Zalamegyei Ujság, 1944. április-szeptember (27. évfolyam, 74-145. szám)
1944-04-22 / 90. szám
ZALAMEGYEI ÚJSÁG 3. í 944. április 22. Falusi képeslap Küldi: 0ajor Jenő Vasárnap délután. Máskor sív énkor... ej, hagyjuk ezt. Tehát vasárnap délután, falun, helyesebben a járás székhelyén. A sár a havas úton elég nagy. Dagasztják is szorgalmasan, egy irány ban: három óra lesz és mindjárt kezdődik az első előadás a moziban... Tódul a nép, ember ember hátán. Ez még nem is lenne baj. De: gyerek gyerek hátán. S a film: az utóbbi .hat-hét esztendő legócskább és legnemzetközibb magyar filmjei, valahonnan a Dob-utca és vidéke felől. Ha meg külföldi: akkor is a városokban régen agyon koptatott, selejtes gices. S ha utad korán reggel véletlenül az uradalmi major mellett visz el, a foszladozó sötétségből a béreslegény ezt dalolja: »Havi kétszáz pengő fixszel az ember könnyen viccel«... — míg a lovakat itatja, valami furcsa és veszedelmes vágyakozásban. És délelőtt, ha repedt- sarkú paraszt Lányt, vagy cselédet pillantasz meg az ablakban, míg az olaj vállalati duhaj kocsikísérőt lesi, tíz közül tizenegy esetben ezt hallod: »Holdvilágos éjtszakán«..., vagy: »Ez lett a veszted, mind a kettőnk veszte«... Ez a nép és ez a vidék a székelység test- véiTokona. Valaha itt erős és csodálatos népi kultúra virágzott... Nem egy holdvilágos éjtszakán feszítem neki a csendnek a kétségbeesésem meddő vádjait. És a gicesektől megfertőzött magyar sorsok ezrei villannak el előttem, a féltés filmszalagján. Ha nem segítünk, »ez lesz a vesztünk, mind annyiunk veszte«... Mert ütött a tizenkettedik óra. A határban sétálgattam. A fagy alig fogta csak meg a sarat. Olyan nyálkás idő volt, valahol a fagypont és az unalom körük Ember sehol se. Egyszer csak közeledő lépéseket hallok. Egy gyerek birkózik a sárral és jön mögöttem. Ahogy közelebb ér, kissé fázva, de meleg zengéssel rámköszönt: — Dícsértessék a Jézus Krisztus! — Mindörökké! — fogadom — s hirtelen arra gondolok, ugyan hol bújik meg ebben a gyerekben az Ur Jézus. Mert télikabátja nincs. Vékony cájgruhája csupa rongy. A lábaszárán egy néhai patentharisnya gyűrött foszlányai és a lábán egy olyan valami, amit más szó hijjón cipőnek kell mondanom. Pedig nem az. Régen, lehet. De most már nem. A meztelen nagy ujja ott reszket a sárban. — Honnan, kisfiam? — Innejd Lentiből, a templomba. Gyóntam. Kis csend ereszkedett a szürkülettel közénk. Mert nem mertem megkérdezni: mi le-* heteit a vétked, kisfiam?... — Hova tartasz? — kérdeztem. — Ide a begyre. — Nem félsz? — Á, isze inast gyóntam... Ismét lépünk néhányat. Mióta Sopronba kerültem, nem jártam a hegyen, s így nem tudom, mi van a Lentihegy legnagyobb problémájával, a vízkérdéssel. Mert a több kilométer hosszú hegyen csak egy kút van, az is a végefelé. Néhány éve, húszévi sürgetésre, fúrtak ugyan egy kutat az iskola mellé, de az lelromlott, s már akkor sem működött, amikor én tavaly koranyáron arra jártam. — Na, jó-e a kutatok? — Dehogyis jó... — Hát akkor honnan isztok ? — A tókakbú! Sok hó esett a télen, tele vannak mast azok! — (A »tóka« 4—5 méter mély, köralakú gödör, s a benne megmaradó eső ée hóié ai »tartalom«). Torkomban a tehetetlenség mérge fojtogat... Aztán mást kérdezek: — Hányán vagytok testvérek? — Niégyen. Három kisebb Ián, meg én, a legnagyobb. Apád a fúrósokhoz jár? Csak járt. míg a nyavala el nem vüttö Pestre. — Hogy beszélsz az apádról? — Ahogy megérdemli, —. vágja fel a fejét a gyerek, — mijér hagyott itt bennünket? S Elment má két éve Pestre, azuta se ír, 'se j pénzt nem küd. Maraggyon is ott, ahun \ an, •aszónta id-esanyám is! — Akkor miből éltek? — Hát id-esanyám napszámba jár. | — S ki főz? — 0, meg a Mariska, a legnagyobb Ián, ! aki mást nyóc evés.... meg néha én is, ha este néni gyim haza armya... jó paprikáskrumplit j tudok én is főznyi. j Sokáig nézem a beesett arcát. Aztán a j zsebembe nyúlok és kiveszek egy kétpengőst. — Nesze, kisfiam, vegyetek magatoknak irkát rajta, — adom oda neki. A gyerek a boldogság dermedt mosolyával ! bámul rám és úgy kérdezi: — Izé... a bácsi pap? (Fekete télikabát és fekete kalap volt rajtam). Ránézek és megtelik a szemem: — Nem, kisfiam, én ember vagyok... — Hát... köszönyöm sziépen, — mondja — és rámnéz nyugtalanul. Látom, sietne. Már köszön is futtában: — Dícsértessék a Jézus Krisztus! — Mindörökké! — küldöm utána. S ahogy nézem távolodtáhan, úgy tűnik, mintha az alkonyat sötétszürke sodra egy letört gallyacskát vinne, amely hirtelen kivirágzott... Az egyik falusi boltban egy öreg parasztbácsi vitázik a kereskedővel, ahogy belépek: — De, hát mi a nyavalyát csinállak qn vele? Visszaadom, a gyár űjbú megtötti és tele elaggya megint. Az állom meg jó járt, mert j a pléhnek se lehetünk túlságosan bővihe... — De mondom. Balogh bácsi, — vág I közbe a kereskedő —, nincs rá utasításom, nem szedhetem össze a boxosdobozokat, mert mit is csinálnék vele? — Egye meg a fényé akko, pejig hát igazán szívesen hozná be az ember, hogy hát ewe is segiccsünk egymáson... * Egy nagy faluba érünk be, autón. A főbíró, a tisztiorvos, egy pénzügyi tanácsos, meg jómagam. Ragyogó, tiszta napsütés, csillog a levegő. S az utca kihalt. Egyetlen gyereket se látunk a három kilométer hosszú falun. A döbbenet jeges ujja ’feszül a torkomra. Ilyen kétségbeejtően csak a »Földindulás« című film 1 látásakor éreztem magam, amikor kihalt csalá- I dók házablakait deszkázták be... Itt nincs még egy ablak sem bedeszkázva. Még... De a nagyközség húsz év óta állandóan szaporodási mínusszal zárja az évvégét. A bíróhoz térünk be. Maga is egykésnek született, neki is csak egy lánya van, aki, bár tíz éve asszony, csak egy penészesképű gyereket szült. S nekiestünk a bírónak, egyszerre műid a négyen. Ö dacosan ellenáll a protestáló leikével. Érvei közül a papi birtokot sem hagyja ki... Mi újból támadunk, de hiába minden, a bíró nem enged. Kínos csend feszül közénk. A községtől alig néhány kilométerre kezdődő Muraköz, vészesen figyelmeztető szapo- raságának hangoztatása sem segít. Kínos csend feszül közénk. A bíró leszegett fejjel ül az/ asztalnál. Ám a tisztiorvos most ránkpislant és így szól: — Hanem tudj a-e, bíró úr, hogy jön már az örökösödési törvény? — Az mi, doktor úr? — kérdezi. — Az az, híró úr, hogy akinek csak egy gyereke van, az a gyerek az összvagyon egynegyedét örökölheti csupán, a többi az államé. A ház is, meg a föld is!... A »föld« szó úgy dobban 2 szobában, mini egy bomba. Á bíró arra el feli éred ikí, a ho g \ ijed te 11 ké rdez i: — Hát iilen törvény gyün?... Bár jönne, — gondoljuk. És eszembejutott a tavalyi koraősz legszebb soproni ünnepe: a Babakocsi korzó. Újra ott álltam a járda szélén a Deák-téren -és ismét megtelt a szemem könnyel, egy lel úr-hatatlan öröm erejétől. Mert a háborút meg kelt nyernünk fegyverrel, de a bókét csak a magyaij bölcsők ‘százezrein át nyerhetjük meg! Nincs más lehetőség, s nincs >harmadik út!« ila*5flKK tat&** Mesteri sakkjátszma került lebonyolításra Csáktornya—Zalaegerszeg város első csapatai között a tavaszi bajnoki forduló során. Alant •adjuk: • Világos: Rendelj a J. (Csáktornya), dr. Si-- poss B. (Zalaegerszeg. Vezércsel. 1. d4, <15; 2. c4, é6; 3. Hc3, Hí6; 4. Fg5, F67: 5. Hf3. a6. Aki a vezéreiéi elméletét ismeri, a mai felfogás mellett szokatlannak találja. Janovszky lépése, régebben játszották. 6. é3, Hbd7; 7. Vc2, 0—0. Kell ennél szebb játszma? Játszanak szebbet más versenyeken? Igazi szépsége mindkét játékos elméleti feszültségének. 8. Bdl, dc4: Korai, előbb a világos futár fejlődését kell bevárni, 9. Fc4: b5 a világos nem veszít tempót, mert a futár úgyis d3-on áll a legjobban és oda is törekszik. ' 10. Fd3 Fh7: 11. Hé5! alapja a későbbi szép kombinációnak. 11 ......... h6: 12 . Ff4, g5? Kérdőjeles lépés, de ki gondolná, hogv a játszmába kerül. Ilyen hibába nem egy országos hírű játékos is beleesik. A. sötét terve az, hogy a futó visszaszorításával megszerezze a g2 gyalogost. Tervét ÍTh5 lépéssel érte volna el kielégítően. 13. Fg3 Fxg2; 14. Bgl, Fb7: 15. h4! igazi kihasználása a sötét 12 ........ g5 ? húzásának, de folytatása a világos nagy- szerű 11. Hé5 lépésének. A többi lépések már maguktól jönnek, de belevilágítanak a világos sakkszel lem ességének fel-felvillanó szikrái. 15.......... g4; 16 . Ff4, h.5; 17. Fhő, Bé8; 18. Fg6!, Hé5:, kényszerlépés. 18...........• Bf 8 19. Ff7—j—, ami szintén matthoz vezet. 20. Ff7-j-, Kh8, a futó Vh7 miatt nem üthető. 19. <105:., Hd5; 21. Fg7-h Kg7: 22. Vgő-f- feladta a sötét, mert 22......... Kh 8 23. Vh6 matt. Még veszíteni is szép ilyen játszmában! Az elkövetkezendő fordulók is megtermik a sakk hasonló szépségeit, amik legalább pár órára feledtetik szépségükkel a mai háború teremtette szörnyűségeket. Bodó. Bunda, boa akkor jó, ha i Jundák mérték után, mikádók bélelése és iidléresása legolcsóbban Lak; »síéi nlé ZALAEGERSZEG Bethlen Gábor-u. 5. sz. iij.Laky Sándor siflcsmesteraél készfllnek
