Zalamegyei Ujság, 1944. július-szeptember (27. évfolyam, 146-222. szám)
1944-08-05 / 176. szám
ZALAMEGYEI ÚJSÁG WiiNäÜ 1944, augusztus 5. ssskb írói álmokkal « a földalatti ruhabálák közölt Zalaiak útja Budapestig és vissza Iria: CSORDÁS JÁNOS •Nem. is volt olyan nagyon regen. Ez a háború mindössze else! esztendős sok, Lengyelország már romokban hevert s az egyik budapesti napilap oldalakat szentek Lengyel- ország elparentálásának. Emlékszem, rokon- szemében odáig ment, hogy Ady Emire Ének a Visztulán című versét feltűnő helyen közölte, mintegy ezzel is dokumentálva, menynyire fáj honunkban Polénia elbukása ... A háború elsőszámú áldozata már a földön hevert, egy sokat szenvedett ország, s mi. magyarok még a béke illúzióit élveztük s híre-hamva sem volt annak, hogy valaha érdeklődésünk előterébe kerül a \ isztula és kolónia földje, ahol apáink ezelőtt 28—80 esztendővel véreztek. DLNAPAUTI ÉJTSZAKÁK Budapest kük árosai, mint köztudomású, főleg Zala, Somogy és Vas megyék szélnek- eresztett fiaiból gyarapodott, a gyárak, műhelyek s a rendőrség legénysége e tájakról valók, ugyanúgy, mint a belső kerületek magyar cselédlányai. Évrol-évre, ahogy a háború konjunktúrája növelte a látszólagos életlehetőségeket Budapesten, úgy mentünk egyre többen és többen Zalából, Somogyiról, \ asból Budapest felé s bizony nagyon kévésünknek sikerült csak távolmaradnunk a külső perifériáktól. Néhány útiknak, akik kétségbeejtő anyagi körülmények között átvergődtünk a nyolc középiskolán, nagynehezen sikerült az úgynevezett Belső-Budapesten életlehetőséget találnunk hacsak később döbbentünk is rá, milyen nagy áron. Polónia hazátlanná vált fiai már átszivárogtak a Kárpátok hágóin s a iegdélnyu- gatibb zalai községeket is ellepték, különösen a határmentén, ahonnan aztán előbb Francia - országba, majd Törökország felé osontak ki. Amikor friss iskolai végbizonyítványommal, minden biztos munkahely reménye nélkül, egy darab apai százassal, nekivágtam a »nagy útnak«, a Budapesten valamennyire gyári- munkában meggyökeresedett rokonok fogadtak, természetesen csak egy-két éjtszakára, mert tovább ők sem bírhattak volna, hogy miattam hárman aludjanak egy ágyban. így aztán az éjtszakák legtöbbje a Duna-parton telt el, rendszerint közvetlenül ß. hűvösen hömpölygő folyam kőlépcsőin, amely egyformán alkalmas az önmagunkban való öngyilkossági tervek megvitatására és a csendes, szomorú zalai falvak visszaálomodá- sára. Azt hiszem, amikor már egy hete ültem ott minden éjtszaka, mindkettő megfordult bennem. A bágyadt júliusi éjtszakák utolsóján azonban ránkvirradt a szerencse. Egy zalai barátom, aki már egy éve Pesten volt. keményen a vállamra csapott. — Ne váix^ meg a beadott busz kérvényre a választ, gyere velem reggel a textil- negyedbe, szerzek ott neked állást. S igaza is lett. Szerzett állást. , BETONFALAK KÖZÖTT A RAKTÁRBAN Az egyhavi csavargás idején, amikor már az apai százas kilencv en száza lékát felemésztettem, részben újság- és l'olvóira!vásárlással, sorra jártam az összes szerkesztőségieket egy balom kézirattal, de a biztatáson kívül egyebet nem kaptam. Így hát megváltás volt a textil- gyár, ahova szegény, azóta meghalt barátom »betett«. A szokásos iirlapkitöltések után mindjárt »munkába is állítottak«. Ledugtak az úgynevezett »eladási osztályba«, de annak is a legaljára. Egy hatvanéves keresztény segéd mellé osztottak be azzal, hogy ismerkedjem meg az áruval. Természetesen beiül iszonvú elk eseredés vett erőt rajtam, hiszen nem így képzeltem el a »kezdetet«. Az iskola padjaiban más lehetőségeket festettek elénk. De sebaj, gondoltam mégis. \ illetem feljebbré is. Sajnos, fordítva történt. Lehelyeztek a pincébe, azaz a raktárba, ahol a szörnyű betonfalúk az augusztusi hőségben is ontották a hideget. Munkások közé kerültem. Egyedül ez volt a vigasztaló. Velük ugyanis lehetett szót váltani, mert a pesti »kollégák« rettenetesen lenézték a zalait. A munkások nagy része nős volt, nagy családdal a nyakukban s meglehetősen elégedetlenek. Zsidó v állalat lév én, egy részük a belsőzsebben hordta a Szálasi-újságot, a többi meg a Népszavát. Azt azonban nyíltabban. Mindkettő idegen volt számomra, hiszen .akkor még egy általán nem politizáltam. Először nem tudták, hogy mily en minőségben kerültem a vállalathoz. Velük egvütt talicskáztam a bálákat, a zsákkötegeket, , a zsineg-bálákat és a ponyv akötegeket. Nagy' lendülettel csináltam a dolgot, mert semmi reményem sem lehetett arra, hogy írásaim egyhamar kimenthetnek a »föld alól«. Reménytelen volt a sorsunk, jobbnak láttam közösséget vállalni, érezni ezekkel az emberekkel. A közös munka csak akkor elviselhető, ha kö- ; t zös szívvel csinálják' azt. Ezt hamar meg- \ értettük mindannyian. De ezen túl az is kéz- dett érdekelni, ezek az emberek vájjon más- 3 képpen élnek-e, mint például én, aki a ha- ä todik kerületben — más nem lévén — zsidó J albérletben húzódtam meg. poloskák légiói között. Hamar felengedett közöttünk a fagy s , egy -egy- elfogható pillanatban, amikor a meny- [ övezetig érő szekrények között cigarettára j gyújtottunk, néhány futó szóval bepillantást j engedtek magánéletükbe, családi dolgaikba, j : származásukról is elárultak egyet-mást s csak- hamar megtudtam, hogy nem is olyan véletlen, hogy engem közéjük tettek a pincébe. ()k is \ nagyrészt zalaiak voltak, tudták, jó munkások ! s nem árt meg nekik, ha nem látnak »fent mindent«, mert hamar kinyílik a szemük. Ha [ meg lent kinyílik, az nem veszélyes. így hát, j , mint velük egy tájról jöttét, látszólag teljes j joggal tettek közéjük. 100—1200 PENGŐ | Fél esztendő után, amikor Európa térképe j is kezdett egyre jobban megváltozni, felke~ — ---------------------------*»— — -* rü ltem a napfényre, de nem azért, hogy azt élvezhessem, csupán, hogy lássam. Láttam is velem egykorú, vagy esv-két évvel idősebb lipótvárosi ifjakat, akik az én egyszáz pengős, keservesen megdolgozott havi fizetésem mellett ezer-ezerkétszáz pengőt keresnek havonta s míg óii a Nemzeti Színház műsorát, vagy akár másik moziét, vagy színházét nézegetem a bemehetés műiden reménye nélkül, addig ők előre váltják meg jegyeiket s minden bizonnyal be is mehetnek. Azt még megbocsátottam volna, hogy amíg én hatodrendü kifőzdékben, közösét kezdek ben. bablevest vacsorázom,, ők a körúti éttermek finnyás v endégei lehetnek. Fent idegenebb volt számomra a világ, mert ott alig álltak szóba velem. Sem öltözetem, sem a modorom nem v olt eléggé »pesti«, hogy valaki is kitüntetett volna barátságával, víigy csak mosolyával is. 11a lehetett, inkább le-leszaludtam újra a pincébe s ha a munkások nem értek rá, hát elbújtam egy zsáktorony mögé s megrómugattam magamban írói álmaimat, vagy arra gondoltam, hogy munka után végigmegyek az Andrássy-útoii és egy óra hosszat megállhatok az Opcra-kávéház melletti volt Három Hol ló-vendéglő előtt, ahol inárványtábla hirdeti, hogy egykor Ady.Endre tanyája volt, — mégha vesztét is okozta. Az egyik -előmunkás, Papp Imre, akinek köny v tára felért akár egv népművelési titkáréval is, az egyik délután megkérdezte tőlem, nem akarok-e v ele menni Szabó Dezső előadására. Örömmel kaptam az alkalmon s az esti. órákban gvaJogszerrel nekiv ágtunk a budai utcáknak, egészen a marcibánvi-téri kioszkig, ahol a »nagy magány os író« tartotta előadásait. Hogy mit hallottam az előadáson, nehéz lenne elmondani, de egyet megjegyeztem: úrrá lenni önmagunk felett és minden tragédia mellett úgy elmenni, mintha csak eery hintáié tört v olna össze... Amikor hazatértem az előadásról a poloskái, hóiiapo$szol>ába, gondolatban áttataroztam az egész lakást, kirúgdáltam a régi holmikat, képzeletem alakjaival benépesítettem az egész kis lyukat, a falakra erdőket és mezőket v arázsoltam, a szoba közepére egv nagy falusi templomot nagyszombati, körmenettel s boldogan hallelujáztam... Másnap már be sem a vállalathoz, express® j postán küldtem el felmondásomat, inunk Htár- / saimtól telefonon búcsúztam el, csupán Papp j Imrének írtam meg néhány sorban, hogy nem j bírtam tovább a pincét. Azóta sem találkoztam v ele, s félek, hogy; ott a pince mélyén v alamennv iüket kikezdte a penész ... Hirdessen a ZALAMEGYEI ÚJSÁGEredményes — gyors és biztost Ár ir osan Név törv.Jvédve A BAYER E R Méregtelen! Permetezőszer a szöllőmoly irtására l*/o 06 (1 kg 100 1 vízben) oldatban. • A BAYER E R Arzénmentes! Emberekre, háziállatokra és méhekre ártalmatlan I Németh József nagykereskedő, Bayer növényvédelmi szerek zalaegerszegi elosztéja.
