Zalamegyei Ujság, 1944. április-szeptember (27. évfolyam, 74-145. szám)

1944-06-14 / 132. szám

4. ZALAMEGYEI ÚJSÁG 1944. június 14» JBevmte és Spori! $$p ró Kiró & k „ m m • .« . | Az üzlet, az ipar és a mai kepeskedélrm TeljesitiBaéMyével ©I,,®Ssi9iel|© hí ■ élet lelke a hirdetés. Hirdesse iHMaáraa el- mind^RS levente a nemzet ( adni-, vagy vennivalóját a Zalameggreá Uj­elismerését ! «ágban. A nyári időszak kezdetével, a kiképzési j év végén a honvédelmi törvény értelmében j az országban mindenütt leventenapokat ren- j deznek. A leventenap ünnepségein tesznek fo­gadalmat a leventeintézmény soraiba belépő feventeapródok és leventecsapaíok bemutató- ; kon számolnak be arról, hogv mit tanultak j az elmúlt évben. j ^ Í Vitéz Solvmossy Ulászló vezérőrnagy, a. ] leventék országos parancsnoka, megjelent a j csömöri leventenapon és a hősi emlékműnél j rendezett ünnepségen a fogadalomtételre fel-^ j sorakozott levente újoncokhoz a következő be- ! szedet intézte. | —'. Kedves Fiaim! Fiatalságtok ellenére j a mai nappal abba a kórba léptetek, amidőn \ a Haza elsőízben igényt tart Rátok. Követeli ! tőletek, hogy mától kezdve egész magyar szí- , vetekből és minden képességtek latbavetésével | igyekezzetek mindazt elsajátítani, ami érett j férfikorotokban a hivatását jól betöltő hon- polgár, a hazájáéit meghalni kész, telj értékű ! honvéd és az űjabb nemzedéket helyesen ne- j velő családfő szempontjából fontos és szűk- f séges. — Ez a követelés jelenleg, amikor sze­retett hazánk sorsdöntő idejét éli, komolyabb, mint valaha, mert a kevésszámú magyarnak minőségi teljesítményekkel keil Ikiegyensúlyoz­nia ellenlábasai tömegét. De egyúttal nehezebb is, mint valaha volt, mert a levente nem- j csak előkészül férfikorára, hanem egyúttal A harcban álló apját, fivérét, rokonát is pótolja í annak munkahelyén. O — Rajtatok keresztül az egész ország le­ventéid jós ágához fordulok és-felszólítok vala­mennyi serdülő magyar férfit, hogy félretéve ’ minden egyéni kényelmi, vagy egyéb szem­pontot, de mellőzvén minden felesleges, szai- i malángszerű, mesterkélt fellobbanást is, áll­hatatos, férfias komolysággal szent Hazánk ér­dekében lelki, szellemi és testi képességeit tőle telhetőleg kiművelje és amellett a háború­okozta többletmunkát is kezdeményezően és lelkiismeretesen vállalja. , — Teljesítményével érdemelje ki min­den magyar levente a nemzet elismerését, elsősorban elöljáróin és munkaadóin keresz­tül! — Ti pedig, kedves fiúk, akik ma foga­dalmat tesztek a leventeintézmény mellett, és akiket rövid percek múlva már a kitüntető, büszke »Levente« cím illet, álljatok be a ma­gyar ifjúság csatasorába örömmel, lelkesedéssel és buzgalommal. Bizonyítsátok be serény mun­kával, hogy méltók akartok lenni apáitokhoz. Ez nemzeti köteles ségtek! — Isten áldjon meg Benneteket és áld ja meg a munkátokat^ (LHK) i j Mindenféle vadbőrt: i j ' sxarvastj özét, Emmáké,'; j <; péxMmét9 bursoft, myém I; j ;: iréfkát* nj ;! j I; a legmagasabb napi árén megveszek. !; j \: RftDU DEZsÄ fimár | j ;! < alaeaemeg, ;! I ’ Berzsenyi Dúniel-utca 55—57. sz. :' j Minden szó 8 fillér. A vastag betű duplán számít. A »Cím a kiadóiban« feladott hirdeté­sek kezelési díja 50 fillér. Szép, új konyhabútor eladó. Uj-u. 18. A voft Brüíl-féíe téglagyárba férfi mun­kások felvétetnek. Jelentkezni lehet a gyár­ban bármikor. Mii lép kapható.- Miliők Géza, Zalaegerszeg, Piac-tér 4. . Megbízható, ügyes, 20 évnél nem idősebb altisztet keresünk. Futnia Kirendeltség. 2 szoba, előszoba, konyhás lakásomat el­cserélném 1 szoha-konyhás lakással. Bővebbet Apponyi-utca 53. Vennék használt gyermek sportkocsit. Pál és Indra, Zalaegerszeg. Ügyes háztartási alkalmazottat felveszek. Vitra Sáskáné, Weisz sütöde, Kossuth-u. — Testvér! Ne feledkezz meg a bomba- károsultakról! Hozd be adományodat a szer­kesztőségbe ! AUTÓBUSZ MENETREND. Érvényes 1944. június 5-től Zalaegerszeg—Keszthely. 14*45***i. Zalaegerszeg Széchenyi-tér é ***10*35 15’17 é. Bak Hangya szövetkezet i. 10.03 15’20 i. Bak Hangya szövetkezet é. 9 45 15*45 é. Zalaszenimiháiy—Pacsa p. u. i. 0 20 17*35, é. Keszthely Hungária szálló i. 7*25 17*45 é.-Keszthely pályaudvar í. 7*1© 17*25* L Zalaegerszeg Széchenyi-tér é.- *17*05 18 07 á. Bak Hangya szövetkezet i. 16*33 8*25 i. Bak Hangya szövetkezet é. 16*30 8*55 é. Zalaszentmihály—Pacsa pu, i. 16*05 10*40 é. Keszthely Hungária szálló í. 14*15 19*50 á. Keszthely pu. i. 14 — Bak—Nova. 8*30** i. Bak pályaudvar é. ** _• _ 8* 15 i. Bak Hangya szövetkezei é. !©*— 9*1® é Nova i. 9*20 15*25** i, Bak pályaudvar é. **18*15 !5*30 i. Bak Hangya szövetkezet i. 18*05 16*10 é. Nova i. 17*25 Zalaegerszeg—B á noteszen Igya rgy 17*35* i. Zalaegerszeg Széchenyi tér é. *10*35 18 07 é. Bak Hangya szövetkezet é. 7*00 18*19 é. Söjíör Búza-vendéglő i. 6*42 19*40 é. Bánokszentgyörgy i. 5*50 *) Csak hétfőn, szerdán és pénteken köz­lekedik. **) Csak kedden, csütörtökön és szom­baton közlekedik. *** Szerdán nem közlekedik. Az autóbuszközlekedés vasár- és ünnep­nap minden viszonylatban szünetel. — Testvér! Ne feledkezz meg a bomb» károsultakról! Hozd hé adományodat a.szer kewztoségbe! •ZALAMEGYEI ÚJSÁG Készült a Zrínyi Nyomdaipar Rt. gépein, SaítegearBzegj Széchenyi-tér 4. Nyomdabérlő5 GAÁL ISTVÁN Felelős kW: CSORDÁS JANOS A Pokol-patak tündére írta: ftfesrfó. (*i Balogh főhadnagy elgondolkodott. Szóra - | kőzettan dobálta a kockákat. Integetett a fe- í jévsei és hömmögött hozzá. Aztán a két le- j gényre nézett. — Holnap reggel kihallgatjuk a törököt I — mondta nekik—, legyetek itt ti is. Toi- | mácsnak hívjátok ide'Soos Lőrincet, meg Mö4- l nár Anatlt, azok jól tudnak törökül. A de dk • is jöjjön el. — Főhadnagy uram, — szólt Andris ! a janicsár úgy beszél magyarul, akárcsak én. j Tolmácsra nem lesz szükség. — Mindegy. Akkor csak a molnár jöjjön I ide, neki bizonyosan érdekes lesz. — Főhadnagy uram, 'á janicsár igen jám- ! bornak látszik — mondta Lék András. A kö- I telet talán levennénk róla. Úgyis ajtó mögött i van. I-— Csinálj, ahogy akarsz — legyintett Ba­logh főhadnagy. — Aztán menjetek aludni, biztosan elfáradtatok. Most kenden van a sor a dobásban. Ez utóbbi a strázsamesternek szólt, aki fel is vette a kockákat és csörgetni kezdte markában. A két legény csizmája tompán kop- | pánt és betették maguk mögött a vasalt ajtó}. Másnap a vámagyi teremben együtt ült 1 a főhadnagy, Szunyogh strázsamester, Lék í András, Boczkó Mátyás és Molnár Antal. A [ janicsárt két katona vezette be. A kihallgatás, I hamar végétért. A janicsár az adót jött öasze- ! szedni a behódolt területről. Török részről semmiféle mozgolódást nem tudott. Elmondta a leányrablást. Megállította a két lovast. Látta, hogy egy ájult lányt visznek a nyeregben. Ö — úgymond — sohasem szerette az ilyen j vállalkozásokat. Az egyik szpáhit ismerte, na- ! gyón is ismerte, ezért tartóztatta' fel őket. I Felszólította a rablót, hogy-tegye le a lányt. A rabló fegyveréhez kapott, de ő megelőzte, j A másikat megsebesítette, az a !o\a nyakára I borult és elvágtatott. Az első rabló páncél­ban volt, így csak elkábuit a lövéstől. Mikor feléledt, kését a janicsárra hajította. A lá­bát találta. Közben Anna is magához tért, füvet tett a sebre és bekötötte. Olyan szere- tetreméltéan csinálta ezt a lány, hogy meg­hatotta őt. Ekkor határozta el, hog\ Annát hazaviszi. A rabló ekkor már halott volt, mert az orvtámadás után kettéhasította a fejét. Fel­ültek a gazdátlanná vált lóra. Az út nehéz volt, mivel a megsebesült lába fájt. \ annak j olyan esetek, amikor az ember az első látásra I beleszeret valakibe. Azután mindennap talál- í koztak a temetőben, a szomorúfűz ineilett. Molnár Antal felhördült. I A janicsár látta ezt, gondolta, hogy az apával áll szemben. Sietett megmagyarázni, hogy rosszat ne gondoljanak felőle. Csak a jövőt tervezgették. Azt .mondta Annának, hogy \ ha máshogyan nem lehetséges, otthagyja a vi­li tézi életet és békés molnár lesz belőle Resz­I neken. De ez is majdnem kilátástalannak lát­szott, mert ki hiszi el egy töröknek, hogy! [ békés szándékkal mehet egy magyar faluba? ! Azután jött az elmenekült szpálxL bosszúja, i megismerte. Ö volt. De nem tudta üldözőébe I venni, mért először Annán kellett segíteni. Az- | után is naponta járt a kedves sírhoz, míg j tegnap ketten elfogták. Balogh főhadnagy a molnárra nézett: — Ez a dolog már csak kendhez tartozik. Mit szól hozzá kend? 8 A molnár nagyot nyelt. — Hát, főhadnagy uram. én azt monda­nám, hogy a törököt nem kéne elengedni. De tömlőében tartani se. — Akkor csináljon vele kend, amit akar. — Talán így is lehet belőle molnár, fő­hadnagy uram. Azt vélem, már nem tud visz- szamenni. Hadd járjon ki innen a temetőbe. (Folytatjuk1.)

Next

/
Thumbnails
Contents