Zalamegyei Ujság, 1944. április-szeptember (27. évfolyam, 74-145. szám)
1944-04-25 / 92. szám
' I ZALAMEGYEI ÚJSÁG m 1944. április 25* mos négymotoros bombázót lőtt le. A lelőtt gépek számát még nem állapították meg. Stockholm. A Moszkvában kiadott hadijelentés szerint nincs nagyobb változás a keValahol Zalában, április 23. Az ég végtelen kékségében úgy úsznak az áprilisi felhők, mint amikor a szél kilebegteti az ablakon a brüsszeli csipkefüggönyt. Ritka és áttetsző. Látni véljük a mögötte lévőt és mégse látjuk. Kinn a göcseji dombok fölött ; pajzán lakodalmát üli az áprilisi ^tavasz, ter- ! mészettel és bimbóból, virágból gyümölcsöt, j termést, kenyeret és -életet csókol a ilánk-t > tűző tavaszi napsugár. Szinte zsong a levegő tavaszi bogaraktól, szinte érezni lehet a meleg sugarak pattogását a frissen feslő levélkék szárnyain. Fecskék apró bogarakat hajszolnak és a brüsszeli csipkézet felhői alatt lusta, szabályos, nagy köröket ír 'le egy fészkét kutató gólyapár. Az ember önkéntelenül is kihúzza magát, beleharap a tavaszi levegőbe, teleszívja tüdejét, a lelkét, az idegrendszerét alkotnivá- gyással, tavasszal, szépséggel s valami Ivégtelen nagy hittel és úgy érezzük, közel van az Isten... S ahogy így elméláz az ember a tavaszi melegben, a körülöttünk csapongó apró bogarak dongása egyre erősödik, önkéntelenül is felkapjuk a fejünket, kémleljük az eget. S csak pillanatok telnek el, amikor távolról felordít .felénk a halál kétségbeejtő elő fut árja, a sziréna. Riadó — Riladó! Úgy szalad végig ez a szó a falun, az egész göcseji dombok felett, mintha minden nyiladozó virágbimbó, fűszál tovább dobná ja visító, félelmes hangokat: Riadó! Másodpercek sem telnek (ed s ímlág a fejünk felett hóznak el a csillogótestű gépmadarak1. Előbb északnyugatnak tartanak, aztán Isten tudja, hány százan délnek. Az udvari kisárokkan húzódik meg a kis család és innen pislogunk szorongó iszíwel az égre. Egymást érik az újabb és újabb hullámok. S mindent 1 tetőit, és minden hangot, zsongást elnémít a fülsiketítő motorzúgás. De már két vadász! rájuk is vetette magát. Zalaegerszeg felől jöttek, jóval magasabban és nagy távolságból, s amikor itt vannak fölöttünk, már szembe támadják az amerikaiakat s a távolból hallatszik a géppuskák ütemes, szapora kattogása. A seregély csapat a vércse támadásakor szokott ilyen hirtelen szétrebbenni, mint la, támadó gépek raja. Egy Liberator-bomb ázó' hirtelen kiválik a kötelékből. Visszafordul, egyre alacsonyabbra száil és körözni kezd, mintha dacolna minden támadással. A göcseji dombok között a derék magyar szívekben led front eseményeiben, — jelenti az Europapress munkatársa. Róma. Tegnap angolszász repüiőkötelékek szálltak Románia fölé s a német és román megfagy a vér. Ki tudja, mit hoz a következő másodperc. Egyszeres,ak egyensúlyát veszti és zuhanni kezd. Csak pillanatok kellenek és a zöld üde pázsit közül hatalmas íüstfeihő, mint egy hatalmas felkiáltójel csapódik az ég felé. — Lezuhant — sóhajtja mindenki megkönnyebbülten. Csend van. De csak percekig, mert újabb hullámok érkeznek és a csend végtelenségét a motorzúgás vihara ismét felkorbácsolja. Percek múlva megrakott teherautó száguld a lezuhant repülőgép felé. Aztán felzúg a riadói végét jelző, nyugodt, hosszú sziréna-hang.Nemsokára visszafelé jön a riadó-autó. Hatalmas, tagbaszakadt amerikai fiúkat tuszkolnak befelé a c&endőrségre. Horváth G, Kálmán Amikor szemtől-szembe látom őket, Gary- Cooper oowboy-kalandjainak hősei jutnak az eszembe. Mintha ezek is a végtelen pusztákról jöttek volna. Csakhamar híre fut, hogy a hét közül egyik magyarul is beszél. Pillanatok alatt összeszalad a falu. Elállj ák a csendőrbejáratot. Percekbe telik, amíg keresztülverekszem magamat raj tűk. Aztán szemben állunk és németül kérdezem őket. Az egyik, aki állítólag lengyel'származású, válaszolni is akar, de a százados, a gép volt parancsnoka, egyetlen intéssel elhallgattatja. Kutatóan tekintek a szemükbe. Egy kis emberséget keresek. Nagy talán az elveszett embert. Magam se tudom. Mintha a lelkűkbe szeretnék nézni, hogy vájjon milyen az, ilyen embereknél, akik békés lakosságra vadásznak és apró gyermekek életére törnek. És azt hirdetik, hogy az emberi szabadságért harcolnak. Semmi különöset nem látok raj luk. A magyar után kutatok közöttük. Hamarosan meg is találom, a szomszéd szobában. Ni'ágos- zöld oweralios fiút látok. Cl egy széken s valami furcsa és megdöbbentő nyugalommal szívja a cigarettáját. Nyakából két biléta lóg le. önkéntelenül utána nyúlok, olvasom: — Kálmán G. Horváth. Megdöbbenek. S valahogy szeretnék nekirontani, szeretném felrázni a lelkiismeretét s öntudatra ébreszteni. Hogy itthon van, testvérek között és égbekiáltó hun az, amit elkövetett. Percekig tart a szünet, amíg szóhoz jutok. — Hány éves? — töröm meg a csendet. — Huszonegy, — feleli ideges, kissé (őrt magyarsággal. I Még ma iratkozzék be a Magyar Jövő Nép- ésj Kölcsönkönyvtárba] Kossuth Lajos-utca 55. sz. Nvifvn • Szerdán 12-ig. IVyiWa. Szombaton 5-8-ig. Diákoknak külön kedvezmény. — Hogy került az amerikai légierőhöz? — Á szüleim már régen kiköltöztek Amerikába. Én már Obióban születtem, 1923-ban. — Mi volt a foglalkozása odahaza? — Egy csőbútorgyárban voltam, mint munkás. Innen kerültem a légierőhöz. Sopron megyéből származik — Honnan származik tulajdonképpen a családja? — Sopronmegyéből. Apám innen vándorolt ki, Horváth Jánosnak hívták. De régen meghalt már s az anyám újból férjhez ment egy Lakos Ferenc nevű magyarhoz. — Milyen a rendfokozata? — Őrmester vagyok. — És a fizetése? — Havi 200 dollár. — Mi a beosztása a gépen és hány bevetésen volt? — Géppuskalövész voltam, s ez a tizedik bevetésem. Voltam Páris felett, aztán Olaszország városait bombáztuk, voltam Berlin felett és most itt. — Hol szállt fel? — szúrom hirtelen közbe a kérdést. Néma csönd és cinikusan mosolyog tovább. Látszik az arcáról, hogy tudja, mit akarok megtudni. Aztán faggatom tovább: — Lesz invázió? — Lesz bizony, mégpedig hamarosan —- feleli derülten. — S mit gondol, sikerül-e? — Sikerülnie kell, mert nagyon sokan jövünk és mindenfajta fegyverrel — mondja szajkózva, látszik, hogy betanították erre. — S mi van Távol-Keleten ? Ő persze itt biztosra veszi a demokráciák győzelmét. Szinte idegesít már az a bányaveti lelki- ismeretlensége, amit a szemében látok és amit a propaganda tömött belé. — S tulajdonképpen mi a maguk harcának a célja? — Nekünk ez csak sport, — mondja teli szájjal, nevetve — és üzlet, mert meg akarjuk mutatni, hogy milyen hatalmas Amerika technikai felkészültsége. S hogy mit kaphat tőlünk ia világ. ... A válasz méltán megdöbbenthet mind- annyiunkat: sport és üzlet. Embereket gyilkolni, békés gyermekeket örökre megnyomorítani, ez sport és üzlet a demokráciáknak. Szinte beleborsódzik az embernek a háta az ekkora íelklismeretlenségbe, de egyúttal talán megnyugtató is miadannyiónkra, mert Ilyen lel két lehűl, ilyen cél nélkül, ilyen Istent gyia- lázóan, ilyen elvetemülten még háborút sem lehet megnyerni. S így csak nő a hitünk ést erősödik a reményünk, hogy győztesen és dicsőségesen kerül ki hazánk ebből a szörnyűséges és lelkettiprú világégésből. Csak azt sajnáljuk, hogy Horváth G. Kálmán nem magyar többé, mert mi megtagadjuk... r* fjfpal ■m IS Felhívjuk az érdekeltek figyelmét, hogy az 16000/1944. M.E. számú rendelet értelmében letétbe helyezendő értéktárgyaik és értékpapírjaik átvétele céljából a >egnagyobb készséggel állunk rendelkezésre, mint a Pénzintézeti Központ tagintézete. 0 Átvitel illej e s m it nileni pap déífClHf V2® érát AI V2I é® dé«ufén 3-tól 6é* éHé 29 «; gj beztAré')&g, Mindennemű bankügylet leggyorsabb és legpontosabb lebonyolítását vállaljuk. 2a«Ae$erct3 SIS ti Takarélipií''nal^p Részvénytársaság. légelhárítás 30 angolszász gépet lőtt le. Találkoztam egy amerikai magyar pilótával, aki szerint ez a háború Amerikának csak sport és üzlet Horváth G. Kálmánt megtagadjuk
