Zalamegyei Ujság, 1944. április-szeptember (27. évfolyam, 74-145. szám)
1944-04-08 / 79. szám
6. ZALAMEGYEI ÚJSÁG 1944. áprili* 1 Az amerikai örökség f I Irta: Legény. Elemér Húsvéti sorok 1944-re Irta: N em ess Ernő. 1. — Te természetesen nem olvasod a rólad elhelyezett remek kis közleményeket, — törte meg a hallgatást a főrendező, amikor a Pan- Monia-film vajszínű limousin-je besiklott az elegáns, árnyas villasorba, ahol Jánosi Tivadar, a. híres színész lakott. — íme, felolvasom, — folytatta a főrendező: »Jánosi Tivadart, a Fővárosi Színház kitűnő művészét, akit, mint legelegánsabb színészt ismernek, napok óta borotválatlaríul lát- §ák és e miatt sokan megállítják az utcán és a színházban. A sok kérdezősködésre végre elárulta Jánosi, hogy a rendetlen külsőnek az a magyarázata, hogy az »Amerikai örökség« című filmben ő játsza Drobinát, a szegény tót napszámost, aki egy (amerikai rokonától milliókat örököl. Ezért kénytelen pár- napos szakadt növeszteni, hogy a filmen élethű maszkja legyen...« — Marhaság az egész és egy szó sem igaz belőle, — legyintett Jánosi a sztár fölényével. — Inkább azon törnéd a fejed, hogy meg legyen a dublőzöm, mert én nem strapálom agyon magamat a cigarettavéggyüjtéssel... — Hát nem veszed észre, hogy most is a dublőzödre vadászom, azért hajt Aladár lépésben. Nézd, — mutatott Id a baloldali járdára, — remek pofa, megszólalásig hasonlít hozzád, .napok óta figyelem, amint rojtos nadrágban, botjára támaszkodva sántikál, a rojtos nadrág olyan furcsán lobog a merev lábon, irnnint a bottal együtt előrelendíti. Figyeld jól meg. Ezt így kell csinálpi, látod... Jánosi Tivadar mereven, feszült figyelemmel'nézte a hosszá embert, aki most éppen mohón ílehajolt, hogy egy cigarettavéget hatalmába kerítsen. — Floki! — ragadta meg a főrendező Karját, — pompásabb tót napszámospofát dublőznek keresve sem találhatnánk. Emeljük b« az autóba azonnal:.. 2. — Tehát fotografáljunk Isten nevében! — mondta Floki, a főrendező. Drobina (akit véletlenül az életben is Drobinának hívtak), a dub 1 őz, a filmen ugyanazt csinálta ennél a felvételnél, amit az életben az utcán. Cigaretta- végeket gyűjtögetett. —(Vigyázat! Kezdjük! — Mozgás a filmemberek főhadiszállásán, egy mindenek fölé emelkedő és korlátokkal elzárt faemelvényen. Itt állott a vezérkar. — OKezdés! Rajta a felvétellel! — adta ki a parancsot a főrendező. Drobinára, aki a világváros körúti nyüzsgésébe beállítva, csupán az aszfaltra szegezett szemmel, igazi merev lábbal és eredeti rojtos nadrágban lépegetett, fény zúdult minden oldalról. Patakjai a fénynek, amelyeket mesterséges napok ontottak. Guruló, .magas deszka- falak, a Jupiterlámpák vakító egével. Hatalmas sütőkemenceként izzó reflektorok lőttek hosszú, világító sugáresőt Drobinára, a ciga- rettavégeket gyűjtő tót napszámosra, aki a harmadik felvételnél már gazdag örökös és frakkban, vakító ingmellel ül a színház proscenium páholyában. Oldalán a gyönyörű, fiatal énekesnő, aki arra akarja rávenni a hajdani tót napszámost, hogy külföldi hangverseny- körútj át finanszírózza. De ezeket a fontos jeleneteket már nem az igazi Dobrinával játszatták, ö csak tanúja lehetett annak, hogy játsza meg Jánosi, a nagy sztár, azokat a jeleneteket, amelyekben Dro- binából (á forgaíókönyvhelihől) mii iomos világfi lesz és boldogan fürdik a törekvő, ifjú énekesnő szépségében. — Furcsa, az ő édesapja is kivándorolt az árvamegyei Turdossinból —töprengett Drobina — szerencsét próbálni Amerikába és itthagyta a mamát öt klapeccel. Jöttek is az első években levelek némi doHárbéle'és el, de aztán nagy némaság következett. A levelek és dollárok elmaradtak. Édesanyját a sok munka és gond hamar kivitte a Szkalka meredek fóliáján várakozó temetőbe. A testvérek szétszóródtak. Ki drótos lett, ki tutajos. Ö 1’testre került és a lágymányosi nagy építkezéseknél felvették »culágernak«... Egy kánikulai, forró délben leszédült a második emelet magasságából és eltörött a jobblába, amely mindörökre merev maradt. ... 1914. Az ép férfiak vasba öltöztek, a merevlábú Drobina, mint ideiglenes szolga, bekerült egy állami hivatalba... A B-listák idején ő is kivetődött állásából aztán, de 29' pengő 80 fillér havi nyugdíjat állapítottak! meg a hivatalszolga javára. Havi 29 pengő 80 fillér megélhetésre kevés, éhenveszesre sok. Az ágyáért napi 30 fillért fizetett, húsz pengő maradt a szűkös megélhetésre, de ‘cigarettára sehogy sem tellett, akárhogyan takarékoskodott, pedig majd megőrült a cigarettáért... Most itt állott a guruló, magas deszkafalak között a többi statisztával együtt, de nem fi-, gyeit a fecsegésükre, hanem égő szemmel nézte alteregóját, az áldrobinát, aki olyan finoman udvarolt annak a gyönyörű művésznőnek. Az igazi Drobina nem volt több negyven évesnél és soha életében nem volt szerelmes. Most az lett. Az áldrobina partnernőjébe, a szép sztárba, Szelepcsényi Katinkába... öh, ha beteljesedne rajta a forgatókönyv meséje, az áldrobina filmbeli szerencséje éa örökölne Amerikából. Hiszen az ő apja tényleg kivándorolt Árvából Amerikába, tán meg is gazdagodott. dia ő örökölne, akkor a gyönyörű Szelepcsényi észrevenné őt is. Talán, talán a felesége lenne. — Te, Drobina, te, megőrültél! — fed- dette magát —, de azért tovább álmodott a másik pillanatban a filmváros zsivajában. 3. — Vigyázat! Kezdjük! Élénk nyüzsgés a nagy vezérkar szédítően magas emelvényén. Egyszerre kisüvít a me- gafonból a vérfagyasztó hír és a főrendező megdöbbenve hallgatja: — Főrendező úr, nem lehet! Jánosi úr dublőze nem jött meg! Várni kell. Floki)tombolni kezd. — Legalább a Jupiter-lámpákat oltsátok el, azt hiszitek, a producer lopja a pénzt? A film történetében ez még nem fordult elő, hogy egy duhlőz miatt az egész apparátus várjon. Segédrendező, hozzám! A statisztéria ügyelőjével együtt! — üvölti a megafonba. A vezérkari emelvényt megrázza a főrendező fenséges haragja. Pillanatok múlva előtte áll a segédrendező az ügyelővel a nyomában. — Tudjátok Drobina lakását? — kérdi őketf— és a szeme villámokat szór. »Azonnali elbocsátás« — ez villog a tekintetében »egy nemleges válaszra«. — Természetesen! — jelenti hidegvérrel a segédrendező. — Az ügyelő szjgorú ren- deletemre pontos listát vezet a fontosabb statiszták lakáscíméről. — Akkor mit késlekedtek, tudjátok, hogy a fojtogatási jelenetet az a hisztérikus komédiás Jánosi nem vállalta. Azt a dublőznek kell eljátszania! Ügyelő, ugorjék autóba egy markos emberrel és azt a csirkefogó Drobinát hozza ide, ha kell, erőszakkal is... A zuglói filmvárosból százas tempóban Húsvét misztikuma, Jöjj! Szállj le a földire: Ne hagyd, hogy az ember Az embert gyötörje! Olyan nagy volt Benned: Krisztus, a szeretet, Nem (fakadhat abból... Nem! Krisztus! gyűlölet. Véres áldozatod Nem lehet hiába! Hozd Krisztus áldásod, Békéd a világra! Jöjjön el országod! Legyen akaratod! Hozz Krisztus holnapi Hozsannás húsvótot. Emberi agyargást Váltson fel szereteti Hozz reánk Krisztusunk Boldog békességet! rohan a gyár leggyorsabb autója a Csikágó felé. A Csikágó egyik nyomasztóillatú utcájának második emeleti udvari lakásában özvegp Kordináné lelkendezve újságolja a megdöbbent film embereknek: — Az úgy esett, kérem, hogy Drobin* * urat tegnapelőtt a szlovák követségre hívták a Rózsa-utcába. Aztán tudják, miért? örököli kérem. Amerikából! Töméntelen sok pénzt. A szobabér dupláját rögtön letette. Minden holmiját nekem ajándékozta és, kérem, a Róma-szállodába költözött azon nyomban, nem gyalog, taxin, kérem... Az ügyelő, meg a markos altiszt szédülten néztek egymásra. — Most aztán mihez fogjunk? — kérdezte lemenőben az ügyelő. — Mindenesetre menjünk a »Rómába«« Tán rá tudjuk beszélni, hogy játssza most már végig a dublőz szerepét, ne csinál j on! kárt a Pannóniának, — tanácsolta az altiszt. * A szálló liftje a tetőterraszra röpítette az ügyelőt. Az altisztet lennhagyta. Itt erőszakkal úgysem mehet semmire, ezt hamar belátta. A Roma-szálló tetőíerrasza színesen, vidáman fürdött a szeptembervég simogató aranyában. Drobina dús reggeli után kényelmes karosszékben üldögélt, szájában finom cigaretta füstölgőit, előtte finom palackban konyak, merev lába alá pámás széket igazítottak az előzékeny pincérek. Arról álmodozott éppen, hogy délután drága és óriási virágcsokrot küld Szelepcsényi Katinkának, e rövid üzenet kíséretében: »Az igazi, a valódi Drobina leteszi vagyonát és szívét az ön lábai elé, drága művésznő, az ön legalázatosabb szolgája«. (A szöveget kitűnőnek találta, s elégedetten mosolygott). A főpincér halkan odahajolt hozzá: — Nagyságos uram, a Pannonia-filmtől keresik... * Drobina intett, hogy rendelkezésre áll, aztán leereszkedően kezet nyújtott az asztalhoz lépő ügyelőnek: — Foglaljon helyet, kedves barátom, így ék egy pohárka konyakot. Aztán ne Í3 próbáljon rábeszélni. A clublőzmesterség nem nekem való, ezt értesse meg Fiolával is, hanem tán igazi szerep igen... Az ügyelő gyászos arccal itta meg az eleje állított italt. Drobina pedig sebesen magyarázta, hogy vagyonával valami jó forgató-* könyvhöz szívesen rendelkezésre áll, akár, mint producer is. Szelepcsényivel a főszerepben és az affektált, tehetségtelen Jánosi teljes elejtésével... Tehát dublőzből produöer! — ámult az ügye’ő, de nyomban elszégyelte magát, hogy vén filmróka létére csodálkozik és leöntötte is második pohár konyakot. A pincér már töltötte poharába a harmadikat...
