Zalamegyei Ujság, 1944. július-szeptember (27. évfolyam, 146-222. szám)
1944-07-29 / 170. szám
ZALÁMEGY'Eí ÚJSÁG 1944. július 29. 1 Á Gazdasági Egyesület, a Zala megyei Tejszövetkezetek Szövetkezete és a zalai Gazdakörök hivatalos rovata Miért is alakultak a Megyei Tejszövetkezetek? irta: Dr. Vajda I. Kornél a Zalait egyel Tejszövetkezetek Szövetkezete igazgatója X. Egész az eszményiség tárgyilagosnak maradva, megállapíthatjuk az eddig elmondottak figyelembevételével, hogy a termelő gazda szö\ etkezetileg szervezeti mozgalma, rajta kivid eső okok miatt, nem alakulhatott tígy, ahogy azt kifejleszteni szerettek volna. Még- egvszer hangsúlyozni kívánjuk a gátló okokat. Az ide illetékes hatóságok és állami intézmények erkölcsi támogatásának hiánya. A tejfeldolgozó ipar végtelenségig önző, gyakran a tisztességtelen versenyig menő viselkedése a tej szövetkezetekkel szemben. .'Annak az állapotnak hivatalos elismerése, hogy a feldolgozásra csak a tej feldolgozóipar hivatott, holott ez nem tett mást, mint úgy hozta létre önmagát, hogy előerőszakolta kisajátította az e téren a kezdeményezést és első feljlődést mutató szövetkezeti gazdaüzemeket, hogy végső célként egyeduralmat szerezzenek a legfontosabb termelési ág terhére. Egyeduralmat olyan helyen, ahova őket semmi szerves vonatkozás nem köti, csak tiszta üzleti érdek. Meggyőződéssel valljuk, hogy ez a diktatúrát meghaladó tevékenysége a tejfeldolgozó iparnak, nemcsak a tej termelési ágban, de az egész mezőgazdálkodás terén, nagy visszatetszést v ont maga után, mert példát szolgáltatott arra, hogyan lehet dolog nélkül, érdem hiányában, egy egész termelési ágat kisajátítani, a politi- tikárnak nevezett mesterség révén a termelőtársad alomtól. Megfosztván e termelő ágat egyedül a feldolgozás révén keletkező kereseti lehetőségtől. Mert azt minden kétséget kizárólag igazolni tudjuk, hogy nem a tej előállításában, hanem annak feldolgozásában mutatkozhattak csak a termelő részére haszon. A tej termelése évtizedek óta veszteséges foglalkozás. amint ezt a mindenkori nyersárakat alapú! véve, üzemtan! számításokat végző tudományos intézeteink megfellebbezhetetlenül kimutatták. Mégis senkinek nem jutott eszébe, hogv ezen a lehetetlen állapoton végérvényes változást hozzon létre a gazda javára. Miután minden ide irányuló törekvésünk eredménytelen maradt évtizedeken át, és ezt. az örök bízom (a lanságot nem lehetett tűrni, kiemelkedett az aggódó gazdatömegek sopából a tolna meg vei Micheíi Mihály. Fajtája magyarsága iránt érzett kötelessége és veleszületett páratlan rátermettsége, indította arra, hogy e sok lehetet lens éggel szemben felemelje szavát és valami rendszert alkosson azon erőkkel szemben. akik már másodízben végveszélyhez sodorlék közel a legfontosabb termelő ágat, a magyar tejgazdaságot. Micheíi munkája eredményeként alakult meg Tolna megyében az első megyei tejszövetkezet 1931-ben Szekszár- ezá r({;; , a Tolna megye Tej sző vetkezetek Szövetkéz. te. Mint új alakulat, a magyar tej szövetkéz, ti mozgalom egén, első lépésével megái Irtó íta a már fenyegető veszélyt. Legyen erre örök bizonyíték, hogy célszerű védelmet jelentő intézkedéseivel, a hozzá csatlakozott egyes l ej szövetkezetek összefogott erejével, megfelelő egyenértékű félnek bizonyult a tej - feldolgozó ipart képviselő vállalatokkal szemben cs az egesz tejtermelő társadalomra Irábízást jelentő 3—4 filléres tejárakat 8—9 filléres árakra emelte fel. Ténykedései minden | vionalon egyet jelentettek azzal a feladattal, amelyből érezhetővé vált, hogy él az első magyar gazdakar te 11. A szó legigazibb, legnemesebb értelmében. Tagszövetkezetei által képviselt erő alapján azzal a fegyverrel rendelkezett, amellyel annyiszor törték ki a magyar gazda nyakát a félelmetes kartelek, amelyek eddig csak a gazda ellen és azzal szemben léteztek. Mieheli Mihály szervezetileg is előállította az ellenszert a tejtermelő gazda- kartelt a megyei szövetkezet formájában. Rendkívülinek mondható első teljesítményeit A föld kevés, vagy az adó sok? nem csak tagjai számára vívta ki a tejáremelésekben, hanem országos viszonylatban is tej- áremelkedést hozott maga után. Ebhez hasonlót nem tudott még felmutatni a múltban egy tejszövetkezeti mozgalom sem. Különösen nem, a csak tej szövetkezetinek mondott volt mozgalmak. Irtózatos küzdelmekét kellett foly tatni a feldolgozó vállalatokkal az első megyei tej- szövetkezetnek. Azok eleinte csak lekicsinylőkig nézték az új alakulatot és hitték, hogy némi konc dóbálással ártalmatlanná is fogják tudni tenni. Komolytalannak, vérteken nek látták az újszülöttet. Játékszert reméltek benne és már az első tárgyalások alkalmával elhelyezték petárdáikat az új alakulat felrobbantására. Csak! addig akarták létét biztosítani, amíg lejáratni sikerült volna szokott és bevált módszereik szerint. Először világítani hagyni, és azután valami ballépésbe berántani. Ez volt a szándék. Mieheli és követői szikla- szilárd elvein és erős kezén azonban nem tudtak vitat tömi saját céljaik felé. (Folytatjuk'.) Otthoni beszélgetés a választásról, a földről, meg egyebekről Dél-Zala. július hó. A nap ego vörös Tejét, ahogy nyugatnak bámulunk, már beleütötte valahová a stájert hegyek csúcsaiba — legalább is azt hisszük, itt lléi-Zaiábon, őseink így adták tovább a szót—, s mielőtt végleg leszunyókálna, onnét meg pirosán visszakacsint, úgf- annyira. hogy öreg cimborámmal szemre húzzuk a kalapot, ha éppenséggel valami arra csav arintja tekintétünkét. Az egész falu hazatakarodott a tarlókról, a keresztek nagyrésze K már bent áll a szé- TŰskert végiben, a gyerekek vígan kergetőz- nek körülöttük, amíg valamelyik öregebb rájuk nem rossebezik, mert hát kitépik a szá- j (lakat s a roseseb kiejtésre is kell v alami alkalmat találni. Nincs is ebben hiba, errefelé az Élet ezerhúrú cím halomiján minden mozdulatra akiad dallam. A Sors cudar bölcse- sége így rendezte el. .. Itt senki sem fellebbezik az Élet ellen, mindenki egy-egy külön hang ia nagy Koncertben, több-kevesebb dicsőségére Istennek, törvénynek. »PÓZNA« KOVÁCS BÁLINT mint a faluban mindenki, ő is őslakó, amolyan fi-gyerekes család, csak asszont-hozni jártak tel néha a harmadik faluba, különben az egész nyolc hold birtok,« amivel ő már majdnem burzsuj-kapitalistának számít, négy részben fekszik a »Pózna«-telken, amit azért hívnak éppen »Póznának«, mert Kovács Bálint öreg- apja kerek két méter hosszú volt, s ha felágaskodott egy kicsit, létra nélkül tudott levelet szakítani az öreg jegenyéről. Nagy dolog volt ez akkoriban, amikor a császárnak is alig Volt akkora hírneve, mint ma példán! egy box bajnoknak . .. — A dicsőséget akkor elég szigorú mértékkel mérték — mondom Kovács Bálint felé. — Iligyje' cl, öcsém, — emeli keserűen bölcs fejét i lányomba —, máma meg már azt se tudja az ember, minek tiszteljen egy irodában ülő, li zen kilencéves, pelyhesál hí írm nököt, hogy meg ne sértődjék és ki ne nézze lúvatalos portájáról az embert. De újabban •a szoknyások is megsokasodtak s némelyik ugyancsak különös teremtménye az istennek, — hogy meg ne verje őket... Ezek a legnagyobb bajok. — Hát nem a föld a kev és s nem az adó a sok, kedves bátyám ? — Abba már beletörődne valahogy az ember, ha nehezen is, de ne kellene az embernek fél életet azon töprengenie, hogy jószándékú kérdéseivel nehogy halálos ellenséget szerezzen magának ilyen helyen a magamfajta ember. .. Mert a mi életünk olyan, különösen ma, hogy ha nem is akarunk, találkozni kell ekkor-akkor vélük ... De azért a földből is több kellene, ha volna — erőltetem tovább, — mert sok a I gyerek, mindegyiknek kevés jut belőle. — Hát ez igaz, de ha nincs föld, hát kevesebb gyereket hozunk a világra. Mindenki védekezik az elszegényesedés ellen, nekünk csak ez lehel a politikánk... VARGA ÁDÁM BALLAG bé a kiskapun, amikor Kovács Bálint cigarettát sodor, én meg az agyamban parcelláz- gatom az imént hajlottakat, és sajnos, nem Rézlerek és Szocsákok szájából, hanem a magyar Kovács Bálintéból. Varga ódámmal is találkoztunk már, — kiköpött politikus paraszt a falu szerint, bíró is volt miájr s a választási ügyekben is bizalmi szokott lenni. Mindén kormánypártot kiszolgált. Az a típusa a falunak, aki »föllebhre nézett«, vde a szemébe is esett valami. Sandít, azt állítják róla, — de mindig a saját zsebire. Én ugyan más embernek ismerem, de ez nagyon kevés ahhoz, hogy a faluja igazában kibéküljön .vele. — Biztosan egy kis politika meghánytor- gatására jött megint, öcsém — szól hozzám. — Tlát nem éppen politizálni jöttem, csak úgy körülnézni, szemlélődni és beszél-
