Zalamegyei Ujság, 1944. július-szeptember (27. évfolyam, 146-222. szám)
1944-08-12 / 182. szám
19-44. augusztus 12. ZáLAMEGYEI ÚJSÁG 5, m Apróságok a pesti gyermekek falusi életéből Hogy élnek, mit csinálnak a kitelepített pesti gyermekek a zalai falukban? Pókiaszepetk, 1944. augusztus hó. Mikor a történelem legnagyobb szégyenére — Nyugat sátánjai az első pusztítást, végezték a Kék Duna városában, megindult !a kis bimbómagyarok raja a falu felé, hogy ártatlan életüket megmentsék a kíméletlen üldözők elől. — Szegénykék, akkor még nem gondolták, hogy a her (élesek ide is utánuk ■jönnek... A falurét mellett volt a találkozó. Erős, borzas parasztgyerekek és szépen fésült városi fiúcskák keveredtek össze a békés délutánban. A falusiak a kis 5 éves Pityu körül csoportosultak, aki a tipikus pesti gyerek elevenségével adta elő élményeit. — Bojzasztó volt —- kezdte felnőttes lendülettel — csak úgy ojdított minden és jé- inesen jengett a föld... A kis öcsinek nem má j ad t sem apukája sem anyukája... Kép- zejjétek csak el, mi lenne, ha most jönnének az angojok és dujj... dujj ... és nektek sem máj adna sem apukátok, sem anyukátok. A gyerekarcok meredtre tágulnak, majd mind valami kis törpe katonák, a földre ejtik tehetetlen tekintetüket. Egy nagyobb, szőke fiúcska szeme telefut könnyel és látom, ahogy előreugrik az arccsontja: összeharapja a fogát. A kis Pityu végignéz rajtuk, aztán felvágja a fejét nagyakaratosan. — De csak nőjjek meg én! Viszek én az ellenségnek olyan bombát, hogy nem jesz kedve többet idejönni! Azt veszem észre, hogy a számat rágom és az arcomat csiklandozza valami. Valami keserű, valami uedves ... Csupa életrevaló gyerekek a pe9ti Dob er- fiúk. A kissebbik nagyon szereti a kis nyulat, amelynek meglátogatására többször átszökött hozzánk. — Tessék megfogni egyet —■' könyörgöíí a minap. Megfogtam. — Tessék odaadni. Odaadtam. Pityu megindult vele kifelé. — Hová viszed, Pityu? — Ne tessék szólni! Dugtam el neki a kávémból. Megetetem. A nagyobbik Dóber fiú élelmes, nyers gyerek, amit az alábbi tette is igazol. Az egyik nap megszökött hazulról az egyik parasztgyerekkel, természetesen nem máshová, mint a cséplőgéphez. (Ez a pesti gyereknek a legnagyobb falusi szenzációja.) Véletlen úgy adódott, hogy a cséplőnél nem volt »törekes«, mire a 11 éves Dóber fiú társával együtt beállott. Este a tulajdonos megkérdezte, ki fia, s akkor tudta meg, hogy a »törelcest« elveszítette. A félnapi munkáért 5 pengőt kifizetett a fiúnak és elbocsátotta. Másnap reggel Imi menni akar a »masinához« . — Nem mehetsz — tiltja a nagymamája. — De megyek! feleli görcsösen a gyerek— Miért mennél? — Miért mennél? Még ilyent kérdezni, mama: 5 pengőt kaptam egy fél napra; egy napra kapnék 10 pengőt; egy hónapban már 300 pengőt keresnék. Hát nem érdemes ezért járni? — Keres neked apukád. — Az Pesten van, én meg itt. Ö ott dolgozik, én meg itt. Elmegyek. — Maradsz. Dolgozhatsz itthon is. — Igen, csak nem 300 pengőért — sírja el magát hevesen. A legnagyobb kopéságok mégis a Szabó- fiúk fejében születnek meg idelent. A réten, fűbetiport ösvényen igyekeznek o fürdőzők a Zala felé. Hirtelen megbotlik | az egyik, elvágódik; nagyot nevet a másik, j de csak pillanat, máris előrelódul és elterül, \ mint a béka. A harmadik a fejét csóválva j élcelődésre fogja a szót, mire ő is ott mászkál | négykézláb a fűben. A menet megáll. — Mi ez ? —- néznek egymásra és a három | fűben bukdácsoló alakra. A Zala felől fojtott kuncogás hallatszik » \ a fűzbokrokban két fekete gyerekfej rázkódik ■; a nevetéstől. Valaki észreveszi őket. — A Szabó fiúk! Gyertek csak ide gyerekek, mi ez itt? Kiderül, hogy a két vasgyáré a földszint ' felett összekötötte a füvet, áthúzta az ősvc- ! «yen, úgy, hogy az arra járók lába m egakad- j j ón benne s ez okozta a többesszámú karom- j holt. Mivel láttam a városi gyerekszemekben, \ hogy sok érdekességet rejtegetnek, megkérik deztem néhányat, mi szeretne leírni? — Én pilóta, meg gépész — felelt« *■ í egyik. — Hát te, Dodó? Nlrosan Név törv. védve H BAYER E ‘ R Méregtelen! Permetezőszer a szöllőmoly irtására 1% os (1 kg 100 1 vizben) oldatba«. B a BAYER E ' R Arzén mentes I Emberekre, háziáStafofer»« és méhekre áHelmefl«nl Németh József nagykereskedő, Baym«? »»oiféiiyifédislaei flositija, rmrnrnn ‘nrwwftm.TitT — Én parádéskocsis leszek. Misi, a százados úr kisfia, minden reggel kiugrik az ágyból, mikor a pásztortülök hangja felhangzik az ablak alatt. Hajtja kis ostorával a malacokat és »csak« kanász lesz. Egy kislány azt mondta, hogy nagymama lesz, mert annak mindig szemüvege van, meg fölkiérő szoknyája, nem, mint anyukának, csak akkor, ha bálba megy. 1 ‘ __ . - t.. . Néha derűsek, néha bölcsek, néha vértanúk ezek az apróságok, az új kor •számkivetettjei. Még jó, hogy nem érzik és nem tudják ezt. N. M. ZALAI KÉPEK EZ IS JELEN ÍTS Egyik népszerű folyóiratunk feltette a kérdést: gni az oka annak, hogy a magyar falu népe olyannyira hadilábon áll a levélírással, általában az írással, a fogalmazással. A vitához szerény személyem is hozzászólt. Az volt a véleményem, hogy ennek ak írásiszonynak részben a régi iskola, részlten a levélformának a magyar falu lelkülietébe beidegződése az oka. Nincs most sem hely, sem idő részletesen boncolgatni az,t a téjnyt, hogy a jámbor magyar, miért áll ellenségként szemben az írással. Szomorú ez a tény. Éppen ez ösztökéli a mai kor tanítóját, bog) teljes erejével igyekezzék ezen a téren elfogadható eredményt elérni. Termesztésen, máról-holnapra nem s ár- hatunk csodát. Azonban bízom benne és hiszem, hogy a magyar tanítóság hősi munkája meg fogja teremni a maga gyümölcsét. Sok a tennivaló. Ezt bizonyítja az alábbi kis példa is. (Az érthetőség kedvéért megjegyzem, hogy a születésekről a községi szülésznőnek jelentést kell tennie írásban az anyakönyvi hivatal számára. Ez az alábbi jelenté» is ilyen. Persze, a község valódi nevét és a/ jelentésben szereplő valódi neveket nem közlöm. Más nevekkel pótolom.) A jelentés így szól: »zületési jelentés Balog Pétéi’ Nagy Bi rí gitt 13 lány tizeletel zölező Kutyabagosfa i va.«- #. Érthetően ennek a jelentésnek a szövege ea: I Születési j elentés. Balog Péter és Nagy Brigitta leánya, született 13-án. Jásztél ettel: Szülésznő. Kutyabagosf a I ra. (Még így is kimaradt a szegény újszülött leányzó neve. No, de üsse kő, több is v szettj Mohácsnál! c) £ LEVENTÉK A GÁTON A mostani vérviharos idők mindenkit feladatának erőteljesebb elvégzésére szorítanak. Az ifjúság sem marad ki a fokozottabb erőkifejtésből. • *''/ Különösen leventéink állják erősen a vártát. A háborús erőkifejtések szerteágazó sokféleségének majd mindegyikében ott találjuk a kötelességét mintaszerűen végző leventéket. Ha válamikor legény kellett a gátra, úgy, most van annak az igazi ideje. örömmel és büszkeséggel állapíthatjuk meg, hogy leventéink legények a gáton. Most látjuk csak, bogy a leventekiképzés nevelési része nagy eníeölcsi erő biztosítéka annak, hogy a magyar ifjúság feladatát mosf is, a jövőben is, maradéktalanul elvégzi. Magyar leventék! Legyetek büszkék arra, hogy értéhbp munkátokkal hazátoknak hasaaára váltatok. Legyetek büszkék arra is, hagy nem csalódtstofci bennetek. Ti vagytok a magyar jövő! Úgy EHjfcíok tehát a gáton, hogy ez a magyar jövl megdönthetetlen legyen! j Tlontváry Gyűl»