegül. — Aztán nem szakad ki a gyomrod ? — Hm. .. Nem műrostos ám az. Jó békebeli anyagból van még. Bírja. Egy nyársaló fiú szintén erős, barna legény, a motor körül bíbelődik szabadidejében. — Ez a Kálmán még mindig ilyen gépifújó? — kérdezem a markos/fiúra mutatva. —- Az is marad — felelik többen. Alá reggel begyújtotta a motort, mire a gépész ideért. Egy félórával előbb idejön, azért, hogy piszkálhassa a gépet. A kéveszórók között egy 15 éves pesti fiú is dolgozik. Komolyarcú, izmos, barna gyerek ez a Szabó Marci. Szinte egész kazalokat visz a hátán a szalmahordó. Egész görnyedt fiataal testük a, nagy terhek alatt, különösen, amikor felfelé kapaszkodnak a kazal tetejére. A kedvük azonban minduntalan kiserken és mókázva ütik el a fáradtságukat. Csak a kazalozó inti őket rendre, aki higgadt, régi ember a szakmában és nagy óvatossággal rakosgatja egymásra a kupacokat. Mert fontos a szakszerűség, másképpen feldől, és az egész falu csúfja a k!a- zalozó.... ... De id tudna valamennyiről megemlékezni, aki a cséplőgép monoton zajában, a fojtó porban és a perzselő napsugárban vidáman dolgozik, izzad szakadásig, mert sietni kell, a gép nem ismer tréfát és biztosítani kell a kenyeret. Alá mások állanak a gép mellett, mint a békés múltban, sokan gyerekek is talán köztük, vagy kényelmesebb élethez szoktak. De az élet kényszerűsége, a háború, amely elvitte az erősít, a férfiát, most ide- Icény szeri tette a fiatalját, amely szintén szívesen teszi, hiszen mindannyiónkért megy. S mindannyiónkért telnek a zsákok... N. M. A gombák, mint segítőtársaink A túlnépesedett Europa saját termelésű élelmiszerkészletének kiegészítése szempontjából kénytelen foglalkozni az élelmiszerek mesterséges úton való előállításának gondolatával. A természet maga oldja meg a problémát, mikor erjesztőgombák segítségével tisztán ásványi anyagokból fehérjét és zsírt állít elő. Az erjesztőgomba tápalapjául ammoniáksót, facukrot, tápsókat, például foszfátot is, alkalmaztak. Dr. phil. Frenesius Frankfurt am Máini tudós adatai szerint 236 gramm erjesztőgombával kellőképpen ellátva a szükséges tápanyaI gokkal, 210 gramm »fehérjetermés« érhető el. Az erjesztőgombák helyett sikerrel használják a többsejtű fonalgombát is, amelynek azonban az a hátránya, hogy tenyésztésére nagy! felület kell, bár egy újabb német eljárás lehetővé teszi a kádban való termelést is. Itt a fonaígombák fusárium nevű fajtáját használták. Táplálékul ismét különféle szénhidrátok, nitrogén pótló ammoniáksók, ásván vi sók és féj- i lesztőszerek szolgáltak. A legnagyobb mennyi- - j ségű zsír, amelyet e gomba a szénből ki tud Í termelni, 100 gramm szénanyag után 15 gram. E műzsír tulajdonságaiban teljesen a növényi ! olajokhoz hasonlít. (MNK)
