Zalamegyei Ujság, 1944. április-szeptember (27. évfolyam, 74-145. szám)
1944-06-10 / 129. szám
2 kát eltölteni. Érmek a parlmszállásnak a bor- 7 a lm át sohasem lehet el felejteni. BUDAPEST. Ba ja város törvén) hatósága tegnap iktatta be új főispánját, dr. Endrey Bélát. . A beiktatáson megjelent Brrnényi-Sehnellrr Lajos pénzügyminiszter és beszédet mondott. Beszédében kitért a zsidóvagy onokra. — A nemzetnek joga van a zsidó vagyont igém bevenni, mert évtizedeken keresztül elnéztük. eltűrtük. hogy nagyobi) részt vegyenek ki a nemzeti jövedelemből, mint ami megillette volna őket. Nyomatékosan felhívja azokat, akik szabálytalan módon jutották vagyon birtokába, sürgősen szolgáltassák be a vagyontárgyakat, mert ezzeVnem 'zsidóvagyont mentettek meg. Nekünk ezekre az anyagi erőforrásokra szükségünk van. mert a munka erőforrásokat is teljesen igénybe kell venni. A magyar nemzet keresztény tagjainak meg kell mutatni, hogy új szellem hatja át őket. A vagyongyűjtés kívánatos, de nem barácsn- csolássál, árdrágítással, nem a minden áron való nyereséggel, hanem kemény munkával, szakértelemmel és takarékos, lemondó élettel. BERLIN. Angliában június 8-tól újra szigorú levél- cenzúrát v esettek be, nehogy valamit megtudjanak a túloldali súlyos Imrénkről. RÓMA. ívanoe Bonomi pénteken, este megalakította az új olasz kormányt. BERLIN. A veszteségekről a német leiderítők megállapították. hogy a partraszállás alkalmával az ellenség különleges partraszállító hajókból sokkáí többet vesztett, mint a közönséges hajókból. PÁRIZS. * J .aval inöklésével pénteken kormányta- náes volt. amely a második arcvonallal foglalkozott. V munkaügyi miniszter előterjesztésére elhatárolták, bog) feloszlatják a munka- szolgálatot. RERUN. Néniét őrhajók szombaton hajnalban 2—3 óra kö ött imuidennél visszavertek több ellensége gy orsnaszádot. Több gyorsnaszád elsüllyedt. illetve súlyosan megrongálódott. Egy német mv őrs naszád elsüllyedt. PÁRIZS Naiftesben elhatározták a munkások, hogy naponta egy ingyen túlórát vállalnak, hogy hozzájáruljanak az invázióé csapatok kivrrésé- hez. BERLIN. .Június 9—10-re virradó éjtazaka ellenséges partraszállási hajók ellen sikeres támadást. intéztek a német bombázók. Igen sok, nagyivaliberű bombáv al voltak felszerelve. Még a támadás alatt három hatalmas baj ó robban ást leh etet t megfigye 1 n i. A Siket és Szabó ház között egy zalai faluban Irta: Csordás János ZALAMEGYE1 ÚJSÁG 1944. júáp 19. Az ember így nyár felé összepakolja önmagát az emlékeivel, kitakarítja magából a város fülldetségét, porát és szennyét, ki rázza magából a zajt és fáradtságot, és nekiindul falunak. Legtöbbünknek van falusi kapcsolata: a jó, meleg, frissen fejt tej szaga, a meleg házi kenyér emléke az ínyünkben gőzölög. Egy szombat délután áttatarozza v ároai önmagát s t vonaton, vagy autóval, ha éppen akad. nekivág a falunak. Természetesen bizonyos izgalmat érez, amikor a vonat, vagy autó. közeledik a célul kitűzött falu felé, mert hát be penészedet! lelkűnkkel frissen kéne megjelenni- azzal a j derűvel, tisztasággal, ahogyan egyszer a bee-- j vágv. a kenyérkereset, az igényesség ki szaki- í tott bennünket a faluból. Le kell vetkőznünk > a városi pózt, le kell rázzuk a modorosságot, j amit, akarva-akaratlanul, magunkra szedtünk. í mint egy konfekció-ruhát, s ebből a vasalt j daráéból ©lő kell bujtatni önmagunkat. Leg- 1 alább is, ha nem feltűnni akarunk egykori j lakhelyünkön, hanem melegséget, tiszta mi- j berséget. egyéniséget akarunk mutatni. Mert akármennyire is furcsa, az örökké | falun élő ember gyanakvó-a városival szem- | ben. nem annyira a ralíináltsága miatt, hi- j szén az falun is akad. más elnevezéssel ha- j nem az egyéniét fensége. pózai, felvett szó- j kásái miatt ... Amint mondottam, át kell tataroznunk j magunkat, mielőtt a városból falura megyünk, j ha igazi, meghitt beszélgetést, elfogulatlan j szemlélődést, lelket akarunk keresni . . . Ezt a tatarozás-félét igyekeztem magamon végrehajtani, amikor most legutóbb haza- j szaladtunk feleségemmel falumba., egy kis { szemlélődésre, régi kapcsolatok újraélesztésére, j tanulmányra és felfrissülésre. Uj gondolatokat, ! benyomásokat, tapasztalatokat akartam kapni, talán nem is azért, hogy megírjam, hanem, hogy elraktározzam magamba siváran b napokra, amikor az emberen végtelen kiábrándulás. öaszetörtsőg, csalódás vesz erőt. s akkor a friss tej. a meleg kém ér. a jó emberek emlékezete élesszen új erőre az egyre nehezedő napokkal való megbirkózáshoz. Hosszú hónapok után jó benézni a tágas, füves udvarokra, újra látni évtizedes, boron ás pajtákat, mohásoldalú, régi kutakat, amelyből kihev ültén gyermekkorunkban friss vizet ittunk, s belenézni a nyugodt, tiszta munkások. parasztok, iparosok szemébe, akik az élet északibb oldalán állottak mindig, s mégis megőrizték nyugalmukat, biztonságukat is a bizonytalanságokban és derűvel tudnak ein- j fékezni, s ha a találkozás szerencsés, tulaj- | dón gyermekkorunkat mesélik, emlékezik vissza ! számunkra. — o — A Sugár-utca a tulajdonképpeni szegény- ! sora a falunak, egv valamivel rendezettebb j Auguszta-tele}) a Kerepesi-temető szomszéd- j sága nélkül. Olyan utca. amelynek egyhar- mada még beépítetlen s telket vásárolhat l>enne mindaz a család, amelyik húsz év ig uradalmi cseléd volt, sommás algazda, vagy előmnnkás, részeáarató. vagy húsz évig Besz- kárt-alka Imazott, rendőr, postaaltiszt, vagy vásári árus volt, öt-hat gyerekkel a nyakában. Körülbelül eddigi lakéi is ezekből a rétegekből kerültek ki, s ne essék szégyen a falun, hogy legnagyobb utcáját effajta emberek lakják. Bszakról. délről, keletről és nyugatról vándoroltak össze a hontalanok útján, egv jakás szegénységgel, mégis annyi szépséggel, élettel, gazdagsággal, lázadnivialóv al. hogy egy egész sor József Attila-féle proletárköltőt felnevelhetne. Ezzel a néhait) vonással húzhatnám meg | falum igazi arcát, a többi, a nagyobbik rc- [ szc, kevés kivétellel, a hivatalos, hivatalnok, patrícius közösség, kevesebb természetességgel es több pózzal, több jóléttel és kevesebb jmézissel. ahol már az íróféle alig talál lelket es szépséget, annál több pöfíeszkedő hiúságot. hivatalos és nem hivatalos rátartiságot, úgy hogy a fő-részen legszívesebben lehajtott fejjel ballag át az ember. — o — A -Siket-ház és a Szabó-ház között, •—- ez a kezdete és vége a Sugár-utcának, —1 pontosan a felénél kanyarodunk egy kissé jobbra, évtizedes a Ima fák. akácok mellett, az anyai örökség testvérek közölt megosztott szögletei-e. amelyet körülfoimak fűzfák és fűz- bokrok. a szegény-kúriák »tőigvei«. Lelkes /sófi nagyanyánk házánál jövünk össze, ángy ik. sógorok. Rezi és Mariska-nénik, egy re gyérülő unokatestvérek közölt. — ketten ebből a háborúból se jötték haza -— és a régi, leli ér vászon-térítői* Asztal mellett, még gőzölgő, bőkönsült perec és vörös bor jóságá- •éfedünk meleg beszélgetésbe. Jó ímgyaiiyánk az örasgrógről ©reszt ki száján va-tag panaszt s Maris ka-néni négy vén- négy esztendejével megéri mederbe szólítani ezt a keserű áradást. Panaszkodik a magányra, egyedüllétre, a baromfi- és setrétsvészre, stit| három nadrág-szí j-nagyságú telkét ás mtg-jne®- dézsniál ják. közben unokahúgom ö éves kisfia kapaszkodik az asztalhoz, a meleg perec Fel« nyújtja apró ujjait s aztán szemérmes mosollyal harap belé. Nemrégiben még mi is ekkorák és ilyenek voltunk — jegyzi meg az anyja, és kissé révedt tekintettel néz a gyerekre. — Pedig a következő is meglesz, néhány nap múlva — szól közbe Gergely sógor. A mi halott gyerekünk is szóbakerül és könnyel telik meg a szemünk. Mariska. — ő a Jóska sógorom lánya —- Józsit, a bátyját hozza ©lő, aki valahol Oszfcol körül tűnt el 1943. januárjában, a visszavonuláskor. Egv pillanatra elgondol kozom. felébred bennem az elaludt régi lélek, amikor egy-két évtizeddel ezelőtt még én is benne éltem ebben ,a szűk, bajokkal és gondokkal ruiíka- dásig megrakott életben, amikor még nem láttam és nem jutottam túl a körülöttünk lengő fűzfákon, amikor az életemben kev esebb volt az irodalom, vagy még semmi, s a sertés- és baroművész, esetleg nagyanyám csúza jobban fájt nekem is. mint például két évvel ezelőtt Móricz Zsigmond halála. Még egv ideig egv üttültünk a v örös bor s a pereeek körül, azatu ívuikszorult az est», a jó rokonok ©lszéledtek állatokat etetgetui, mi pétiig hazafelé készülődtünk. . . — o — Visszafelé a Sugár-utcán egy másután kö- szöntgettünk he a sorjában álló udvarokba, j-égi ismerősöknek. Talán nem fis nekik szólt « köszöntés: az udv ároknak, házaknak, mohás- oldaló kutaknak, a rakás szegénységnek, sorsoknak és emlékeknek, azóta született és felese peredet! gyermekeknek, mindenkinek. Ezekkel a szíves köszöntésekkel tulajdonképpen bocsánatot kértem tőlük azért az árulásért. hűtlenségért, hogy megszöktem a közös sors elől. . .
