Zalamegyei Ujság, 1944. április-szeptember (27. évfolyam, 74-145. szám)
1944-04-18 / 86. szám
2. ZALAMÉGYEi ÚJSÁG 1944. április 18. ! szakaszon nagy. páncélosokkal támogatott támadásokat vertek vissza. Berlin. A Völkischer Beobachter írja vasárnapi vezércikk eben: »Anglia legyakabb csodáiéi több tekintetben ma is logikátlan és hibás módon számolnak, amikor azt hiszik, hogy Anglia a jövőben még mértékadó szerepet játszik. Azok az európaiak, akik még ma is az európai bálványra merednek, a következő számításra támaszkodnak: mivel Anglia maga is veszélyben látja birodalmát a szövetségesek győzelme esetén a Szovjetunió és az Egyesült Államok két malomköve között, meg kell, hogy kísérelje idejében kilépni a háborúból és csatlakozást találni Európához. A Német Birodalom viszont sohasem akarta a háborút Anglia ellen és sohasem spekulált az angol birodalom örökségére, Anglia tehát még ma is választhat. A cikk írója, Seibert e felfogást naivnak, logikátlannak és hibásnak bélyegzi, mivel Anglia mai vezetői nem alkalmasak arra, hogy mást célt lássanak, mint Németország megsemmisítését. Selyemtenyésztők jutalmazása Zalaegerszeg, április 18Zala vármegye eelyemtenyésztői között 1000 pengő jutáimat oszt Id a gubóbeváltás megtörténte után a Zalavármegyei Közjóléti Szövetkezet a Nép- és Családvédelmi vYlap terhére. Mindenki, aki selyemhernyók felnevelésére vállalkozik, jelentse be legkésőbb a gubó- beváltáskor, gyermekei számát, illetve, ha a tenyésztő levente, középiskolás, vagy elemi- iskolai tanuló, testvérei számát. A Nép- éty Családvédelmi Alap segítségében ugyanis csak sokgyermekes családok, illetve azok gy ermekei részesülhetnek. A selyemtenyésztés ma nemcsak hazafias kötelesség, de szép jövedelmet is biztosít a jelentősen felemelt gubóárakból éppen akkor, amikor a legkevesebb a kisemberek bevétele. Néhány heti olyan munkáról van szó, amit az iskolás gyermekek is játszva elvégezhetnek, A tőlünk északra fekvő országokban az eperfa nem él meg, s ezért ezek az országok, is a déli államok seiyemtermelésére vannak utalva. Nálunk — néhány déli vármegyénk kivételével — csak a közutak mellett és a körtereken álló eperfák levélzetét használják selyemtenyésztésre. Pedig nagyon kifizető volna, ha az egész ország követne az olasz, francia! példát. Ezekben az országokban úgy az uradalmak, mint a kisbirtokok Í3, eperfasorokkal vannak kerítve. De még a szántóföldeken is eperfasorok húzódnak. A szántóföldi termelést nem akadályozzák ezek a fasorok, mert mire a növényzetnek árnyékot adna az eperfalomb, imái* le is etetik azt cs csak a puszta törzsek] állanak a vetésben. Az olasz kisgazda minden adója lei van párhetes nevelésből, s ennyivel i s könnyebb a boldogulása. Jó v olna idegen népek jó példáját követni. Lak ék Zrínyi könyvkereskedésben. — Borászati hírek Balaton fii ndről. A borok második fejtése folyamatban van, a gazdák kénhiánnyal küszködnek. A borpiacon szórványos eladások történnek 15—20 hl-es tételekben. Az árak szilárdak, jó minőségű, édeskés borokért 7.50—8 pengőig fizetnek. A keres1..': meglehetősen élénk. Szombathely vasárnap üdvözölte az egyházmegye új tőpásztorát Szombathely, április 18'Ma már hétfő, amikor Szombathely utcáján a Püspökvár felé tartunk. Ez az első munkanap ugyanis, amikor Kovács Sándor szombathelyi. megyéspüspök végleges székhelyén, a Püspökvárban megindította munkáját, ami nagy feladat, sok gond és széles körültekintést kíván, különösen ma, amikor az isten- telcnség borzalmas mancsait kinyújtotta hazánk felé is. A városban és a redakciókftjaa még a vasárnap délelőtti eseményekről folyik a szó. Ekkor köszöntötte ugyanis előbb az: állam hivatalok küldöttsége, aztán a vármegye, a város, az egyházközség, a felekezetek küldöttsége és a társadalmi egyesületek kiküldöttei bosszú sorban, egymásután az új püspököt. I ! ! De, hogy' ezeket hallom, megtudom azt Í3, hogy mindenki, aki vasárnap délelőtt bejuthatott az új püspökhöz és szót válthatott vele, a legnagyobb elragadtatással nyilatkozik megnyerő modoráról és arról a férfias cs akaratot sugárzó megnyilatkozásáról, aminek tanúi lehettek. Közben már ott csoszogunk a Püspökvár előtt. Benn a püspöki irodában már lüktető munkát látunk. Az egyházmegye papsága előtt jólismert papi személyek forgolódnak. Mint megtudjuk, még néhány tisztelgő csoport van vissza, akik vasárnap délelőtt nem juthattak be. A rugalmas szőnyeggel terített lépcsők • felett csodásán készített betétes szekrények simulnak a falhoz. De nyílik is már az aj»fjó és dr. Galambos titkár úr máris- tessékkfej: befele bennünket. Kovács Sándor püspök úr megnyerő, kedves mosollyal siet elénk és máris leültet bennünket a vörös szalon-sarokban. — Nagyon örülök, hogy megismerhettem a kedves képviselő urat, akiről, minta Keresztény Néppárt vezérszónokáról, a parlamenti beszámolókban igen sokat hallottam és olvastam — mondja. Aztán annak a reményének ad kifejezést, hogy Isten segítségével minél előbb meglátogathatja az egyházmegye egyik legnagyobb és tégláitólikmahb helyiségét, Zalaegerszeget, és megismerhesse annak vezetőségét. Aztán önkéntelenül visszaemlékezik Kecskemétre,, ahol ugyanolyan nehezen váltak meg tőle hívei,, mint Zalaegerszeg Mindszeuty püspök úrtól. Megtudjuk még azt Í3 a püspök úrtól, hogy a zalaegerszegi plébániát ezúttal, mivel az előbbit püspökké nevezték ki, a. Szentatya tölti Ke. Az előterjesztést máris elküldték Rómába. Kedves közvetlenséggel beszél még előttünk Kovács Sándor püspök terveiről és felfogásáról. Bennünk pedig egyre erősödik az eddigi meggyőződés, most már személyes tapasztalát formájában, hogy a Szentatya minden tekintetben kiváló főpásztort rendelt a szombathelyi egyházmegye és a muraközi hívek élére és hamarosan meggyőződésből fakadó szeretet fogja övezni az egyházmegye egész területén. Mire ügyeljünk az állatok legelőre hajtásánál? Köztudomású, hogy' április hó az a hónap, amikor úgy Szentgyörgynap táján ki szoktuk hajtani állatainkat a legelőre. Bár régi hagyo- ] many a szeatgyőrgynapi kihajtás, de nem mindig helyes a naphoz való szigorú ragaszkodás, mert a legelőre történő kihajtást nem lehet dátumokhoz kötni és ahhoz minden /körülmények között ragaszkodni. Mégpedig azon egyszerű óknál fogva, hogy az eredményes, megfelelő legeltetés igen sok más fontos kö- I rülménytői is függ, amelyekkel minden okos | tenyésztőnek és állattartónak számolnia kell, i különben a legeltetés nagyobb kárral jár, mint I haszonnal. A legeltetés az állattartásra és az állat- | tenyésztésre nézve életbevágó, a gazdára nézve i pedig zsebet érintő kérdés is, mert a legel;- i tetés megkezdésével megszűnik az állatok el- í tartásának nagy gondja, mely különösen a tél | elmúltával, tavasz elején, nagy súllyal, sokszor j elviselhetetlen teherként nehezedik a gazdára. Kétszeresen igaz ez a mai takarmányszűke világában, hiszen az elmúlt év takarmánytev- raése közismerten gyenge volt. Ma az állatok takarmányozása mérhetetlen gondot jelent. Érthető tehát, hogy mindenki szeretné magát ettől a gondtól megszábadí- tatni és állatait a legelőre kihajtani. Á baromfiakat niár kihajthatjuk, sőt jo is, ha kihajtjuk. Ezzel biztosítjuk a szabadban való moz- ; gásukat, a szükséges napfényt. Az eleség nagy- részét is megtakaríthatjuk ezzel, mert a baromfiak összeszedik a gyonunagvakat, petéket, kukacokat, lárvákat és ezzel nemcsak általános gazdasági hasznot hajtanak, hanem a legjobb fehérje tartalmú eleseget is biztosíthatják maguknak. A többi állatok azonban még nem hajthatók ki. mert azok kihajtását megfelelően elő kell készíteni. Átmenetet kell létesíteni az istállózás és legeltetés között. Az állatok ugyanis a téli istállózás alatt legyengültek, elvesztették ellenálló képességüket, az éghajlati viszonyokkal és az időjárással szemben érzékenyebbek. Ha minden átmenet nélkül egész napra kihajtjuk őket a legelőre, köny- nyen megfáznak, meghűlhetnek, és fogékonyabbakká lehetnek a ragadós betegségekkel szemben. Az átmenetet úgy kell eszközölni, hogy az állatokat, különösen a növendékállatokat, ft déli órákban kieresztjük és mozgatjuk. Jó idő esetén mindig hosszabb időre engedjük ki. Közben az istállót is jól kiszellőztetjük. Az átmenet másik fontos teendője a takarmányozás terén mutatkozik.. Mivel az állatokat hosszú hónapokon át száraz takarmányon tartottuk, nem foghatjuk őket minden átmenet nélkül zöld takarmányra, Jegelőre, mert akkor emésztési zavarok állanak elő. Az állatokat tehát még a kihajtás előtt fokozatosan több és több zöldtakarmánnyal kell etetni, , így fokozatosan készítjük elő állatainkat a ! zöldség, a legelő élvezetéhez. Mivel a különleges időjárás miatt ezév- ben még nem igen nőtt raeg és nem erősödött! me«r eléggé a növényzet és még kellő táyA i Iáinkul nem szolgálhat ál ataiukaak. A talaj | sem száradt föl eléggé, sőt helyenkint még | hó és iszap fedi. Már pedig állatainkat addig ki nem hajthatjuk, míg a talaj föl nem szik- I kadt és míg a rajta lévő növényzet kellő- j képpen meg nem erősödött. Ellenkező cset- i ben az állatok sárbatiporják a növényzetet, belegázolják a nedves, puha földbe. Elég táplálékot sem találnak és a legelőt is tönkre$- teszik. Így nagyobb kár ér bennüket, mintha I egyáltalán ki se hajtottuk volna állatainkat. Azonban nem elég az említett, arra isi ■ kell gondolnunk, hogy a legelőre való kihaj- | tással nem szűnt meg az istállóban való etetés, j Ez egy darabig még el nem hagyható, mert a I gyenge legelő nem nyújt elegendő táplálékot • a jószágnak. A takarmányt tehát fokozatosan j mindig több és több zöldséggel keverjük, a| | száraz takarmányt, a szénát egyre jobban csök- ; kentjük. Ha így járunk el, az állatok fejlődésér | ben és termelésében nem lesz zökkenő. A fokozatos átmenet biztosítja jószágaink rendes j fejlődését és termelését. j Dr. Kukuljevic József* KESERŰVIZ FERENCJQZSEF
